Wednesday, October 20, 2010

A férfi.../Karinthy


„Ha egyedül vagyok egy szobában, akkor ember vagyok. Ha bejön egy nő, akkor férfi lettem. És annyira vagyok férfi, amennyire nő az, aki bejött a szobába.”

10 comments:

  1. Szia!:-)))Az utolsó két bejegyzésedről ez jutott eszembe:
    "Az alapvető hiba, amit a férfiak elkövetnek, hogy azt hiszik, a nők az évek folyamán nem fognak változni. Ez nagyon nagy baklövés. A nők a hormonok miatt minden 10 évben megváltoznak, és - mondhatni - valaki mássá válnak. A nők nagy hibája, hogy azt gondolják, majd ők meg tudják változtatni a szeretett férfit. Úgy vélik, a rossz tulajdonságok az évek folyamán elmúlnak majd, sikerül az illetőt formálniuk. Nos, a férfiak nem változnak. Idővel kövérebbek lesznek, megritkul a hajuk, de ennél több változást nemigen szabad elvárni tőlük. Így mindkét fél téved a másikról alkotott elképzelésében." (Allan Pease)
    Szép napoT!!!

    ReplyDelete
  2. Bizony, bizony! Ez egy valóságos kinyilatkoztatás! Aki ezt így felismeri, tudatosul benne, vagy akár ösztönösen is megérzi, az rátalált a bölcsek kövére. Kérdés marad azonban az, hogy ki mit kezd aranycsinálós tudományával?
    Ha Allan Pease állítása igaz, akkor én nagyon meg vagyok nyugodva. Én tudom, hogy a nők megváltoznak! És merem állítani, hogy a férfiak bár pocakot eresztenek, hajuk is ritkul, de életük során igencsak megváltoznak másféleképpen is!
    Én az alapvető hibának, nőkben és férfiakban egyaránt azt a sajnálatos tényt nevezném meg, hogy mi egymást elsősorban saját céljaink eszközének és nem pedig az életünk céljának tekintjük. Minden egyénben, nemétől függetlenül ott lappang egy bizonyos fokú önzés. Azért kell nekem x vagy y, hogy...és itt jön valami, ami megfogalmazva már kimondja a lényeget. Azt, hogy én, mint egyes szám, első személy mit akarok, mit szeretnék, mire vágyakozok. Például:
    Boldog akarok lenni mellette! Boldog akarok lenni vele!
    Vannak rafináltabb formák is, mikor az egom háttérbe szorulni látszik. -Kedvében akarok járni!- Boldoggá akarom tenni! stb. Nemes cselekedet, de a valóságban mi is áll ilyenkor a dolgok látszólagos felállítása mögött? Egy személyes terv, aminek a végső célja bár ködös, a magvalósításához a kiválasztott személy csak eszköz lehet, aki legfeljebb ő is hasznot húz ebből a szerepéből.
    Általa, vele, de nem miatta! Nem őt valósítom meg, hanem önmagamat, önmagam terveit hajtom végre a saját érdekemben. A lényeg még az, hogyha ez kölcsönösen történik, akkor jóízűen ráharapunk a csalira, s tesszük a hülyét, ha valami nem stimmelne!
    Csak azért engedtem ilyen hosszúra mondanivalómat, hogy kikerekedjen belőle a végső mondanivalóm:
    -Ha egymást célnak tekintenénk, akkor egyáltalán nem számíthat az, hogy közben megváltoztunk, és hogy az évek egyáltalán nem az előnyünkre szolgáltak eközben. Sőt! A hosszú évek gyümölcseként, végre sikerül learatnunk álmaink gyümölcsét, ami már beteljesülést és megnyugtató elégedettséget hoz. Hogy ez mennyire valósítható meg? Ez sokunk életének regénye lehetne!

