Tuesday, December 27, 2011

éjszakai havazás...


...nagyon sok kivagott fenyot nem adtak el az iden,maradtak osszekotozve szegenyek.Mint megtudtam megsemmisitik oket.Szomoru volt a latvany, hiszen ha csak az enyeimet nezem, amelyeket en ultettem, osszesen nyolcat.Mar 7 eve nonek es meg mindig kicsik, pufik ugyan, de nem ertek el a masfel metert sem.Mennyi ideig nottek azok a ket meteresek, akiket senki nem vett meg, nem diszitett fol, es mennek a szemetbe.Ertelmetlen pocsekolas, pusztitas...


Az unnep egyik fenypontja, amikor itthonrol beszelunk az otthonnal.Szoba jon minden, nem valogatunk, hiszen igy termesztes a viselkedes.
Ongyilkossag jott szoba.Itt a kornyezetunkben is  az elmult nehany evben veszitettunk el sok baratot  ilyen forman.Az emberi velemenyek megoszlanak,sokan itelkeznek, biralnak keves informacio birtokaban is.Engem tovabb erdekel, a meghallgatott velemenyek utan, ha tehetem utana olvasok, es probalom megerteni, kutatom miert lesz valaki ongyilkos.
Aztan ma a fenyoket nezve kirajzolodott egeszen.
Ahhoz, hogy masokat szeressunk, onmagunkat kell szeretnunk.Aki ongyilkos, onmagaval nincs kibekulve, ezert nem szerencses biralni, mert hogy is gondolhatna tovabb, ha magat sem tudja elviselni.Aki ezt nem veszi eszre a kornyezeteben , valahol O maga is onzo es biralhato igy.
Azt mondjak az ongyilkosok onzok, csak magukkal torodnek.Ebben sok igaz lehet, de ha igy , ilyen szogbol nezem, nem tehetnek rola.A sajat szervezete, erzelmi csapdajaba kerul, mint egy borton, kepzelem el, eldobva a kulcsot es senki nem tud mar segiteni...Neha azt is gondolom, aki ilyen konnyen biral, talan valamifele felelosseget probal terelni ilyen forman, mert mindenki folteszi maganak a kerdest, ha nem is vallja be, vajon o hozzatett e valamit is a tragedia kialakulasahoz...es senki nem szeretne ilyen tudattal tovabb elni...


Neztem egy korabban rogzitett beszelgetest egy delafrikai szinesznovel...volt egy osztalytarsam, aki Johannesburgbol telepedett at csaladjaval ide..talan ez is benne volt, hogy erdekelt a  parbeszed.
Nezem a  szinesznot, mint egy kiralyno, megjelenese, viselkedese..gyorsan megtudom, hogy edeaspja egeszen pici koraban elhagyta oket.Levegot sem veszek ugy figyelek, amikor az edeasnyjarol mesel, aki ugy nevelte fol, hogy a parnaja alatt volt mindig a geppuska...mindent neki koszon..amulok ilyen sorsok fenyrederulesekor, hiszen a reflektorfenyben ebbol semmi nem latszik..it's a shame az apanak, ha napjainkban latja  a lanyat...


Masik apuka az utcankban, szep csaladkent kerultek ide talan 3 eve.Teljes csalad harom gyerekkel..aztan az anyuka itt hagyta oket.Reggelente nezem a nagylanyt, aki 12 eves koruli lehet, ahogy megy a ket ocsivel iskolaba.HIszen az apa, mar reg elment dolgozni, es keson jon haza.Ennek a kislanynak elvesz a gyerekkora, mert o a felnott a testverek folott...semmi kulonos nincs , megis latom a hazukon a szomorusagot..nem volt fenyofa sem diszitve az iden...


Sorsok, eletek...mindenki a magaet tudja, mindenki mas, van akiben tobb ertelmet latunk, van aki csak alig el valamit, mint a fenyok, amelyeket ertelmetlenul kivagtak az iden...



