Thursday, November 29, 2012

néha...

...ugy elgondolkozom az eleten, az eletemen.Visszatekintek egy egy utelagazashoz, vajon , ha a masikat valasztom, milyen lett volna, lenne most ?Persze ostobasag, hiszen nem tudjuk, csak kepzeljuk, nem lehet azzal hasonlitani , amit megeltunk, ahova jutottunk.Haragszom is masokra is , es egeszen feszult vitaig erositem az igazam, amit nem tapasztaltunk meg, arrol nem hihetjuk, hogy jobb lenne annal, ami van.
Megis utra kelek,kalandozok, abrandozok.Nem hiszek abban , hogy van valasztasunk.Valami lathatatlan kez terelget  a mar kijelolt uton, ott vagyunk, azon haladunk, nincs majd kesobb atgondolasa annak, ami soha nem is volt.Meg kell elnunk, amit kapunk.
Valami-valaki mindig segit abban, ahol eppen lennunk kell.
A ferjem lomtalanitott, takaritunk az unnepre, nem hivott engem az emeletrol, en megis elindultam magamtol, csak ugy, pontosan azert, hogy amikor az ontott vasdarab  raborult a labara, valami hallhatatlan erot meritsek nem tudom mibol es leemeljem.Igy csak beverzett , foldagadt, maradando serules  nelkul.Megilletodik, magaba szall az ember ilyen volumenu megprobaltataskor.Nem meri vegiggondolni a milettvolnat.Csak elcsendesedik, befordul.
Majd koran reggel, amikor meg csak ebredezik nem csak a varos, de a termeszet is, meg kisse kekesszurkes sotetes a reggel, belesetal ket apaca, a szep fekete feher ruhajaval.Latvanyuk magaval ragado, igy eletben meg soha nem lattam apacat.Olyan szep nyugalom arad beloluk belem, az egesz napom szeppe teszik.Nem lehet veletlen az, hogy ma oket lattam, kozel az unnephez, tavolodvan  a balesettol.
Adtak nekem valami jot, valami szepet ,valami megerositest, amit egy ideig magammal hordozhatok.Valaki tudta, hogy nekem ma mikor kell arra jarnom, en csak kovettem, jartam az utam, mint egyeb maskor.
Es vegre halas vagyok, eleg sokert, a nagy vesztesegem ellenere.Legfokepp talan azert a kepessegert, hogy ujra tudok nevetni, orulni ,  keszulni , varni az unnepet.

13 comments:

  1. Mindig érdekelt mennyire írjuk mi magunk a sorsunkat, és mennyire eleve elrendeltetett más "keze" által.
    Az utolsó mondatod megnyugtató, jó olvasni benne az újra szót.

    ReplyDelete
  2. Meg most sem hiszem el, hogy csakm lementem az udvarra Eva.Ilyenkor valoban felmerul az, amit irtal, es irtam, mintha "kuldott" volna valaki, mert baleset lesz.Mi meg egyebkent is sokkal jobban vigyazunk egymasra azt hiszem, a tavolsag miatt:)

    En is orulok az ujranak, nem birnam, ha megkeseredett ember lennek:)azt nagyon nem birnam.Mig masoket megertem, magamon nem tudnam elviselni.

    ReplyDelete
  3. Nagyon érsekes gondolatokat hoztál, most, egy ideje engem is ez foglalkoztat, ez talán beletartozik a várakozásba is, hinni, hogy valaki gondot visel, tudja mi számunkra a jó, még akkor is ha mi a nagy gondunktól ezt nem látjuk.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Igen, biztosan koze van a varakozasnak is.Meg aztan ev vegehez kozeledven mindig visszagondolom, mi volt, hogy volt.
      Amikor ilyen tortenik, mint a baleset, egyre erosebb lesz bennem, hogy mas"kezek"terelnek, mert miert indultam el, nem mondta senki.

      puszi Rozsa:)

      Delete
  4. Vajon a Te őrzőangyalod, vagy a férjedé irányított az emeletre ?

    ReplyDelete
    Replies
    1. Arra is gondoltam mindkettonke:)nagyon megilletodtem utolag, visszagondolva.Ha nem megyek, egesz biztosan eltorik a ferjem laba, es O nem tudta volna levenni sehogy.
      Erdekes meglepetesekkel, es elgondolkoztatokkal van tele az eletunk.

      Delete
  5. AZ emberek között, főleg a szorosan kötődő emberek közt szinte egy láthatatlan szál van. Na, és az angyalok! Hiszem őket. Veletek voltak!

    ReplyDelete
    Replies
    1. En is hiszek ebben a kotelekben is.Millioszor van olyan, hogy emelema telefont, es pont hiv:)csorges elott megerzem, en is hivni akarom.Vagy ugyanazt gondoljuk, mondjuk.
      Es az angyalokban is hiszek:)

      Delete
  6. :) Enikőnek és nekem igazán küzdelmes út volt kijelölve a most született kisbabánkig. Még a legszebb kilenc hónapra sem használhatjuk az említett jelzőt, gyötrelmes, aggodalmakkal teli veszélyeztetett terhességet kaptunk a sorstól. Mi kitartottunk az úton, és valami láthatatlan kéz mindig megmentett minket addig a pillanatig, amikor is bár koraszülött lett a lányunk, de már biztonságosan, egészségesen jöhetett a világra. Csodálatos őrangyala van! Nem panaszkodom erre az útra, mert a végére csodát kaptunk, és csak még jobban összekovácsolódott a szeretetünk, a családunk. Igen, van egy irányvonal. Biztosan! Mi mint emberek azonban néha nem tudjuk miképpen kell ezen végigmenni, de ha hallgatunk a szívünkre, a rossz után mindig valami jó fog következni. Ez a dolgok rendje...

    ReplyDelete
    Replies
    1. Joe:)
      Egyszer korabban , talan egy eve is volt irtam valamit, ott ereztem a kicsongeset annak a szomorusagodnak, amirol irsz.
      Amikor meglattam a cimet, es a fotot itt a listamban, annyira orultem, hogy lam, megiscsak sikerult a csoda Nektek.Igen, van akinek konnyen, es van aki nagyon nagy turelemre van kesztetve.Amit kaptatok vegulis elnyomja es valoban kovacsol.
      Hat ezert (is)szerettem volna annyira gratulalni:)
      Sajnos nem sikerult a listaval sem, nem tudok belepni hozzad:(
      Azert nem fogom foladni, majd idonkent probalom, hatha ujra jo lesz.
      Addig a legszebbeket nektek, bizom benne a fanal mar a zegesz csalad egyutt lesz:) KIvanom a legszebbeket!!

      Delete
  7. Úgy legyen! Próbálkozz nyugodtan, hátha csak megszokott google problémával állunk szemben. Ha visszatalálsz, én csak örülni fogok... :)
    Ami a családot illeti, reményeim szerint már a Mikulást is együtt fogjuk várni otthon. Médi állapotát nézve a jövő héten hazajönnek, ha nem gördül elénk újabb akadály. De ezúttal szerintem nem fog!
    Köszönöm!

    ReplyDelete
  8. Biztos vagyok benne a szeretet legyoz mindent, es nem lesz uj akadaly!:)Sot kivanom is, hogy igy legyen!!
    En koszonom!!:)

    Szepeket Nektek!

    ReplyDelete