    ReplyDelete
  3. "...mi egymást elsősorban saját céljaink eszközének és nem pedig az életünk céljának tekintjük. " Ez nagyon megragadott. Én ezt úgy gondoltam eddig, hogy egymást elősegítve és közösen közös elhatározással, mert mindketten azt szeretnénk...előbbre haladunk a nekünk megadott együtt eltölthető időben és térben. Én nem érzem magam kihasználva, és nem gondolom, hogy én kihasználom "azuram".:-)))))
    A következő ami megragadott a gondolat vezetésben: "Általa, vele, de nem miatta! Nem őt valósítom meg, hanem önmagamat, önmagam terveit hajtom végre a saját érdekemben". Igen de ő azért van mellém rendelve, hogy közösen fejlesszük egymást és tanuljunk egymásól-ból-ról...stb.:-)))
    De én nagyon amatőr vagyok mindenben és csak leirtam, ami eszembe jutott.:-)))
    És igen gondolkodom rajta, hogy majd egyszer regényt irok...de addig marad a blogírás, abszolut nem irodalmi stilusban, csak mindennapjainkat megemlitve...hogy majd a csajaim tudjanak min vidulni.:-))
    Szép napot továbbra is...bár itthon nagyon fúj a szél!!!!:-((( BRRR!

    ReplyDelete
  4. Sziasztok!

    Egy parkapcsolatban a legjobb szamomra, ha ugy alkotnak egyet, hogy megis megmarad az egyen, aki valtozik, fejlodik a szabad akaratabol.
    Mindig erdekes embert akartam, akitol folyamatason tanulhatok, fejlodhetek, es kulon ajandek, ha O is ezt elmondhatja rolam.
    Egy kapcsolat nem allhat meg ott, ahol indul, de a fo karakterek soha ne valtozzanak. Ugy jo valtozni,benne lenni a valtozasokban, hogy megmaradunk azok akik voltunk, mindig elo tudjuk hivni azt a kepet, akit eloszor lattunk meg, megha halvanyodik is.

    Koszonom a hozzaszolasotokat, es szep napokat kivanok:)

    Csilla!(ugy emlekszem ez a keresztneved)megerkezett az eso ide is mara.

    Karesz! kulon koszonom , hogy korulirod:)

    ReplyDelete
  5. Igen Csilla vagyok...Vörösmarty adta nevem??? vagy hogy is???:-))))