8 comments:

  1. Kedves Ágnes, olyan területen élek, ahol az öngyilkosságok epicentruma van, Szabadka-Szeged, ennyi év alatt sok értelmetlen halált láttam már, soha sem tudtam megérteni miért, és ez nem ítélkezés, csak gondolkozás. Olvastam már olyan kutatási eredményt, hogy a síkság bezártság érzését kelti az emberekben... Az érdekes az, hogy egy öngyilkosságot több követi, már tudjuk előre, ha valaki öngyilkos lett, még lesz néhány, azt hiszem mondanom sem kell, a magyarok ebben vezetnek, az utóbbi időben, megnőtt a szerbek közt is az öngyilkosságok száma, akiknél ez majdnem ismeretlen fogaklom volt. Ha őszinték szeretnénk lenni, azt hiszem mindenki jutott már élete folyamán kilátástalan helyzetbe, de tudta azt is kezelni, értelmetlen élet nincs, csak értelmetlen halál.:(

    ReplyDelete
  2. Rozsa Kedves:)megha nem is jo hir, de koszonom, hogy leirtad.
    Nem szeretem a szot, de sajnos vilagjelenseg az ongyilkossag es attol mert megallapitjak nem lesz jobb, tudom.
    Azt hiszem az elet olyan oriasit valtozott, olyan elvarasok, megfelelesi kenyszerek vannak, amik eloidezik...hogy sokan nem tudnak mashogy elni.Persze ez is csak en talalgatasom.
    Nem beszelve arrol a kulso tenyezokrol, ameleyek sokakat belehajtanak de megsem felelosek, megusszak.

    Nem vagyunk egyformak, van aki megoldast keres , kiutat..masik egybol foladja.

    Nagyon koszonom a hozzaszolasod!!ertekes volt.!

    ReplyDelete
  3. Sokat beszélhetnék a témáról!! Csak annyit mondok, hogy minden egyes öngyilkos, biztos kiált segítségért, mielőtt megteszi, ha nem is szóban! Ha jobban figyelnénk egymásra, ha észrevennénk a mondatok és gondolatok mögött az elhallgatott szavakat...talán, segíthetnénk. De nem biztos, hogy igényli az áldozat. Lehet, hogy elfáradt, lehet kilátástalan, lehet végsőkig elkeseredett, lehet bármilyen okból, de menekülés a megoldatlannak tűnő feladat elöl. Önzőség??? Sokszor hallottam! De abban a lelkiállapotban, valóban eléri az ember a csak magára figyelés érzését!

    ReplyDelete
  4. Kedves Adrienn!

    Koszonom szepen a hozzaszolasod, kiegeszito volt.Leirtad azt, amit en, mi kihagytunk.
    Korabban irtam mar az ongyilkossagrol, talan tavaly valahol, valamiert erdekel engem, a miertjei foleg.
    Ha csak egy embernek tudok segiteni, mar megerte.
    A kulcsszo mindnekeppen a torodes, odafigyeles, kulonosen ebben az egyre idoigenyesebb vilagban.

    ReplyDelete
  5. Legalább vannak még, akik próbálnak észrevenni dolgokat, és segíteni!!!
    Nem is hiszed, hogy a blogokban felfedezett bölcs gondolatok, mennyi embert világosítanak fel, hogy van esetleg más út is! Ezért is teszem közzé gyakran, ha találok valamit! Nem baj, ugye?
    Itt jegyzem meg, hogy ha esetleg zavar, ha utalok Rád, akkor szólj, jó?!

    ReplyDelete
  6. Jajj dehogy baj,inkabb megtisztelo..kosoznom es egesz nyugodtan.

    Tudod sokszor elkovetunk mindent, hogy segitsunk, megsem sikerul..eppen ezert irtam, hogy milyen joleso, es milyen szep, ha egeszen veletlenul meg sikerul.

    ReplyDelete
  7. Valóban, nekem többet segített egy-egy megtalált gondolat, mint a sok éves pszichológusi kezelés. És pont ezért, tudom, hogy nagy valószínűséggel, másnak is segít, aki bajban van! Azt már nem is mondom, hogy nekem is nagyon jó érzés, ha valakinek némi támaszt, kapaszkodót adhattam!:)))
    Szóval! Egyformán gondolkodunk!!:)

    ReplyDelete
  8. Orulok neki:))

    Talan az lehet benne, hogy a blogok elegge valodiak, igazi emberek irjak, igazi szavakkal..semmi technika, semmi tudomanyos megmagyarazas.
    Egyszerusegeben szepek, es segitoek.

    Sajnos nem mindig cimkezem az irasokat es pontosan nem tudom mikor irtam azt a masikat az ongyilkosokrol, de ott, akkor is volt nagyon ertekes hozzaszolas..egy fiu sajat elmenyet irja, ahogy elveszitett valakit..mar azzal is segitettem neki, hogy kiontotte a lelket, olyat irt le, amit eddig senkinek nem mondott ki.

    ReplyDelete