Wednesday, December 7, 2011

kórházi kápolna...



Korhazban jarva nem irhato le az erzes, amikor a beteg mogott becsukodik az ajto.Meg egy utolso visszafordulas, meg egy utolso bagyadt mosoly, egy intes, es vege.
A kisero ott marad, nezi, buvoli az ajtot, es hirtelen egyre kisebbnek erzi magat a bizonytalansagban.Hopehely kicsinysegure zsugorodik , tenyerebe nez, nem erti hogy kerult ez a kis doboz a kezebe, mikor dugta bele.

Celtalanul koboroltam, es bar engem lattak, de en lattam es megsem lattam senkit, semmit.Mar egyszer megcsodaltam a korhaz aulajat, ami mindinkabb hasonlit valami pazar uj repuloter indulas erkezes szarnyava, ahol az ajandektargyak, szuvenirok, duty free targyak uzletei tomorulnek.Nem birtam nezni most.
Egy szarnyon tovabb haladva egyszercsak ott volt elottem, vedett, csondes helyen: a kapolna.A korhaz kapolnaja.
A vallassal ugy vagyok, mint mondjuk a sirassal, ugy szoktam, hogy senki ne lassa.Hirdeti is:Isten nevet hiaba szadra ne vedd!Nem szoktam, de tudja az osszes rengeteg rossz hibammal gyermeke vagyok.Mindig megmosolyogja onmagammal valo elegedetlensegem.

Bementem a kapolnaba, csak ketten lehettunk most, nem volt senki mas.Magneskent vonzott Madonnaja, alltam sokaig es neztem milyen szep.Vonasai finomak, megejtoek, gyermekive valik tole barki.
Leterdeltem , imat mondtam, a siro gyermek imajat.Imadkoztam mindenkiert, magamert, es jo volt , hogy sirhattam kozben. Megrikatott a szepsege, szelidsege, amit sugarzott.Megrikatott , majd megnyugtatott...valahogy mas lettem en, amikor elhagytam a kapolnat...

a szobor neve:Lady of Grace /a Kegyelmezes Asszonya
a fotot a netrol vettem, nem tudnam elkepzelni, hogy kattintgassak

8 comments:

  1. Elképzelem, hogy mennyi könyörgés, kívánság, fogadalom talált már meghallgatásra itt!
    És remélem, hogy sokaknak segített!!
    Ha az ember tehetetlen, akkor könyörög, megbocsájt, ígér..
    Nagyon meghatott, hogy a fényképezésről lemondtál..tényleg, nem alkalmas sem a hely, sem az idő, sem az aktualitás!

    ReplyDelete
  2. Valakid a kórházban van?????

    Annyira hálás vagyok,hogy már lehet a kórházakban kápolna! Én is be szoktam menni.....

    ReplyDelete
  3. Igen Adrienn, jol sejted.Barmennyire is csufoljak sokan a vallast, mint kapaszkodot, de en is ugy gondolom itt a legjobb helyen van egy kapolna.Kulon fal van a meghallgatottaknak.

    Ilyen kepeket lehet kesziteni nyari kirandulaskor, de egy korhazon belul nem menne sehogy.

    Koszonom a hozzaszolasod!

    ReplyDelete
  4. Igen Mammka:)egy kedves baratnom van ott.Meg fog gyogyulni!

    Ennek a korhaznak a neve:Szent Jozsef korhaz, es mint megtudtam a hatalmas merete miatt, nem csak ez az egy kapolnaja van.Korhazban az egyik legszebb, ahol lehet..oda az emberek nem egy kotelezo elvaras, nyomas miatt mennek..pont azt kepviseli, ami..

    Koszonom a hozzaszolasod!

    ReplyDelete
  5. Kedves Ágnes, mindenkinek szüksége van egy csendes helyre, ahol Istennel beszél, kér, hálát ad, fohászkodik, bár különböző valláshoz tartozunk, mindketten egy Istenhez imádkozunk, csak formában különbözik, imád meghallgatattik, a tiszta szívből jövő imákat, meghallgatja Isten.

    ReplyDelete
  6. Rozsa Kedves:)Tudod nagyon ertekelem, hogy ilyen trauma utan irsz.Nekem altalabn segit, ha irok.
    En mindenki vallasat, hitet tisztelem.Az egyik elso volt itt, amihez szo szerint hozza kellett szoknom, a multikulturalizmus miatt.
    Megtanultam azt is, hogy koszonhetnek nekem ugy, hogy: az en Istenem aldja a te Istened, es szivbol jon.

    Nagyon szep volt a kis kapolna, es eppen errol irtam korabban, hogy a hit parosithato a tudomannyal, es igen a legjobb helyen van egy korhazban.Hiszek abban , hogy meghallgatott engem is tegnap.:)

    Koszonom, hogy leirtad:)

    puszillak!

    ReplyDelete
  7. Hiszem, hogy a jó Isten meghallhatta az imádat!
    Szeretettel ölellek: Éva

    ReplyDelete
  8. Draga Eva:)nagyon koszonom a kitarto biztatasod, kedves szavaid!Jol esnek mindig:)

    puszi, oleles!:)

    ReplyDelete