Tuesday, January 3, 2012

winter...



Anna Ahmatova:
HÁZ A HÓBAN

Bolyongunk egyre, kéz a kézben,
nem tudunk elszakadni még.
Szótlan tűnődsz. Nem szólok én sem.
Sötétedik az esti ég.

Hallgatunk, templomba betérve,
keresztelőt, nászéneket.
És nem nézünk egymás szemébe...
Velünk minden másképp esett.

Aztán a havas temető vonz.
Ülünk. Könnyűl lélegzetünk...
Egy házikót a hóba rajzolsz. -
Abban mindig együtt leszünk.




6 comments:

  1. Koszonom Mrita:)en is ugy gondoltam!

    ReplyDelete
  2. Rozsa Kedves:)ennek folytatasa lesz, mert a kepet en csinaltam es igy egyutt van egy "fogalom", ahogy hasznaljak.Majd magyarazom:)

    ReplyDelete
  3. ha hiszed, ha nem, tegnapelott (kedden) meg kellett keresnem ennek az Ahmatova-versnek a magyar forditasat, mert nekem (maig nem ertem, miert eppen akkor) orosz eredetiben jottek elo a harmadik versszak szavai!
    mondhatnam: ilyen nincs! de lam, megis van...
    (es csak ma jutottam el hozzad, blogolvasasilag)

    ReplyDelete
  4. Na erre szoktam mondani"freaking me out":) de a jo ertelemben:))es meg raadasul ugyanaz a nap...

    puszillak:)

    ReplyDelete