Friday, November 9, 2012

õrület határán....



...a tegnap esti lelkem szerettem volna megnyugtatni, menekulore fogva, a vizig meg sem allva.Csodalatos kepekkel alltam szemben.Mig legutobb haborgott a viz, hatalmas hullamokkal, most szeliden tukrozodott, igy hipnotizalva engem is.Sikerrel.
Szurkes-kekes kep, piheno , unottan bobiskolo siralyok pozoltak nekem, tavolban vadlibak usztak.
Talaltam egy szettort kokuszdiot, a letorott darab hianyzott.A part homokos reszen lattam a haborgo hullam rajzolta gorbeket, homokhullamokat.
Mikozben mindent szemugyre vettem, teljesen nyugodt voltam.Valodi terapia a part, a kavicsaival, sziklaival, csillamokat szikrazo viztukrevel.
Igy megujultan hagytam el, hogy delutan hazaerkezve fejre alljon a mar egeszen rendbejott kis vilagom.
Megkeresett valaki, aki korabban mar jart itt, es megvenne a hazat, ha meg mindig eladom, tobbet is hajlando adni, mint amennyiert arulva volt.
Erre mondjak itt"I'm losing my mind now" and goin'crazy....eladni, koltozni, megint?hanyszor, es meg hanyszor?es most hova?mert barmennyire orjito, de csabitobb...
Es ujbol igaz a teoriam, miszerint soha semmit nem lehet eroltetni, es mindig akkor er el a megoldas, amikor mar nem is szamitasz ra:)
Most eppen igy allok, kisse megbolondulva, mert a kinalt osszegtol akar totagast is allhatnek, de az ujabb dobozolas, lelkivivodast gondolom mar ti sem birjatok velem:D
Levezeteskent most moziba megyunk, hatha James, James Bond jo hatassal lesz ram:))meg mindig vetekszik Dr House-al, az elso helyert.Ma jelent meg a moziban a Skyfall..