Tuesday, February 8, 2011

emigráns gondolataimból..


Ugy erzem a kulso hatasok magot szornak erzeseimre, amik lassan gondolatokka csirazodnak.

Legnagyobb maganyt legnagyobb tarsasagban szoktam erezni.

Rajottem az , amivel magunkat buntetjuk, hogy fajjon, tolunk fuggetlenul fog okozni masoknak is fajdalmat.

A maganyt sokan kezelik nem kivanatos, kellemetlen betegsegkent, pedig annak is megvan a szepsege, harmoniaja.

Neha olyan erzesem tamad, hogy szamuztuk magunkat egy el nem kovetett buncselekmenyert, illetve egyetlen, az, hogy megszulettunk.

Halasz Jutka est volt, amin ultunk, neztuk a szinpad korul csapolo hangulattol megreszegedett gyerekeket, felnotteket es rafogtam arra , nekunk nem szabad megreszegedni, ez a buntetesunk.Pedig csak az valt vilagossa, hogy elvesztettem , elvesztettunk valamit a nagy utazassal.

Az egy helyben marado ember tudatlan nyeremenye az almodozas, mert nem mindig szepek ezek a beteljesedesek.

Az elvaras ugyanugy fontos egy baratsagban is, mint egy parkapcsolatban, hiszen csakugy, jobb a semminel szinttel belemenni, azonnal lathato a befejezes.

Ami nem ol meg erosit mondast modositanam, ami nem ol meg kiol erzeseket es nem biztos, illetve egeszen biztos, hogy azok soha tobbe nem termelodnek ujra.Valami meroben mas lesz, mert ugyanolyan nem lehet.

Egyszer megkerdeztek tolem milyen kulfoldon elni, milyen erzes.Elveszitesz egy biztonsagot, egy kenyelmet, ami ha nem is mindig joerzesu kenyelem, de allando, aki elmegy, az mindig elvagyni fog, mindig vagyni fog valahova, mert a vere fertozest kap, amit semmilyen labor nem fog tudni kimutatni, csak erzed.

4 comments:

  1. Szia Ágnes! Azt gondolom értem, amit irsz.:-))Én éltem 2 évet(ami nem sok) külföldön, és valami ilyesmit gondoltam én is. És ezt alátámasztja még egy idős néni barátsága, aki nagyon művelt volt 5 nyelven beszélt és 56 óta Németországban élt ( illetve sokfelé járt, nem is tudom, mikor kötöttek ott ki véglegesen..), de ő mondta (80 éves volt 20 évvel ezelőtt, férje már meghalt)hogy olyan "senkiföldinek" érzi magát. Úgy hazavágyik, de már itthon sincs senkije..és fél már a változástól...fél elmenni onnan, és fél hazavágyni is...

    ReplyDelete
  2. Szia Csilla:)

    Igen, valahogy ugy van, ahogy leirtad.
    Oriasi csalodas az is, amikor hazamesz es kozel nem azt talalod, amit ott hagytal, pedig eleg gyorsan es surun jartam haza.
    Maga a valtozas miatt folosleges utazni, az akkor is eler, ha egyhelyben topogunk:)
    Lehet baratod, lehet folvett rokonod(nekem a szomszednenim), de valami megis hianyzik es ha hazamesz ugyanezt tapasztalod.

    Koszonom a hozzaszolasod, jol esett, mint maskor:)

    ReplyDelete
  3. Én nem ismerem az érzést, de azt hiszem, nem is tudnék biztonság nélkül élni...

    ReplyDelete
  4. Mercike en azt kivanom Neked szivbol, hogy soha ne ismerd meg!

    ReplyDelete