Tuesday, January 3, 2012

több, mint leves...


A blog nem csak emlekek rogzitesere jo, de visszatekintve ad egy hangulatot  az irojarol is, mint egy barometer, nem csak a  kinti  levego homersekleterol.
 Azt hiszem menekulunk az unnepekbe a hetkoznapok szorongato, lappango felelmei elol, vagy tan csak en erzem igy.Nyujtanam, hosszitanam, ha lehetne, de semmi nem tart orokke.
Nem erzem az uj evet, nem erzem, hogy valami jobb lenne, helyette feszultseget, szorongast, bizonytalansagot.Elkeserito hirek temetnek maguk al, es sirnom kell.Sirok magunkert, masokert, neman.
 Kicsi vagyok,latom a korutat , az emberaradatot, latom, ahogy jonnek hozzank Uj Evet koszonteni gyalog.Majd latom, ahogy szep lassan fogy, hezagos lesz a tomeg, fogyunk, lassan elfogyunk.
Aki utazik, mas szemmel lat, massal nez.Elfogytak a korutrol, a rakpartrol, az utcakrol, a postarol az emberek, nem talalom oket sehol.


Nem foztem lencset most eloszor.Tegnap delutan mar barmit adtam volna egy tanyer lencse levesemert, de semmi nem volt nyitva es szandekosan nem keszultem, nem vettem.
Ma foztem , es most jobb lett. Szokas?megijedtem, hogy elveszitek igy valamit, egy fontos darabot az eletunkbol? Kapaszkodom a lencselevesbe? Meglehet.
Olyan, mint egy igeret, egy fogadalom, de mar kimondaskor sem hiszunk benne, es ugy vonjunk vissza, mintha attol felnenk csak a kimondastol lett igaz.
Milyen vilag lesz az, ahol mar nem keszul lencse elsejen, hal szentesten, aki nem diszit fat, aki nem kivan uj evet...hat milyen vilag lesz az mar , ki mondja ezt el nekem?
A mai boldogsag falat, szo szerint falat, a lencseleves volt..:)

Janur 2, 2012 esti hangulat..
* foto a sajat blogombol, egy evvel korabbi leves, sokkal jobb hangulatu volt

4 comments:

  1. Valahol olvastam, hallottam nem tudom, hogy az ünnepek rendet visznek az életünkbe. (Már úgy értették a sorrend, a szokások összefogják az embert.) Ezek valahogy elkopnak, már nincs rendszer, nincsenek szokások, ill. amiket látok mind a pénzköltésre sarkallnak, elveszett a világ rendje, s benne elveszik lassan az ember. Nekem a Karácsony nem akart sehogysem összejönni. Lelkileg, ráhangolódás. Pedig látod, egy kis ismerős, szokásos étel, íz, s már rendjén lesz a világ.

    ReplyDelete
  2. Kedves Ágnes,
    én más tájon élek, más népekkel, de az ünnep nem volt olyan mint szokott, voltam Szabadkán, tömeg sehol sem, csupa gondterhelt, szürke emberek. Főztem lencselevest, de gombóc volt a torkomban míg ettem, már pénzre nem is gondoltam, csak arra, hogy valahol a távolban, idegenek közt a lányom eszik-e lencselevest?
    Egyszer egy közösségi oldalon lefalusiztak egy népszokásunk ismertetése miatt, nem sértődtem meg, a saját blogomba is mentem mind azt ami még él, mert nem sokáig fog és lehet én is elfelejtem, nem lesz aki tovább vigye, mert fogyunk...

    ReplyDelete
  3. Holdgyongy:) az iden valahogy nekem sem akart sikerulni, pedig en pozitiv vagyok.Eloszor a jot latom mindenben.Nekem nagy bajom az is, ha en rendben si vagyok de a kornyezetemben masok nem, akkor sem tudok nyugodt lenni.Nem vigasztal az, hogy nekem meg jo.
    Es igen, a legfontosabb az anyagiassaggal eltunt az unnepbol.
    A leves valoban sokat segitett:)az ismerossege, valamivel osszekapcsol, talan osokkel igy...

    ReplyDelete
  4. Rozsa Kedves:) Latod milyen sokban gondolkodunk hasonloan.Eppen errol irtam font, ha nekem meg jo is, vagy nagyjabol rendben mennek a dolgok, de masnak nem, mar akkor sem erzem jol magam.

    Aki lefalusizott, nagyon buta, ostoba ember lehetett.Engem sem tantoritana el, ments is mindent.Az almas volt az egyik legkedvesebb, amit olvastam nalad:)

    Veszedelmesen fogyunk sajnos...nagyon el tud keseriteni engem is.

    ReplyDelete