Friday, August 5, 2011

háborgó hullámok...



A kisgyerek szeme mindig mast lat, mint egy felnotte, O latja a kepzeletet, szinesen, feldiszitve.
A felnott ugyanozon kepben mar a valosagot hivja elo ujra es ujra, nehez betelni vele. Van az a kozeg, ahol az evek, a kulonbsegek oldodnak, eltunnek, csak hangok, mozdulatok lesznek, jatszunk, jatszik bennunk a gyerek a gyerekkel...



10 eve tortent, forro nyari nap volt,mint ma is, haborgott a viz, ilyen hullamokkal.Alltunk a part fele fordulva, hattal a hullamoknak, erosen fogtuk egymas kezet, fogunk osszeszoritva , csak a szemunk nevetett.A hullamok neha magasabbak voltak mint mi, erosen csapodtak, mindig varatlanul, de alltunk, nem dontott le, es visongva nevettunk.Kozonseget csiholva, sokan megalltak , neztek a musorunk, neztek ki marad erosebb, mi vagy a hullamok...
Mi gyoztunk, a fiam es en...

2 comments:

  1. Mikor a fiammal átéltünk hasonló érzéseket,azok tényleg klassz dolgok voltak.
    Soraid elolvasva, ez amolyan léleksimogató volt. :)

    ReplyDelete
  2. koszonom, orulok nagyon:)

    szep hetveget Neked, puszi!

    ReplyDelete