Monday, July 23, 2012

firka...


...eppen egy uj elmennyel lettem gazdagabb, azon mosolyogtam, hogy a mondas: miszerint minden megelt elmennyel gazdagabbak leszunk mennyire cafolhato.
Vannak elmenyek amelyekkel elveszitunk  gyarapodas helyett, van, amit orokre.


...egy tehetetlenseg erzest ad, ha a maban keressuk a tegnap erzeset, megis elkovetjuk ujra es ujra.


...a nema kertben ulve , hallgattam a leszurt csondet, melyben madarak enekeltek, csiviteltek, kutya macskat kergetett, bogarak zummogtek...


...piros lampanal lehuzott ablakkal bejott egy pillango, az orrom elott tavozott is, csak atutazoban volt, megis jelensegkent hatott.


...az elvegzendo dolgok listambol, a 2 oran at bekotott szem volt a legerdekesebb, kozben is, ahogy a tapintasom, hallasom erosodott, na de utana, ujbol latni a sok szepet, amihez nem szukseges szo, a latvany a legbeszedesebb.Tudva azt, hogy en 2 ora mulva latok ujra, konnyu volt, kozben a 2 oraban jottem ra milyen borzasztoan nehez, elveszett erzes annak, aki soha nem lat, leveve a kendot a szememrol sokkal jobban ertekelem a latasom, mint elotte...

6 comments:

  1. Van egy olyan gondolatom, hogy a látás csak annak annyira fontos, aki látott már, és érzi annak hiányát. Lehet, hogy valamelyik életemben vak voltam, de gyakran teszem úgy a dolgaimat, mintha nem lenne szükségem a látásra. Például tapintás alapján választom ki a ruhákat a szekrényből, nem gyújtok lámpát éjszaka, vagy hasonlók. azt hiszem, aki nem lát, annak másképpen működnek az érzékszervei. Lehet, hogy nehezebben boldogul városi közlekedésben, de sokkal könnyebben érzékeli az emberek hangulatait, szándékait. Bár az is lehet, hogy tévedek. :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Igen igen Kati:)ertelek, es ha hiszed, ha nem , en is szoktam igy csinalni dolgokat:)

      De most bekotve a szemem orakig kozlekedtem itthon, probaltam fozni is, es minden egyebet, amit csinalok.Pokoli nehez volt.
      Fozesnel szaglassal probaltam igazodni.

      Amikor levettem a kendot, sokaig hunyorogtam,pedig csak 2 ora volt a sotetseg.Eloszor minden ujkent hatott..az adta a gondolatot, milyen sokat veszitenek azok akik nem latnak..
      Biztos van kulonbseg abban , aki igy szuletik, es aki latott mar, mert azt mondja, amit nem tudunk, az nem faj..megis azota sokkal jobban ertekelem, hogy latok, lathatok..

      koszi, puszillak:)

      Delete
  2. A vakságról:
    Itt Pesten van egy kiállítás: Láthatatlan kiállítás. A vakok "világát" mutatja be. Elmentem a fiammal meg egy ismerősömmel "megnézni" évekkel ezelőtt.
    Hatott rám, rettenetesen. Egy olyan, termekkel kialakított részt képzelj el, ahol minden, de minden fény ki van zárva. Soha de soha nem éreztem a sötétet ennyire sötétnek. Hiába volt nyitva a szemem, csak erőlködött. Semmi érted, semmi. Csak feketeség. Nem olyen mintr amikor az ember becsukja a szemét.
    Kialakított termek voltak. Hangokkal.
    Az egyikben egy utcára értünk. Dudálás, mentő, villamos. És csak tapogathattál.
    A járdáról levezető korlátnak bicaj döntve, utcai szemetes. De mindezt fel kellett ismerni.Tapintással. Ez még annyira nem volt nehéz.
    A másik teremben egy színház terem,vagy valami múzeum féle.
    Amire emlékszem, volt egy szobor. Elvileg két ember ölelkezését mutatta be. De akárhogy tapogattam, egyszerűen látatlanban nem tudtam elképzelni. sőt amikor tapintással megmutatták, hogy hol mi van, akkor sem bírtam "felismerni".

    Aztán volt egy presszó. Már mikor bementük magára a kiállításra, mondták, hogy ne vigyünk be magunkkal semmit, csak aprópénzt. Na ennek itt volt a miértje.
    Mivel rendesen működő presszó volt. Csak vakok szolgáltak ki.
    Milyen kávét kérek? Hosszút, rövidet? Tejjel, cukorral, mézzel? milyen cukorral? Barnával? Habot kérek rá?
    És ki kellett fizetnünk. Tapintással kellett rájönnünk melyik pénz melyik.
    Aztán volt valami istálló féle. Emlékszem az etetőbe volt széna. Meg létra a falnak döntve. Meg talán gereblye.

    Aztán mikor végére értünk, bemutattak nekünk dolgokat. Mondjuk nekem a volt apósom vak volt. Tőle tanultam írni olvasni a braille írást. Ez kb. 20 éve volt, akkor ment. Persze nem használom, ma már nem menne, csak ha rágyakorolnék. De akkor tapintással el tudtam olvasni a levelét, amit írt nekem. Mert kértem hogy tanítson. És így levelezve tanított.
    És aneki nem volt gépe, csak kézzel "írtunk" pöttyöztünk a sablonba.

    Most rákerestem az oldalukra, nem csak itt van nálunk kiállításuk.
    Én azt mondom mindenkinek, akit érdekel, fogékony rá, mindenképp el kell mennie.

    http://www.lathatatlan.hu/

    Puszillak Ági. :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Hu Edit, nagyon koszonom a hozzaszolasod..es , ha otthon leszek en is elmegyek egeszen biztos.
      En csak itthon bekotottem a szemem 2 orara, a fuszereket szagoltam ugy probaltam fozni pl..nagyon nehez volt.
      Persze tudom idovel gyorsabban, egyszerubben menne..de utana, amikor ujbol lattam, olyan jo volt latni, mint me soha..es milyen sokkal szegenyebb az, aki sha nem lathatja azt, amit mi.
      Egy ilyen "tapasztalat"mindenkeppen alakitja az embereket, igazitja a sorrendet abban, ami igazan fontos a vilagban.

      Nagyon koszonom, puszillak, szia:)

      Delete
  3. Elolvastam a bejegyzésedet Ágnes és a hozzászólásokat is, mindkettő nagyon érdekes számomra, hisz már azt is nehezen élem meg, mikor kinövök egy szemüveget, annyira akarom látni és mégsem.
    Nem tudnák most semmi jót és ötleteset írni, a gondolataim már egész máshol járnak, holnap érkeznek a lányom és unokáim, mind a 4 itt lesz majd egy hónapig, így én egy időre elköszönök, nem valószínű, hogy tudok a számítógép közelében lenni, de ha megtehetem, meg foglak látogatni.
    További szép nyarat, puszillak:)))

    ReplyDelete
    Replies
    1. Draga Rozsa:) nagyon szepen koszonom , hogy irtad, mert keresnelek , egy ideig,aztan en is el fogok tunni nehany hetre..

      Nagyon sok oromet Nektek, turelmet egymashoz, sok nevetest, szeretest, es minden csupa jot szepet:)

      puszillak szeretettel:)

      Delete