Thursday, July 26, 2012

anyaság...

Van egy kedvenc fotom, amit ugy eltettem, hogy nem talalom sehol, majd biztosan , ha nem keresem:)
B. van a kezemben furdes utan, felig lehullva vallan a torulkozo, es egeszen veletlenul a szoba fali keresztje alatt allunk.Annyira szeretem azt a kepet, tudatosan sem lehetne jobb beallitas.
Amikor kedvetlen, szomoru vagyok nezegetem a regi kepeket, a kicsi koriakat, simogatom a kis pofijat, es nem latok szebbet, hozza hasonlot.Minden eltorpul arra az idore.
Volt egy fagyitolcser alaku, vilagitos feju babaja, ami esti imat mondott..nagyon szerette, szerettuk.
Nincs abban semmi bun, ha egy anya elfogult...







*ez csak egy helyette foto, a pofija imadnivalo(nekem:)

21 comments:

  1. Olyan jól esik nekem, hogy vasárnap éppen ezekkel a szavakkal kezdtem szerény bejegyzésemet: Amikor minden eltörpül, és éppen a lányokról volt szó.
    Úgy érzem, jó helyen járok, itt talál a szó...nekem fontos, hogy találjon a szó, a gondolat:)
    Igen, amikor a gyerekek kerülnek szóba, minden eltörpül, és jó nekünk, hogy lehetünk elfogultak.
    Üdv, Júlia

    ReplyDelete
    Replies
    1. Nagyon orulok, ha igy erzed Julia:) koszonom!

      Delete
  2. Az lenne baj, ha mi ANYÁK, nem lennénk elfogultak, mikor a gyermekeinkről esik szó...
    :)))

    ReplyDelete
    Replies
    1. Igy igaz Monika:)minden anyanak a sajat gyermeke a leg-leg mindenben, es ez igy van jol:)

      Delete
  3. Jó volt olvasni az őszinte szavaidat Ági, én is sokszor így vagyok vele, csak ülök és nézem a kis arcát(valamelyiknek) és ennyi elég, ez az érzés mindennél több.
    Persze, hogy elfogultak vagyunk, hisz ők a legfontosabbak.
    A legutóbbi anyák napján ezt a verset mondta a négy éves kislányom:
    "Azért mert szerettek jöttem a világra,
    S lettem új fény, csillag, szülők boldogsága.
    Szeresetek engem igaz szeretettel!
    A kincsetek vagyok, pici kincs, de Ember! "

    ....nem tudom ki írta, de a hűtőn tartom és néha elolvasom....
    Holnap indulunk az Adriára, végre nyaralunk!
    Puszillak, szép hétvégét!!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Judit:)koszonom, a versiket is:)en is kimasolom magamnak, mert nem ismerem, ismertem, de tokeletes megfogalmazas.
      Nagyon edesek a lanyaid, szerencses vagy ennyi lannyal korbeveve:)de persze en sem panaszkodom.


      Nagyon jo pihenest Nektek, es foleg jo idot hozza!es koszonom, hogy megirtad:)hamaraosan mi is eltununk kicsit.

      puszillak, szia:)

      Delete
  4. Azt elfelejtettem, hogy ez is egy kedves kép, majd előkerül a másik is!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Koszi Judit, azonnal folteszem:)ezen pont egy eves B.azert van a kalap a fejunkon:)

      Delete
  5. Minden anya elfogult, s ez természetes. Nekem is voltak kedvenc fotóim a fiaimról. Ha rájuk néztem mindig visszajött amikor készültek, nagyon szerettem kismama lenni.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Ugyanigy voltam Aniko, kulon ruhakat terveztem, nagyon szep kismama ruhaim voltak:)es pontosan ezert szeretema fotokat nezni, mert azonnal eletre kel a kep:)

      Delete
  6. Kedves Ágnes!
    Minden szavad megdobogtatta a szivem. Én is ezt érzem mindig, amikor nézegetem a lányokat: akár fényképen, vagy akár amikor még hajnalban alszanak. Szeretem a hajnalokat: ök még pihennek és én megiszom a kávémat, bemegyek rájuk nézek, kimegyek, majd kis idö elteltével megint rájuk nézek...és öröm tölti meg a kis lelkemet. :-))Azt hiszem egy anyának sokkal nagyobb lelke van, mint másnak!:-))
    Kivánok neked nagyon szép napot!

