Sunday, February 6, 2011

mese a szomorú tulipánról..


A tulipanhagyma szinte ficankolt a friss tapanyagokkal telitett homokban, inni is kapott, boldognak erezte magat.Idonkent ujabb adag friss foldet szortak ra, kicsit meg is forgattak korulotte, hogy a finom friss vizzel lejusson hozza a taplalek.Maga is boldog volt, amikor erosen megkapaszkodott gyokereivel, hogy innen ugyan senki el ne vigye, jo gazdat talalt.Erosodott, egyre tobb szallal kapaszkodott, es boldogsaga jelet folfele is megmutatta, a melegen cirogato napsugarak elocsaltak.Amikor meghallotta gazdaja visongo lelkesedest, hogy kidugta levelet, ugy megorult, hogy a meleg napok hatasara szinte pillanatok alatt megnyult, kidugta zold leveleit teljessegeben.Itt ott mar a kis bimbok is kifejlodtek, de nem akarta azonnal megmutatni szinet, tetszett, ahogy gazdaja naponta latogatja, hallhatja a hangjat.Egy reggelen , amikor mar O maga sem birta tovabb kinyilt, felosen, eppen csak szinet mutatva, es nem tudott elpirulni a boldogsag hallattan, mert maga a szine is piros volt.Estenkent visszazarult, hogy minel tovabb orulhessenek egymasnak O es gazdaja.Esos napok kovetkeztek, gazdaja nem tudott idot tolteni a kertben, szomoruan nezte az ablakbol.A tulipan mar nem tudott tovabb nyujtozkodni, elerte fejlettsege csucsat. Egyszercsak fajdalmas nyisszantast erzett, es egy meleg kez oleli, viszi majd egy idegen szobaba kerul, vizbe teszik.A viz valamelyest oldotta a vagas fajdalmat, de idovel visszaerosodott.Hianyoztak a kapaszkodo gyokerek, amivel olyan biztosan kapaszkodott, hianyzott a taplalo fold, a meleg napsugar es hianyoztak a testverei. Ismet joido lett, gazdaja hangja tavolra kerult, ami eddig tartotta benne a lelket, magara maradt, es banata olyan erosen sokszorozodott, hogy szo szerint lehuzta a fejet..majd lassan lehullatta szirmait, belahalt.Gazdaja, amikor meglatta a lehullott szirmokat, olyan szomorusagba esett, olyan nagyon sajnalta, hogy megfogadta soha tobbe nem hoz be kerti viragot...

A boldogsag ellenerzese a szomorusag, ami legtobbszor csak megelve van, nem beszelunk rola, nem akarjuk szoban sem megidezni, nehogy meg kelljen elni. Nem letezik megsem a parja nelkul, osszekoto ut a boldogsaghoz, hiszen nem ismerhetnenk egyiket a masik nelkul. Tegnap szivszoritoan szomoru szombatom volt.Egesz heten terveztunk egy kisebb elutazast, a francia tartomanyba.Nagyon nagyon szeretnenk egy facolopos, vagy (loghouse)nyaralot es most vannak elerheto arak, es fontos, hogy lassuk ilyenkor milyen ott az elet, mert nyaron minden mas.Mar ereztem a fahaz szagat, az ujjaimban a simogatast, de ismet olyan havazast kaptunk, hogy nem sikerult elindulni.Het elejen napokig szinte fogsagban voltunk, mar nagyon vagytam az utra.Szomoru voltam, de nem boldogtalan, mert tudom, hogy be fog teljesulni az ut, el fogunk menni, csak tavolabbra tolodott az idopont.

A tulipanrol azert irtam meset, mert szinten szepnek talalom, es valoban igy eltem meg, ahogy leirtam.Boldogan bujnak ki, es szomoruak, amikor elviragoznak, de megsem annyira, mert tudjak jovore ujbol talalkozunk. Az erzeseink mind fontosak, es nem vagyok pesszimista, csak inkabb realista es real, mert mindig leirom azt, amelyiket megelem, igy vagyok egesz.

Szep Vasarnapot kivanok es hetet is, lehet vidam es lehet szomorkas is, a fontos, hogy legyen szep:)

5 comments:

  1. Lehet hogy lesz még havas és hideg napjaitok, sőt, biztos, de szívszorítóan szomorú szombatod ne legyen!!! Nagyon szorítunk a faházért, el tudtam képzelni magam előtt, ahogy leírtad...
    Az tulipánjaim nem szomorkodnak ám! Látom rajtuk;)

    ReplyDelete
  2. Ági!
    Remélem hamarosan kiszabadultok a hó fogságából és megérkezik a korai tavasz hozzátok is!
    Nálunk már hétágra süt a nap!
    A faházhoz sok sikert, a vágott virág mindig hordoz valami szomorúságot, akármilyen szép.
    Már csak a víz tartaja életben.
    Szép napot!
    Judit

    ReplyDelete
  3. Sziasztok Mercike:)Judit:)

    Koszi a biztatast, persze, hogy vege lesz a telnek:)Bar ezzel szemben havazik egesz ejjel, de mar nem szomorkodom, majd marcius vegen elmegyunk.
    Inkabb olyan kis kabin szeru, mindig nagyon tetszett nekem, a belso fal is a faoszlop, es most nagyon zuhannak az arak, jo lenne megcsipni egyet.
    Majd mutatom foton , amiket latunk.

    Szep napot Nektek!

    ReplyDelete
  4. Hú, egy ilyen házikó nagyon hangulatos lehet! Mi is mindig sóvárgunk az ilyenek után Encivel...

    ReplyDelete
  5. Joe!
    Remelem Nektek is nekunk is teljesul:)

    ReplyDelete