    ReplyDelete
  6. Csilla? Szép név, és most jut eszembe, hogy óvódás koromban egy Csillába voltam beleháborodva. Kicsit később is, mert párhuzamos osztályba jártunk az általánosban. Mindig úgy tudtam, hogy két lánygyerekem lesz, és második lányomat Csillának akartam keresztelni. Tudtommal nincs, csak egy lányom, és azt Emesének hívják. Azóta is gondolkodok, hogy vajon...na, de ezt megint nehéz körülírni, úgy, hogy...
    Ágnes, mint mindig, értékelni fogja! :-)
    A mi nagy gondunk még, hogy a mai világ értékrendje nagyot változott, s ha a tolerancia is sokkal nagyobb napjainkban, a hagyományos erkölcsi normák még mindig a sokkal ősibb forrásokból táplálkoznak. Még mindig felfedezhető a több mint száz esztendővel ezelőtti, viktoriánus időket idéző polgári értékrend, ahol a feleség ténylegesen valaminek a felét jelentette, és a férj ennek a valakinek az "ura" volt. Ma, ezen a felálláson sokan még röhögni sem tudnak már. A feleség nem "fél", hanem önálló, teljes-rangú egyéniség, akit a fogamzásgátló feltalálása óta nem lehet még az anyaság otthoni ketrecébe sem bezárni (akarata ellenére sem!) Sőt! A család megszervezésében a kezében van az ász, és ez az előny már egyértelműen átbillenti a mérleg nyelvét a nők javára. A férj senkinek nem ura, és még önmagának sem! Az időnként megnyilvánuló hőbörgése ellenére, a családban is csak megtűrt valaki lesz, ha a "felesége" úgy akarja azt!
    Okos nő, az orrától ha nem is, de hasonló húzómozgással képes vezetni a férjét úgy, hogy az még örvendeni is fog felesége kreativitásán! :-))))
    Az azonban biztos, hogyha egy nő nincs előnyének tudatában, vagy azt elbaltázza, akkor könnyen megtörténhetik, hogy egy, a modern családban helyét sehogyan sem találó férfival találja magát egy fedél alatt, aki ilyenfajta gondokból eredő feszültségeit úgy fogja levezetni, ahogyan az neki sikerül! Ha sikerül! Menekülni fog, fejveszetten, vagy sértetten, felölti a nemtörődömség álarcát, a fizikai előny adta hatalmát igyekszik érvényesíteni, iszik, kocsmázik a haverokkal, s ha férfiasságát akarja kimutatni, egy olyasvalakit keres, akinek pózolni tud. Egy olyasvalakit, aki felnéz rá, és aki figyelmesen, érdeklődve hallgatja az elkoptatott, felesége által otthon már agyonunt dumáját. Egy másvalakinek, egy potenciális szeretőnek fogja mondani, aki már a puszta létével is vigaszt hoz a férj egyébként sivár lelkivilágába, és visszaadja annak önbizalmát is! Innen már csak egy hajszál választja el attól, hogy világgá menjen és mindezért titkon feleségét teszi meg felelősnek, vagy pontosan ezzel a cselekedetével menti meg családjának belső egyensúlyát.
    Kié a felelősség? Ki az igazi úr a családban?
    Én azt mondom, hogy a férfi már nem, és a nő még nem! A hibás mindezért persze, egy harmadik személy lesz, aki végül elviszi a két balfék balhéját is! A gyerek? A szerető? Nem számít!
    Nos, Ágnes, erre mondanám én azt, hogy ez az igazi alku! Egy Alku a Javából!

    ReplyDelete
  7. Karesz:)

    Azt hiszem leegyszerusitetted.De mindjart az elejen kerdezem, csak nem olvastad a Vedett a ferfiakat?(Merle)
    Az iras hangvetele utal ra.
    Nezd valoban a valtozassal egyutt jar a tarsadalom szerkezeti atalakulasa is, de ha jol belenezek csak atkeresztelodnek dolgok.
    Sok mindent a divathoz hasonlitok, ami onmagat ismetli, csak az anyagok minosege, a szinek lesznek talan finomabbak.
    A mai szinglik(noi) pl regen boszorkanyok voltak, akiket kisepruztek a kis falvakbol.
    Inkabb sok szinuek, sok reteguek lettunk, mindenki olyan nevet, megjelolest kap, amilyet elfogad a tarsadalom is, nem remiszto.
    Nem lehet nemekre mutogatni egyertelmuen, mert ferfi es no kozott kolcsonhatas van.Ez a felulet, marmint a blog, kicsi a rendes kivesezhez.Pl sok no nagyon duhos lenne, ha elolvasna , amit irtal,. azok a nok, akik vallalnak gyereket, de a ferfi cserben hagyja oket, mert valamiert O meggondolja magat, vagy akad forditott eset is.
    Azert hiszem azt, hogy van, es lesz sok teljes erteku kapcsolat, csalad, csak napjainkban nem ok vannak modellkent mutogatva, amit kovetni illik.De vegulis az egyen dont, mit valaszt.
    A parkapcsolat igy vagy ugy alku, kompromisszum, feluton talalkozol, hogy neked jo e ez, erobe kerul, vagy edes teher, azt magad dontod el, erzed.
    Vannak emberek akik egyedul szeretnek elni.Elfogadom, meg mindig jobb, mintha idegbajosan pufolne a gyereket levezeteskent, vagy tarsadalmi elvarasbol belekenyszeritve.
    En csak ugy szeretek jot rosszat megelni, ha megoszthatom, az egeszsegi kihatasokra pedig mar bele se bonyolodok.
    Azt tudom, hogy en soha nem elnek tudomanyosan elemezve parkapcsolatot, ha ma szuletnek sem.Vagy elsopor es jon , aminek kell, vagy inkabb egyedul, de tudatosan, taktikusan, semmikepp.
    Es ertekelem a korulirast:)


