A felnottek azt hiszik a gyerek, amikor jatszik nem figyel, olyankor lehet nyugodtan beszelgetni, furcsa, ismeretlen, bonyolultnak tuno szavakat hasznalni.Hat en most elmondom, hogy nem igy van.Igy babaztam, ovis voltam, amikor anyukam valakinek arrol meselt, hogy neki van "egy jo embere".Nem mondta ki a nevet, hogy kovacs juliska, vagy nagy pista, csak igy, hogy a jo emberem.Mintha nekunk gyerekeknek nem lenne eleg nehez kiigazodni az elet sok komplikalt dolgaban, meg kapunk egy ilyet is, a jo emberem.Bevallom innen mar a kepzeletem elragadt, vitt tul az operencian, es probaltam kitalalni milyen lehet a jo ember, de biztos valami nagyon kulonleges, hiszen anyukamnak meg a hangja is megvaltozott, amilyen szepen mondta ki.Azt hiszem egy kis ido utan irigyeltem is ezt a jo embert, mert en sokszor voltam nem jo, nekem sokszor mondtak, ha jo leszel, akkor megyunk, akkor megkapod.Ebbol gondolom, hogy nagyon sokszor nem lehettem jo.Szoval irigykedtem, hogy bizony milyen konnyu lehet annak aki mindig jo.Sohajtottam is nagyot, pedig akkor meg nem is tudtam, hogy kesobb meg nehezebbekkel fogok talalkozni.Buszon utazva hallottam a beszelgetest, ha akartam, ha nem, hallani kellett, mert a beszelok nem fogtak sugdolozora.Olyan furcsa ellel meselte az egyik, hogy valaki csinalt valami rosszat, erre a masik azt mondja, na biztos valami jo ember lehetett.Ebbol mar tudtam, hogy ez valami masfele joember, es ekkor meg nem is ismertem a pejorativ kifejezest.Meg azzal is meg kellett birkoznom, hogy a hangszinbol, hangsulybol hamozzam ki, hogy pejorativan gondolta?maga a szorol nem is beszelve, eleg furcsan fest, pont ugy, mint a jelentese. Aztan nagy zokkenokkel, esesekkel, bukdacsolva csak elerkeztem a felnott korba, es a noveremtol ujra hallottam, hogy neki van jo embere.Nekem meg ekkor sem volt, de mar nem dicsekedtem vele, hogy nekem nincs, mert gondoltam en se fogok igy jo embernek feltunni. Kulfoldon elve megutotte a fulem a mentor-om van..kerdeztem, hogy mit csinal vele?meseli, hogy kikerem a velemenyet a tanacsat dolgokban, dontesekben.Es ekkor olyan joizuen, ahogy azt mondjak csak en tudok nevetni, hangosan , sokaig, nevetni kezdtem, meselom elkepedesere..es nem tudtam sokaig megszolalni a nagy nevetes vegett, hogy dehiszen olyan az en anyukamnak is volt mar, pedig nem is volt karriere, de jo embere meg neki is volt..azt hiszem megsertettem a meselomet, mert utana nem affektalt ilyeneket nekem.
Es egyszercsak rajottem, hogy mindig volt jo emberem, a naplom, a ferjem, es onmagam.Ha magam ugy erzem ezt kell csinalni, akkor eleg ha megbeszelem magammal, es meg csak az sincs, hogy a jo emberem esetleg lefokozzam, ha rosszul sulne el valami...
Konkluziom ugyanaz, mint a tortenelem es a divat soran megallapitottakkal, a jo emberek is ismetlik magukat, csak fancy nevuk van, mentor..milyen elokeloen hangzik...es a mostani gyerek fuleknek is kelloen bonyolult..:)
