Sunday, May 9, 2010

turbulence


Alltam a transitban, beszallasra varva, fejben meg ujbol atneztem a listat, felkeszultem e mindenre?
B. bekesen aludt a babakocsiban, csak a kezipoggyasz volt nalam, meg a kutyikat is elvittek, a pilota nem engedte a fedelzetre.Igaz most nem is bantam, eleg lesz a gyerek, hiszen csak 4 honapos mult.Ful es orr dugulas eseten, felkeszultem.Ha belazasodna, hoztam kupot, ha hirtelen kohogne, hoztam kanalast, extra ruhak, hideg, meleg idore felkeszulve egyarant, ha hasmenese lenne, extra extra pelenkak, ruhak, ha nem tudnam etetni, kulon adalek, italok, ismeros takaro, parnacska, jatekok..vegig gondolni sem volt rovid ido.Ugy ereztem mindenre felkeszultem.
Amikor beszalltunk a gepbe, kozepen az elso sorban kaptunk helyet, B.nek a falra akasztottak egy kis kosarat, majd abban fogom elhelyezni, ha elertuk a repulesi magassagot.Aludt, pedig mar a kocsibol kivettem, elvettek a bejaratnal, az olemben fogtam, magamhoz kellett csatolni, felszallasra keszultunk.
Kedves, nyugodt hang udvozolt bennunket, a pilota azt is elmondta, hogy meg 2 gep van elottunk a kifutopalyan, mi szallunk fol harmadiknak.Aztan minden pillanatok alatt tortent, de csak azert, mert en vegig B.t figyeltem, a magassag kulonbsegnel figyeltem hogy veszi a levegot, nem e bedugult a kis fule vagy az orra, de semmi nem volt ra hatassal, aludt.Eleg gyorsan elertuk a 30 ezer labot, jeleztek, hogy akar ki is kapcsolhatjuk az ovet, kedves legiutas kisero jott hozzam, hogy a gyereket tegyem a kosarkaba es en is kenyelmesebben ulhetek tovabb.Beletettem, B. aludt tovabb.Idonkent pipiskedve beleneztem de semmi jel, aludt.
Lassan megkaptuk az elso frissiotoket, ragcsalni valot, a monitoron infok jelentek meg, az is kiderult milyen filmet fognak vetiteni, es milyen vacsorabol valaszthatunk.
Hirtelen erosodo zajra kezdtem figyelni, meg a gyerekre meg jobban.A gep meginogott, ide oda dobalodzott, es egyre erosebben..maskor is volt mar ilyen, nyugtattam magam, mindjart vege..nem lett vege, inkabb erosodott,volt olyan pillanat, amikor ugy ereztem most fog darabokra szetesni..mar feltem..neztem a szemelyzetet, amig Ok jonnek mennek, addig nem lehet nagy a veszely..de mar hiaba mosolyog a szaja, a szeme riadt, lattam, hogy O is fel es felem tart..hatarozottan ellentmondast nem turoen felszolit, hogy vegyem ki a gyereket a kosarbol es csatoljam magamhoz, biztositsam egeszen szorosra az ovet.Mar nagyon feltem, de csinaltam, amit mondott.Az ules egyenes pozicioban, a gyerek az olemben, szorosan bekapcsolva es felsotestemmel fole hajoltam, hogy ovjam vedjem, mintha meg mindig odabenn lenne...es ekkor mar a szemem konnyel telt meg, kertem titkosan, hogy senki ne szoljon hozzam, mert azonnal tulcsordul..hiszen en mindenre folkeszultem..es szomoruan mosolyodtam el, ugyan Agnes, hulye vagy?azzal nem szamoltal, hogy a geppel bajba kerulhetsz..mit csinalsz most?itt ez a gyermek, eppen csak megszuletett, es Te ilyen veszelynek teszed ki, mert meg akarod mutatni, be akarod mutatni a csaladodnak..hat latod megsem vagy jo anya, csak azt hitted mindenre felkeszultel, pedig olyan nincs, hogy mindenre fel tudunk keszulni...a legorveny majdnem 40 percig tartott, es nagyon sok olyan pillanat volt, amikor ugy tunt ez a veg.Az agyam blokkoltam, kizartam minden zajt , idot, mindenkit.Hiaba szoltak, hogy vege, a gyereket vissza tehetem, mar nem adtam ki a kezembol.Amszterdamban masik gepbe szalltunk, csak foltokban emlekeztem, hogy mi tortenik, megszolalni nem voltam kepes, a torkomban a gomboc egyre nagyobb, hatalmasabb lett.B. arra sem ebredt fol, hogy az oceanjaro leszallt es atszalltunk egy kisebb gepre es azzal ujra a levegobe es ujra foldre.
-Budapesten jelenleg delutan 2 ora van, a levego homerseklete kellemes 22 fok -hallom a pilota hangjat.
Utlelvelvizsgalat, B. a kocsiban, alszik..allok turelmesen, de a ferfi kiszall a kis fulkejebol es int nekem, nekem?nezek hatra..-A gyerekkel kerem tessek elore faradni!-hallom ezt a nagyon regen, szinte elveszttnek hitt mondatot, mosolygok-B! itthon vagyunk!
Egt jo ember segit, kis ellenertekert, segit kitolni a borondoket, kutyikat, meglatom a csaladom es akkor , ott akkor vegre nem kell erosnek lennem mar, mert beloluk erzem az erot, es tulcsordul..sirni kezdek, nagyon, kontrolalhatatlanul..a gyermek megerzni, O aki vegig aludta ezt a 16 orat, O is megszolal, sir, uvolt..en sirok, mert ki kell sirjam magambol a felelmet, O sir,hogy jelezze megjott, bemutatkozik , mint aki erzi, hogy csak most szabad.


