Monday, December 4, 2017

romantikusan...

 Tompult a kulso feny, a karacsonyi fenyek ragyogasa belulrol fakad, ahogy nezek Rad es nezel ram, ott abban van benne.Az ember mindig kompenzal, ha a belso ero keves ,akkor tulozunk kint, magunk korul.Ha belul tulcsordul, csak legyintunk, kintre ennyi is eleg, mosollyal megtoldva.
Osszefonodtak szavaink, erzeseink, kulonos csillogasuk van, kulonos helyzetekben kulonosen:)
Aki rendszeresen kovet engem, talan emlekszik mit irtam a szuletesnapomrol, nem olyan, mint amilyennek kepzeltem..es akkor meg nem tudtam milyen ket honap var ram.Ilyenkor orulok, hogy nem tudjuk a jovot, elore erotlenne tenne a tudas.Talan nem is lennenk kepesek szembenezni vele.
Akkor kaptam egy csokor rozsat konyorgesem ellenere..a rozsa ugy szaradt el, hogy oda se tudtam figyelni ra, majd amikor keszultem a hazahozatalra, akkor takaritottam mar rendesen, mosolyogva neztem, majd nem dobtam ki megsem.Tobb eveset is orzok, mert bar a folosleges targyakat, dolgokat nem halmozom en, de ami fontos azt igen, azt orzom.
A napi sok mellett a gyogytorna felugyelese is a feladatkorom,  a gyogytornasz  heti ketszer jar ki.Ma eljott velem a ferjem vasarolni az aktivtas  kereteben, nagy tavokat meg nem tud kifaradas nelkul megtenni.Bejott velem es vett egy csokor rozsat:)mondhatni ez volt az elso utja...itt most egy szeles vigyor all reszemrol:)