Wednesday, November 28, 2012

driving home..


...gyongen havazott hazafele, a sotetben mint gyemantporszemcsek csillogtak a lampakban.
Jatszottak, hol lathato volt, hol nem.
Persze mi az amit csinalok ilyenkor, kiszallva az elso, hogy kinyujtom a nyelvem, es jonnek a pihek, csiklandoznak.Ennyi eleg, hogy kimossa a napi felgyulemlett stresszt.
Az egyik hozzaszolas kapcsan irtam: az almaink azok, amelyeket soha nem veszitunk el.Elveszitunk annyi mindent es mennyi mindenkit, de az almaink maradnak.Esetleg lerakjuk idovel, de el nem vesznek soha.
Csakugy, mint a gyermeki jatekossag, enni a havat:)
Vagy festeni, vizfestekkel.Ulni az ablakban, latni a csodat, es festeni valami valosagoshoz kozelit.
Jo lenne reggel fenykepezheto mennyisegu ho...sot, tovabb gondolva, jo lenne feher karacsony...
A szavaknak alkoto erejuk van, olvastam a minap a horoszkopomban..bizom benne igy lesz a hoval is:)

2 comments:

  1. Szeretem ezt a finom, halk hangulatot amelyet a bejegyzésed keltett bennem. És igen, a havat, sőt a jégcsapot is, máig megkóstolom. Nem is értem miért volt "ízletesebb" amikor még gyermek voltam ????

    ReplyDelete
  2. Valoban rokonlelkek talalkozoja:)Kezdtem irni egy bejegyzest az izek eltuneserol.Kamaszkent reggelizobe jartunk, ahol tejeskavet kiflivel vehettunk, iskola vegen meg somloit.Az elso hazautazasom odavezetett:)nem az az iz volt.Nem tudom mi valtozik, mi vagy az izek vesznek el?Vagy mindketto?
    Koszonom , es nagyon boldoggga tett, hogy eppen ugy erezted magad, ahogy en!:)

    ReplyDelete