Nagyon sokszor repultem, mert munkam is volt, aztan kesobb a gyerekkel is, de ilyen legorvenyt soha nem eltem at, mint azt.Es en, aki nem szoktam felni, akkor feltem.
Sokszor olvasom, hogy nok nyilatkoznak felkeszultek az anyasagra.Milyen butasag, gondolom el.Az anyasagra nem lehet felkeszulni, mert senki nem tudja mi a kovetkezo lepes, nincs leirva sehol.Igazodunk egymashoz, alakitjuk egymast.Nem akarok jo anya lenni es nem akarok jo gyereket, csak eppen neki valo akarok lenni, O meg nekem valo, mert az enyem, belolem van.

5 comments:

  1. Annyiszor gondoltam arra, mit tennék egy ilyen helyzetben..nem örülök, hogy Neked ezt át kellett élned, de köszönöm, hogy megosztottad Velem(is). És szerintem Te felkészültél az ANYASÁGRA!

    ReplyDelete
  2. Az írásaidból eddig is kiderült, de csodálatos Anya vagy. Azzal az őszinteséggel és nyíltsággal, azzal a szeretettel, amit B. iránt érzel, csak azt tudom mondani, hogy piszok egy mázlista. :))
    Talán az a koncentráció, amivel csak rá figyeltél, amiatt aludta végig azt a rémálmot, amit te ébren éltél meg.
    Kívánom, hogy többet ilyen ne legyen, tapasztalatból mindig bőven elég egy. :)
    puszi :)

    ReplyDelete
  3. Ez gyönyörű történet! Azt hiszem, igazad van abban, hogy az anyaságra nem lehet felkészülni, igazán nem. Számomra a legnagyobb kincs az életben a kislányom, és tudom, hogy bármi is történjen, a legcsodálatosabb mondat, amit életemben hallhatok: Szeretlek Anya! :) Az a biztonságérzet, amit ebben a helyzetben adtál a gyermekednek, hogy nyugodt maradjon, semmivel sem pótolható. De ettől vagy anya, igazi, odaadó, szerető-óvó. Nagyon köszönöm ezt a történetet Neked! Puszi

    ReplyDelete
  4. Kedves Lanyok:)Hupsz! Amelie!Theo!

    Azt hiszem azt koszonom meg, a kedvessegetek mellett, hogy teljesen megertettetek.Amikor ilyen negativ elmenyt mesel az ember, nehez igazan beleerezni magad.Olvasod es megerted, hogy felelmetes de nehez belekepzelni magad.
    Ennek az utazasnak a masik nehez resze az volt, amikor visszarepultunk.Csak az elet akkor is kozbeszolt, illetve az idojaras, es nem engedte, hogya legorvenyre gondoljak.Na de az
    egy masik tortenet lesz:)

    Hupsz teged udvozollek kulon, nemreg csatlakoztal, Ameliet azert , mert mostaban el volt veszve(hianyoztal:)
    Theot meg azert, mert sokban hasonlitunk:)

    Szep napot kivanok:)

    es dobok egy egy puszit is:))

    ReplyDelete
  5. Majdnem megkönnyeztem. A hiba persze bennem van.

    ReplyDelete