    Csilla:) sajnos nem tudom, honnan ered a neved.
    ha idom engedi utana nezek:)

    ReplyDelete
  8. Kedves Ágnes!
    Az általad említett könyvet hallásból sem ismerem, tehát csak véletlen egybeesésről lehetne szó! Véletlenek pedig nincsenek, s akkor meglehet, hogy Merle úr egyszerűsíti a dolgokat, s én elkövetem azt a hibát, hogy a szakmai ártalom következményeképpen én is "csak" vázolom a dolgok állását. Ámbár meglehet, hogy Neked van igazad és a blog felülete nem elégséges a kép teljesebb ábrázolására.
    Így lehet, mert másképpen fel sem merülhetne az, hogy eszmefuttatásommal például sok nőt haragítanék magamra. Én a férfiaknak kiosztok rendesen, sőt sokkal jobban is, mert én magam is sokszor nézek tükörbe, s néha nagyon nem tetszik az, amit abban láthatok. Néha alaposan behúznék neki egyet, de ezt most csak Neked mondom el. :-)
    Hétköznapjaimhoz tartozik az, hogy néha úgy olvassak az emberekben, mint pap a Bibliában! Nem terápiás céllal, hanem hidegen, gépszerűen tudni azt, hogy ki mit gondol, titkol valamit, vagy hogyan, és milyen céllal játssza meg magát. Hosszú évek alatt kialakul benned már az a képesség, hogy egyet hallasz valakitől, nézed a gesztusokat, a testbeszédét figyeled és teljesen mást értesz. Ha ezt a kettőt összekombinálod, logikailag is értelmezed, akkor egy idő után nagyon furcsa képet fogsz látni magad körül.
    Az emberek 98%-a legtöbbször színészkedik, hazudozik önmagának is. Legtöbben önmagukat is igyekeznek meggyőzni, hogy ők mégsem lennének átlagos emberek, sőt, ők egyenesen kivételek lennének. Ha most valaki olvassa ezt, és eközben ő úgy érzi, de őszintén, hogy vele ez másképpen van, hát akkor máris helyben vagyunk! Nem mondtam még el, hogy a maradék 2% nem kivétel, hanem beszámíthatatlan! Ez a statisztika, de ezzel most úgy vagyunk, mint azzal az udvariaskodással, hogy a jelenlévők mindig kivételek lennének.
    Nem vagyunk kivételek! Nincs kivétel! Sem te, sem én, sem az átlag-ember nem az! A szerepjátszás bizonyos fokig létszükséglet, és úgy működik, mint az immunrendszer. Az ember, nemétől függetlenül, ragadozó természetű lény! Ez a sajátosság az intelligencia-teremtette síkon is megnyilvánul. A gyengét felfalja az erősebb, a nagyobb dominál! Ha áldozati pózba állsz, azonnal a másik fél felsőbbrendűségi érzése érvényesül, s csak ezután indul el a lélek, ha elindul. Empátia, altruizmus, sajnálkozás, segítőkészség, önfeláldozás stb. Feltéve, ha ezekre valamikor neveltek is, és az sikerrel is járt valamennyire! Ha nem, és a többség barbárok seregéből áll, akkor menthetetlenül be leszel döngölve a földbe seperc alatt! Pontosan erre épül a mostani fogyasztói társadalom, és nyilvánvaló gyalázatossága ellenére, a viszonylagos sikerének titka éppen erre az elemi ösztönre vezethető vissza!
    Tisztelem álláspontodat, mert nyilvánvaló számomra, hogy nem egy hétköznapi, úgymond átlagos nevelésben volt szerencséd részesülni, ahol igazi értékeket hagytak rád elődeid. Mégsem tudom teljes mértékben elfogadni véleményedet akkor, mikor elfogadhatatlanak tartod azt, hogy tudományosan, taktikusan, hideg fejjel elemezve nem jó az érzelmi életünket kezelni. Miért nem lenne jó az, ha világosan látsz dolgokat, tudatosan teszed azt, amit teszel, és nem viselsz rózsaszínű szemüveget orrodon? Csak kérdezem: Egy nőgyógyásznak nem lehet egy normálisnak minősíthető szexuális vonzalma nők iránt, például akkor, mikor nem a szakmáját gyakorolja?
    PS: A "Nagy Alku" kifejezésnek, az előbbi szöveg végén negatív értelmezést szántam. Valahogy úgy, hogy alkut kötünk, de annak igazi árát másvalakivel fizettetjük meg! Gyávaságból, bunkóságból, felelőtlenségből!
    Nem jó ez a blog egy igazi dumázásra, ez most már biztos! :-)
    Át kellene ugranom Kanadába, hisz úgy sem láttam még a Nagy Tavakat. Nem láttam, de ez még nem elégséges ok ahhoz, hogy meggyőzzem vele a céget, hogy most ez egy elengedhetetlen fontosságú stratégiai elmozdulás lenne. Ők sem a szövegemre figyelnének csak! :-))))

