Saturday, October 30, 2010

tapintat..



"Van egyfajta tapintat, ami az emberi teljesítmény felsőfoka.... ... Az a tapintat és az a gyöngédség, amely mint valamilyen csodálatos zenei hallás, örökké figyelmeztet egy embert,... mi sok, ...és mi kevés az emberi dolgokban, .... mit szabad és.... mi túlzás,... mi fáj a másiknak! ... Ez a tapintat nem csak a megfelelő szavakat és hangsúlyt ismeri, hanem a hallgatás gyönyörűségét is. Vannak ritka emberek, akik tudják ezt." (Márai Sándor)


Szabad e tapintatbol mindig hallgatnunk, elhallgatnunk velemeny kulonbsegeket, amiket igaznak erzunk?.Nem e veszelyes utra terel ez a baratsagbol , tiszteletbol, felelembol kelt tapintatossag?.Ha valamit finoman korulirok, akkor nem irom le, hogy hazudok, mert nem, csak tapintatosan , ovatosan , mint kisgyermeknek az anyja adja a kanalas gyogyszert, ugy adom be a mondandomat.Es amikor megis, valami folytan felszinre tor ez a sok elhallgatott, de lavakent bennunk forgo egyenes, nyilt beszed, akkor valoban olyan keseru is lesz az ize, mint a kisgyermek orvossaga.Mindkettonknek, mindannyiunknak.
Barmilyen olyan emberi kapcsolatban, ahol odaig jutunk, hogy a tapintatot hasznaljuk, bele kell ferjen egy megrazas, egy kepzeletbeli folpofozas, hogy terj eszhez, ezt igy kell, vagy ugy kell.Neha , neha legyen oszinte a tapintatunk.

2 comments:

  1. Szia Ágnes:) Pár napig nem voltam net közelben, és most nem győzök olvasni, nagyon termékeny voltál:) Ez a mostani, egy nagyon jó-, és bizony nagyon nehéz téma. Akik közel állnak hozzánk és ismernek bennünket, talán azokkal sokkal könnyebb egy ilyen tapintatos elhallgatásnak a feloldása. Az ember bármennyire is tisztában van önmagával, bizony néha görbetükrön keresztül látja saját magát. Soha nem szerettem az elhallgatást, még akkor sem, ha jószándékú volt. A környezetemtől is elvárom, hogy elmondják, ha valamit rosszul csinálok, vagy tévesen látok. Kell a visszajelzés mindannyiunknak úgy gondolom és legfőképpen akkor, mikor valami "félrecsúszott". Ha ez elmarad, pusztán tapintatból, egy olyan folyamat indulhat el, ami ártalmas saját magunk számára is, a környezetről már nem is beszélve és a végén tényleg keserű pirula lesz.
    Talán még emlékszel a régi közmondásra: A pokolhoz vezető út is jó szándékkal van kikövezve.

    ReplyDelete
  2. Igen Lilike, pontosan erre gondoltam.En magam is szinte kikerem, hogy megmondjak, amit rosszul latok, csinalok.

    Mindamellett, hogy nagy kedvencem Marai, elolvastam tole mindent, es eloveszem sokszor, sokadszor is, de vannak olyanok, ami a mai eletbe atfogalmazasra kerulne, pl amit a nokrol is irt, de jo olvasni, hogy olyan is volt:)

    Es igen, emlekszem a kozmondasra.

    Orulok, hogy visszatertel:)

    ReplyDelete