...ma azzal az elhatarozassal ultem le, leirom a mai nap erzeset kendozetlenul, smink nelkul.Ugy, ahogy van, szorol szora, erzesrol erzesre.
Bar eddig sem irtam maskent, de kis kiterokkel ugy erzem megis masabb a vegeredmeny.Irok masrol, annyi mindenrol lehet, es lehetne, csak keruljunk tavolabb attol , ami van.
Sok, nagyon sok valtozas tortent az elmult negyedev alatt, akaratlanul is valtoztatott engem is.A szomszedom mutatott ra, aki egy vietnami no, mukormos -pedikur uzlete van a foldszinten.Engem soha nem lehet latni a fouton, es ugy egyaltalan.Csak a hatso kijaraton megyek, be a kocsiba , nezes nelkul, mintha szoknek ki be.Befordultam, hatha igy nem hallom ugy a zajt.Ennek az lett meg az erdekessege, a zajnak, hogy a hatso kertunkkel szemben garazs van, amit kiadtak egy fiatalokbol csapodott egyuttesnek, itt probalnak..dob, amp, ami nem tudom hanyszoros hangero..amikor megszolalt elejtettem, ami a kezemben volt, ..bravo, most igy sztereoban hallom a zajt, jegyeztem meg cinikusan.Elol a forgalmi zaj, hatul dobperges, az idegeimen?nem, az az igzasag, hogy nagyon jok.Nincs nevuk, (meg)de odavonzottak az ablakhoz, hogy hallgassam oket es csak azt vettem eszre a labam ritmusra jar, es a csipom is riszalom:)tapsot is szoktak kapni tolem.Egy lany enekesuk van, aki meg is szokott hajolni felem:)
Ilyenkor elfelejtem a felbehagyott gasztroblogom, amit onmagam elott szegyellek, mert nem vagyok kepes hetek ota megjavitani a muszaki hibat.Soha nem voltam ilyen, ilyen milyen is?ilyen beletorodos, hogy elromlott, nem tudok kepet felvinni.Csak hessegetem a szonyeg ala , pedig naponta bukok orra benne.
Jok ezek a kizokkentok megis, olyankor elfelejtem, hogy faradt vagyok, pedig de.Neha ugy erzem negyedeve futok, mint egy hosszutav futo, rovom a koroket es latom mar a celt, ez mar az utolso kor, felmerul bennem , mennyire gazdalkodtam jol az erommel, eleg lesz e a befutashoz.
A cel, a kis zaszloival erot ad valahogy, es mar mosolyogva tudom, hogy kibirom.Ehhez is jok a regi fotok, regi nyarak emlekei.Nem csak gyermekkorban, sajat csaladommal is imadtam a nyarakat a karacsony utan.Valahogy ugy ereztem osszekovacsol, a gyermek nincs iskolai hatas alatt, ahol sokszor egeszen massal teszik tele a fejet, mint illene, mint ami a mi elkepzelesunk eletrol, dolgokrol.Sok a vita , feszultseg ev kozben.Na de a nyar, az mindig kozel hoz.Nincs teve sem(van), mar negyedeve nem nezem, nezzuk.Helyette olvasunk, megbeszeljuk.
Tegnap kereses kozben megtalaltam azt a halasznadragom, ami ugyanolyan, mint Audrey Hepburne-e, a kutyank is egyforma..es a gondolkodasunk is sokban, a sok evtized kulonbseg ellenere.O is szerette a maganyt, csak abban tudott feltoltodni.
Erre a kockas nadragra nagyon buszke vagyok , hogy olyan, mint az ove:)semmi ertelme, de akkor is.
A nyar , a vakacio, a szabadsag , nyaralas, szamomra elmaradhatatlan kelleke ez a capri nadrag, ami soha nem megy ki a divatbol...ugy, mint az oszinte erzelemnyilvanitas sem.
