Monday, February 27, 2012

édes otthon...


Ma valami kulonos erzes keritett hatalmaba, kulonos es megis ismeros, hiszen sokszor atelem, ha nem is mindig hangsulyozom ki meg magamnak sem.
A vonatkisiklas, ami a kozelemben tortent, megerositett ebben az erzesemben, gondolkodasra csabitott, merengesre, megallasokra, racsodalkozasokra, es ertekelesekre, egyebkent is, mas napokon is, de ma kulonosen.
Elindulunk itthonrol kulonbozo ideig tarto celallomasokkal(munka, vasarlas, nyaralas, latogatas, vendegseg ..stb) a lista vegtelen.Minden ilyen alkalommal erezzuk magunkban ,latjuk a veget, ha van is nemi feszultseg, de kompenzal azzal, hogy ekkor es ekkor itthon leszunk.

A legszebben sikerult nyaralas is ad, tolt belenk olyan erzest, hogy varjuk a veget, a befejezeset, hiszen ido multaval kezdodik a hiany generalasa, amikor meg nem tudod szavakba onteni, nem megfogalmazhato, de mar erzed, hogy valamit keresel, valamit, az itthon erzest.
Nagyon szeretek elutazni, elmenni itthonrol, es meg jobban szeretek megerkezni, hazajonni.Szeretem azt a  nehany masodperces turelmetlen kocsiig kihallatszo ugralast, csaholast, oromugatast, amit a  kutyak jeleznek.Meretuket hatvanyozottan haladja meg a lelkesedesuk.Szeretem, ahogy nap, mint nap, sot egyetlen napon belul is semmit nem veszitenek a lelkesedesbol.Mindig orulunk egymasnak.Most kulonosen meghato, ahogy belevisznek a csaladi eletukbe.Pamacs koszon nekem, de kero tekintettel elvarja, hogy kovessem es nezzem meg a kicsiket, azonnal, meg a kabat csizma levetele elott.Kovetem oket, a kutyaszuloket es megdicserem, milyen szepen fejlodnek a kolykok.Sugarzik az oromtol, es az sem baj , ha a kicsiket is kezbe veszem ugy udvozlom.Kulon meghat a  macska , aki talan valami nagyneni szerepet tolt be, hozzam dorgolozik, es megszagolja a kicsiket, de nem feltekeny, kicsit sem.Nagyon szeretem nezni  oket, es erezni azt a tokeletes, teljesen hibatlan harmoniat ahogy elnek.
Ilyen feltoltodessel jo varni a tobbieket is, ahogy befutnak, abban a biztos tudatban, hogy en mar vagyok, es minden a helyen van, jo haza sietni.
Mert elmenni, keves idore elszakadni jo, talan egeszseges is, de legjobb megerkezni:)


*foton: a gyerekemtol kapott/gyujtott kincseim

6 comments:

  1. Én is szeretek hazatérni! Nem is tudom elképzelni, hogy milyen az, ha valaki nem szeret hazamenni. Milyen lehet úgy magára zárni az ajtót?

    ReplyDelete
  2. Tudod ezt en sem tudom, pedig biztos vagyok benne, hogy van olyan is.
    Amiert irtam errol, egy vonat kisiklott, harman meghaltak es legalabb 50 embert korhazba vittek.

    Milyen borzaszto az, amikor varnak haza, es nem erkezel meg...ettol lett edesebb az otthon tegnap.

    ReplyDelete
  3. Kedves Ágnes!

    Az utolsó mondatod nagyon megkapó...Teljes mértékben egyetértek....a legjobb megérkezni:))

    Az én életem úgy alakult, hogy rengeteget utazunk, ingázunk országok között. S csak alá tudom támasztani, hogy igen, a legjobb megérkezni...

    Tetszett a tartalmas bejegyzésed!

    Üdvözlettel: Viktória

    ReplyDelete
  4. Viktoria:) itt , ahogy irtam i volt egy komoly baleset , es belegondoltam azokat, akiket hiaba vartak, nem erkeztek meg:(

    Nekem is volt egy eleg nagy szakasz az eletemben, amikor csak utaztam, ingaztam, es eleg sokat ocean folott.Ezert tudom borzasztoan ertekelni az otthon meleget, harmoniajat, biztonsagat, amit ad:)Vegulis azt ad, amilyenne alakitjuk mi magunk.

    Koszonom a megjegyzesed!:)es orulok, hasonloan tetszett!!

    puszi, szia;)

    ReplyDelete
  5. Ági, a meleg otthon, a megérkezés öröme akkor igazán jó, ha szeretet is párosul hozzá. "Hideg falak" közé senki sem érkezik meg szívesen, inkább máshol tölti az időt.
    A meleg otthont Tőled ilyen ............

    ReplyDelete
  6. Judit:)tudod, hogy teljesen egyetertek! Mi tesszuk azza, es meg olyan is lehet, hogy mi mindent elkovetunk, de megsem ertekelik:(
    Ilyenkor sem jo sietni haza.
    Itt most konkretan arra a balesetre gondoltam, kisiklott egy vonat, es elkepzeltem biztosan sokakat vartak haza..es milyen borzaszto, ha nem erkezik meg akit varunk..

    Koszonom Judit, puszillak:)

    ReplyDelete