    Ölellek:

    Csilla

    ReplyDelete
    Replies
    1. Nagyon orulok Csilla:))jo tudni, hogy jo erzest ebresztunk masokban.Nagyon szepek a lanyaid, legyel csak nyugodtan elfogult:)

      Szep hetveget Nektek is, puszillak:)

      Delete
  7. Nekem a fiam bölcsis korából van egy emlékem: egy kinder tojás műanyag felébe gipsz van, abban egy szívoszálra ragasztott papír virágfej. és egy kis masnicska. Na ez a kompozíció valami kis műanyagból összetűzött kosárkában van, amire kis műanyag fület is tűztek. Ez itt van a konyhában.
    Ezt anyák napjára adták a bölcsiben :)
    Ha ránézek az a pici emberkét mindig meglátom a szívemben :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Edit:)vigyazz is ra, tovabbra is, mert ezek a kis darabok, ezek a mi kincseink, ezekkel, ezektol vagyunk gazdagok igazan:)
      Koszonom, hogy elmeselted!

      puszillak!

      Delete
  8. Az én kicsim 9 éves, tele szeretettel. Fiú, de állandóan mondja, Anya szeretlek. A telefont nem teszi le, ha beszélünk, mert nem tudja letenni, csak ha már én is. Sokszor tart előadást, ő találja ki, mondja el, csinál hozzá mindenfélét. Rajzol nekem, bár nem szeret és imádom kitenni őket a konyhában a hűtőkre. Nézem és hallgatom őt, és sokszor jut eszembe, olyan gyorsan felnő és már nem én leszek, akinek nap mint nap mondja "szeretlek", úgyhogy minden pillanatát meg kell őriznem képen videón, hangszalagon. Még nem olyan régen volt karon ülő, és már hiányzik az a korszak.
    Az édesanya egy nagy emlékkönyv :)
    Mindig mesélek neki a pici koráról, hogy az "emlékkönyv" lapjai neki is megnyíljanak és megmaradjanak.
    Szép napot kívánok!
    Betty

    ReplyDelete
  9. Kedves Betty:)

    Koszonom szepen, hogy megosztottad velunk, nagyon tetszett, tetszik, kulonosen az edesanya egy nagy emlekkonyv:))ez nagyon tetszik, mert valoban ilyenek vagyunk.
    Balazs 17 mult, minden nap ugy valunk el, love u mom:))meg akkor is, ha osszecsapunk valamin.

    Legyen szep heted viszont:)

    puszi, szia:)

    ReplyDelete
  10. Kedves Ágnes!
    Az én fiam is Balázs :)))
    A nevét szeretett költőmtől József Attilától "vettem". Gyerekkorom egyik meghatározó verse volt. Minden versszaka számomra hosszú percekig elképzelhető kép és történés is volt közben. És még most is. Még most is olyan szép, olyan kedves. Ő, akinek nem volt gyereke, hogy tudott egy ilyen verset alkotni, ilyen szeretettel beszélni egy kisfiúhoz? Az ő és az édesanyja kapcsolata pedig mindig megríkat (Mama, Kései sirató). Jaj nem is gondolok bele!
    Minden jót Neked!
    Puszi
    Betty

    ReplyDelete
  11. Hat ez fantasztikus:))te vagy a masodik lany:)aki itt a blogban igy van velem, az O kisfia is Balazs volt, ja es egyidos az en fiammal:)szerettem olvasni a hozzaszolasait, de egy ideje nem latom:)
    Most akkor szeretem olvasni majd a tied kedves Betty:)

    nagy puszi Neked es Balazsnak is:)

    (az en Balazsom sokaig azt hitte az Altatodal neki lett irva:)

    ReplyDelete
  12. Kedves Ágnes!
    Örülök az örömödnek (örömünknek) :))
    Felolvastam Balázsnak amit írtam/írtunk róla és büszkeséget láttam felfedezni az arcán.
    Az Altatót Balázs is magáénak gondolta :)
    És mi is puszilunk Titeket!
    Szép napot!
    Betty

    ReplyDelete
  13. Hm. És az unokák majd csak ezt követően váltják ki ezeket.
    :-)
    stali

    ReplyDelete