szivarvany szinu szomjusaggal irok
szeretnem kimosni magambol mindet
amit erzek, hogy ujaknak adjak teret
neha olyan rideg a vilag, magadra hagy
ha nincs az otthon melege szinte megfagyaszt
beledfagyva a szavakkal, mosolyokkal, sirasokkal
szivarvanyszinu konnycsepp csurog az arcomon
tudom,hogy ezt most nem almodom
benne van minden ami jo, ami rossz
mert olyan nem lehet, hogy valami nincs
vagy csak egyfele van
most szivarvany van