    ReplyDelete
  9. Karesz:)

    A szerepeket az elet szabta ki rank, nokre ferfiakra, a noknel talan azert latvanyosabb, mert a feleseg anya szerepbol belokott eleg sok mas teruletre is.Nem is lennenk normalisak, ha nem nonenk fol ezekhez a szerepekhez, veletlenul sem szeretnek massal ugy viselkedni munka kozben, vagy vasarlas, esetleg szuloin, ahogy itthon a csaladommal.A baj ott kezdodik, amikor valaki tul jatssza, vagy abszolut nem tudja kulon venni mar.De ettol meg semmikepp nem hazudik, hangsulyozom, szerintem.
    Erzelmi eletet szamitoan, taktikusan lehetetlenseg elni, illetve lehet, de semmi koze nem lesz az erzelemehez, az nem racionalizalhato.
    A nogyogyasz remek pelda az allitasom igazolasara..mert az esetek hany szazalekaban ferfi a noi orvos?Igen nagyjabol 98%..a ferfiak semmit nem erzelmi alapot csinalnak, mert alapvetoen kulon tudjak az eszt valasztani az erzelemtol, ezert lehetnek ok nogyogyaszok, akkor dolgozik, de a nap vegen leteszi.Felesegenel, baratnojenel teljesen normalisan mukodik az erzelem.

    En azt szoktam mondani :nem erdekel ki mit mond, csak az erdekel mit csinal.Igerni a legszegenyebb ember is kepes, teljesiteni, megvalositani a leggazdagabb is lehet keptelen.

    Abban sem hiszek, hogy a neveles hatarozna meg egy embert teljesen, befolyasolja, de kell, hogy onallo akarattal, gondolatokkal rendelkezzen, en magam ilyennek vallom, nem szeretnem , ha masok adnak a szot a szamba, mit hogy kell esetekben cselekednem.Ezert sutottek ram mar 5 evesen az onfeju, makacs, lazadot.
    Na de nem szuletunk egyforman, es eppen ezert vagyunk mindannyian valamilyen szinten kulonosek, erdekesek.
    Ezert is, tobbek kozott szeretem az embereket, mindenki beleteszi a magaet a kepzeletbeli zsakba.Es egy egy ugy erzem mast mond mit csinalnal, legtobbszor zavart, esetleg felelmet elolegezek meg.
    Nem vagyunk olyan rosszak, mi emberek, ahogya media ezt megprobalja elhitetni, ennyi nem szimpatikus ember regen is elofordult:)

    Szia:)

    ReplyDelete
  10. +
    ..a hazugsagrol tavaly novemberben irtam, a noi szerepekrol pedig juliusban, aztan irtam a husegrol..de ezek az en meglatasaim:)

    ReplyDelete