Sunday, July 31, 2011

szenvedély...



Valaki megjegyezte , hogy milyen szenvedelyesen tudok meselni a videkrol ,ahol elek..utana sokaig nem meseltem senkinek, megha kerdeztek sem.Egeszen addig , amig vallat nem vontam sajat magam hulyesegere, hiszen mi a rossz abban, ha ugy meselek, majdnem mindent ugy csinalok, vagy sehogy.Ez most a kepeslap kapcsan jutott ujra eszembe, mert mar ez is egyfele passion, ahogy kezelem.Borzasztoan varom, hogy a bacsi jelentkezzen es kideruljon az, ami kiderulhet, ami ugy altalaban elmondhato es nem serti a tortenetet, a szereploit.

Az emberek 75%-anak nincs szenvedelye, olvasom egy felmeresben.Reszben azert, mert nem ismerik fel, nagy reszt azert, mert a mai vilagban a fizeteskepesseg megorzese miatt bele vannak kenyszeritve valami olyanba, amit abszolut nem szeretnek, de fizeti a szamlakat.Ebbol adodik az is, hogy az emberek 75%-a nem boldog.Ha igy nezem, akkor hiaba is keresik a boldogsagot, ordogi korben vannak elveszve.
Ha ugy nezem, hogy megoldhato lenne, felmernek es mindenki megtalalna a sajatjat, es szinte mindenki boldog lenni, jezusom mennyi ag, munkakor szunne meg ezaltal es nyilvan ezek az emberek is boldogtalanokka valnanak:)vagyis ujabb ordogi kor.

A szenvedely jelenlete, ami sokak szerint nem csak a szerelem es abban is a fizikalis megnyilvanulasban merheto, bizonyos egyeb teruleteken, matematika, egy egy folfedezes gyogyaszatban, tortenelemben sokkal intenzivebb, divatosan elve: siman veri a szerelmi szenvedelyt.
Aztan azon kalandoztam igy vasarnap beszelgetes kozben, mert a parhuzamosan futo szalagom most folszabadult, a level postara adasaval, szoval azon , hogy ebben a felgyorsult es szeles skalaju szines vilagban letezik e olyan, hogy egyetlen szenvedely, hogy csak eggyel eljen az ember.Fellangolasnak minosul e, ha valaki valtogatja a szenvedelyet es kiprobalja magat tobben, jo sokban.Fugg e az idotol a szenvedely, vagy a melysege adja meg adott ido kereten belul a minoseget?
Ilyenekkel probaltam farasztani magam, a kornyezetemet kimelve..es azt is megallapitottam magamnak, hogy a nagyok semmit nem tudtak erro,a szexualis forradalomrol, amikor elhamarkodottan a szerelmi szenvedelyt hatraloktek, szerintem nem egy kategoria akarhogy erzelmi megnyilvanulas.Ha rajtam mulna a matekot, vagy egy biologiai felismerest , esetleg tortenelmit, de lehet foldrajz is kulon kulon cimkeznem meg a szenvedely kategorian belul is..mert az osszeset kepes legyozni:) ugye?


*Marai szerint az eletben az egyetlen , ami miatt erdemes elni :a szenvedely
aki ezt nem eli meg, nem tapasztalja meg, foloslegesen elt...

4 comments:

  1. Kedves Ágnes!
    A szenvedélyről jut eszembe, hogy vannak még szenvedélyes emberek...csak sokuknak sikerül ezt eltitkolni, mert a környezetük nem tudja követni a szárnyalásukat.:-( Ők inkább titkolják és próbálnak "normálisan" élni.:-(
    Van még gy csekély részük,és az ilyen emberek követik az érzéseiket és úgy élnek - ha nincs megfelelési kényszerük - ahogyan ők jónak találják. Viszont sokan nem is merik bevállalni, hogy bennünk még lobog a tűz, mert ahogyan írtad is a többségben már ez rég kihunyt.
    Nem tudom mennyire érthető?? (Tudod gondolTim vNNk, csak leírni nem tudom...)

    Kicsi tapasztalatom van abban, hogy elmondhassam, a szenvedélyes emberek, általában érzékenyek is...és azt hiszem, hogy a szenvedélytelenek egyre jobban lenyomják az előbbieket...ezért van olyan sok depis beteg...

    Szerintem e sok sok depressziós, az mind a két világ között lebeg. Ha meggyógyul, akkor próbál újra szenvedélyes életet élni, ha nem ...akkor alkalmazkodott a boldogtalanok világához. :-(

    Szép napot Neked!!!Én most nem otthon vagyok.:-) Németben vagyunk a páromnál még egy pár napig!:-) Idő rossz, de jól érezzük magunkat.:-)

    ReplyDelete
  2. Ágnes, Kedves! A szenvedélynek egy olyan dolognak kellene lennie az életben, akár az életfenntartó ivás, táplálkozás. És tudod, az a legborzasztóbb, ha valaki szenvedélyes - akár ebben, akár abban - sokan kinevetik, és úgy titulálják, hogy "hülye", vagy hogy nem ebben a világban él. De kérdem, csak Jane Austin korában létezhetett a szenvedély, mint olyan? Én nem tudnék szenvedély nélkül élni. Sem a szerelemben, sem a munkámban, sem a hobbymban. Másképpen nem lehet csinálni semmit igazán komolyan, csakis szenvedéllyel. Egyébként pedig csak ímmel-ámmal. És aki így csinál valamit, abban van szenvedély, csak ahogy írod, nem ismeri fel, vagy egyszerűen fél felismerni pont a negatív visszajelzések miatt. Nekem szerencsém volt, mert nem csak a könyvek által, de szülői, nagyszülői példaként is magammal tudtam hozni azt, hogy ne féljek kimutatni a szenvedélyt. Aki emiatt hülyének titulál, sajnálom. Neki rosszabb, mint nekem :))) Puszi

    ReplyDelete
  3. Szia Csilla:)

    Kihamoztam a lenyeget, ertem , amit irsz.En arrol is olvastam hogy lehet felismernunk a sajat szendvelyunket, mi az, amiben azok lehetunk.Pontokat adott meg ami szerint vizsgalhatjuk.
    Hat nem tudom, en igy nem vizsgalgattam magam, de ha valamit csinalok csak ugy tudom, elveszve benne, es ha erre kepes vagyok oromet is okoz, vagy van olyan sok, amit ugye muszaj, illetve inkabb kotelesseg:)Nemi szabalynak kell lenni, meg ha szenvedelyes vagyok akkor is.
    Az erzekenyseg az abszolut jogos, felsofokon:)

    JO nyaralast kivanok Nektek, es koszonom, hogy irtal!:)

    puszillak es szebb jobb idot kivanok!

    ReplyDelete
  4. Szia Virag:)

    Igen, egyetertunk mindenben ahogy felsoroltad.Talan ugy van ez, aki igy el, valahol dacol azokkal, akik kinevetik, es a nyertes ugyis O lesz, mert olyan elmenyekkel gazdagodik, amiket a nevetosek el sem tudnak kepzelni:)
    En is elmondhatom szerencsemre olyan kornyezetben eltem, ahol neha ugyan megmosolyognak dolgaimat, de egy ido utan csodaljak is:)de minimum tisztelik.Es ez nagyszeru szarnyalast ad.

    Koszonom a hozzaszolasod, azert a merleg jegyben ez ugy latom majd mindnekinel jelen van:D marmint a szenvedely felsofokon:)

    Puszillak, es szep estet kivanok!

    ReplyDelete