A repuloknek legifolyosojuk van,
szolidabb vagy meredekebb ivelessel.Beszallsz, mar a beszallast is egy folyoso
biztositja, a kiszallast szinten.Vedett vagy.
Kilepek a hazbol, csukodik mogottem az ajto.Megallit a cardinal eneke,
megmosolyogtat, blokkol, visszatart.Plutty, plutty , csopog , olvad a ho, jeg.
Vegig nezek az utcan, es radobbenek milyen reg lattam ezt vagy azt a
szomszedot.Talan nyaron.Ujabban az is zavar, hogy nem tudom a nevuket, csak a
kozvetlen szomszedoknak.Egy ideig elidozok , a hazmodellek szabalyosak, a
kocsibeallo, nehol a garazs.Ha parhuzamos utcaban allnek is hasonlot latnek,
nem jo megfigyelonek fol sem tunne a kulonbseg.
Egy evtized kevesnek bizonyult,a haz , a kert belakott, az utca
nem.Becsukott szemmel is ismerem minden iveleset, a fakat, a kandallot sejteto
hazak kemenyeit, a csorgedezo kispatak vonalat.Kinek milyen kutyaja van, a
kocsikat, az emberek nevet nem.Intunk egymasnak jo idokben, mosolyt kuldunk.
Rossz idoben nem nezunk sehova, be a kocsiba, elgurulni a megszokott
utvonalon, majd kesobb vissza kisebb kiterokkel , szokasos jonapotok, hogy van,
de talan a valaszra mar nincs is ido.Majdnem robotok.Boldogan ujsagoltam, amikor 7 ev utan a
rendor felesege kutyat setaltatott es megallt beszelgetni, pontosan 10
percig.Egyetlen beszelgetesunk.A neni utan lako no is megallt egyszer, eppen
kerteztem.Vele pontosan 48 percig beszelgettunk.Az ut masik oldalan a ferfi,
neki a nevet is tudom, O gyakran beszelget, a felesege osszesen haromszor
toltott velem idot, ami tobb volt , mint 2 perc.Egyszer megvitattuk a kinek
melyik dieta megfelelot, es a hutoben hogy taroljuk.
A nenivel sok idot toltunk, nem tudom kiszamolni.A masik neni, a masik
kozvetlen szomszed, azonnal szolt, hogy rosszul lat, ne nehezteljek, ha nem
koszon.Megszoktam, mert konnyen alakulok, igazodom.Betartom a szabalyokat.Ezert
volt meglepo, amikor a fia itt volt nehany hetig es a bokor mogul is koszont,
szinte megijedtem mindig.Ha tekintetem csipte el, hevesen integetett.Mar O volt
furcsa, pedig csak normalisan, baratsagosan viselkedett, teli elettel.
Igen, az emberek tobbsege elettelen.Megy, nem nez, mukodik, koszon, int, de
gepiesen.Nem toppanunk be egymas hazaba mar, mert van telefon.Illik elotte csorogni
meg a szomszednak is.Az utca nepe lassan cserelodik is, nincs ido megismerni
egymast.Ami erdekes, ha eppen kertezem, jon gyalogos, kutyat setaltat vagy
power walk, vagy csak siman setal, ok mindig koszonnek, mosolyognak.Talan azert,
mert tudjak veletlenul sem fogok becsongetni, nem tudom hol laknak.Mintha az
egymashoz kozelseg tavolitana az embereket, ezert ilyen merevek,
tavolsagtartoak.
Az egyetlen idojarasi jelenseg, aminek csak a nyoma lathato, a szel, ehhez
szoktam belsomet hasonlitani.Neha csondes, de sokszor viharos, es szivesen
megraznek egy- ket emberket.Eletet razni belejuk.Kulonosen nyaron, amikor
legalabb a madarak harsognak, gyerekek sikitoznak, de a felnottek hallgatnak.
En szoktam joizueket nevetni, az jarja be a kerteket, de kevesen vagy senki nem kapcsolodik be…igy
hatarolodunk el, zarjuk el magunk egymastol.Igy idegenedunk el, vagy maradunk
orok idegenek.Idegen az idegenben.
