Friday, May 21, 2010

Dr House, megint


Az egyik mostanaban leadott reszbe beleszottek egy blogger beteget, egy lanyt, aki parkapcsolatban el, es minden zizzenesrol beszamol a vilaghalon, nem kicsit sertve ezzel a parjat.
Nagyon megmaradt bennem egy mondat, amit ki mas , mint Dr.House allapit meg:eloszor blogot irsz magadnak, aztan a kovetok, vagy olvasok megvaltoztatnak, ugy, hogy eszre sem veszed, es mar nem a magad szorakozasara, kedvere irod, hanem masok szorakoztatasara.

Valoban ilyenek lennenk?Ilyen konnyen alakithatok, hogy eszre sem vesszuk?Vagy csak megszedulunk attol, hogy jo jelzeseket , illetve egyaltalan jelzeseket kapunk es szinte produkaljuk magunkat?
Miert van az, hogy ha valami vonzo egy emberben, szinte idegenul, annyira vagyunk a
megismeresere es megis kesobb nagyon sokszor eppen ettol lesz taszito?
Miert van az, hogy ha rajovunk szimpatikusak vagyunk, akkor meg jobban meg eredetibben akarjuk megmutatni?
Szerepet jatszunk?Igaza lenne Gregnek ebben is?mert sok masban nagyon jol jon ki , jo szazalekban van igaza.
Azota vizsgalgatom magam, az irasaim, es fontolom ezt az egeszet.
Eszembe jut egy kep:fiu es lany, part alkotnak, megis, allnak egymas mellett, neha beszelnek, de mindketto kulon kulon a telefonjat nyomkodja eszelosen.Allnak egymas mellett, megis masfele kapaszkodnak, ahogy latom, furcsa, mert nagyon fiatalok.
Nem azt allitom, hogy ha van egy kapcsolat, akkor senkivel ne alljanak szoba, szo sincs ilyenrol, kell, massal is kell beszelni, de ez a kep, ez a latvany akkor is furcsa, mert inkabb betunket akar valakinek valamit a tudomasara hozni, ahol raadasul korlatolva is van, mert minimum karakter hatar van, a mellette allo fiunak elmondhatna, akar pongyolasan is.
Regi filmeket ha nezek, ulnek egy sofan a csalad, szorosan es egy iranyba neznek.De egyseget alkotnak.Ma ulnek egy gep elott, vagy fogjak az olukben, de mind mas iranyba tekint.
Neha ugy erzem a televizios filmes estek osszevontak bennunket, a computer vilag kinal egy hatartalan vilagot, de megis szetesunk , egyszemelyes onallo vilagunk lesz akar egy nappalin belul is.Mekkora ellentmondas, eppen ahogy osszekot, szakit el:)

4 comments:

  1. Kedves Ágnes!

    Ismét jó témát találtál. Én is elgondolkodtam ezen. Anonimitás, rejtettség, mégis "nem mondhatom el senkinek, elmondom, hát mindenkinek". Ismerem azt is, hogy milyen az, amikor 10 nm2-en belül is egy világ választ el. De balance kell(ene) ebben is. Persze itt is vannak fokozatok. Kinek írunk? Magunkról másoknak, de mégis magunknak. Nyom, egy kis lehetőség, hogy vagyunk, hogy kimondjuk - akár itt, akár nyomtatásban - hogy mi is van legbelül. És másnak ez tényleg annyira nem fáj, és talán egy kicsi - és itt most inkább magamból indulok ki, bár igyekszem bátornak lenni, őszintének - szóval egy kicsi bátortalanság. Hogy van amit itt kimondunk, amott az IRL-ben nem merünk, vagy kozmetikázunk, vagy ferdítünk, hogy szebb legyen. Blogban leírjuk, lehet komment, de nem olyan mintha leülnénk face-to-face és bátran szembenézünk. Bár ez utóbbit gyakorolom sokat. Igyekszem. S valószínű a blogot is az olvassa, akivel még véletlenül sem találkozunk, vagy ha úgy akarjuk, akkor találkozhatunk, de eleve a kiindulópontok - a posztok révén - tiszták. Aztán persze jöhet a csalódás, de talán annak nincs akkora súlya. Vagy éppen a barátságot, a leendőt erősítik az eddig megtudott dolgok. Közös érdeklődés, a post-szimpátia... Mégis manapság, amikor minden távolság kisebb - köszönhetően a technikának is - az emberek közötti szakaéd mégis egyre nagyobb. Sokat gondolkodtam azon, s talán a mozifilmek témaválasztása sem véletlen olykor, mi lenne, ha minden internetalapú szolgáltatás eltűnne, nem lehetne bankkártyával, mobillal élni. Őskáosz, kétségbeesés és talán mondhatni egy ezen felnőtt generáció könyörtelen átalakulása következne be. A blogot mégis, én magam, igyekszem arra használni, hogy az általam szépnek, érdekesnek, jónak tartott dolgokat egy kicsit, saját optikán keresztül megosszak másokkal, nem rákényszerítve, csendben, és akinek arra igénye van :) felfedem azt, hogy ki vagyok. Mert nem titkos...:)
    Szép estét kívánok Neked kedves Ágnes!

    ReplyDelete
  2. Theo:)Ma nem fuzok hozza csak annyit, hogy ebben is egyetertunk, balance a kulcs mindenben.A fonti bejegyzes megelese ma kilugozott:)

    Nagyon szep hetveget kivanok!
    puszi

    ReplyDelete
  3. Érdekes, minap magam is ezen a témán gondolkodtam. Aztán miután egyre bonyolultabbá váltak a gondolataim a blogírás miértjeiről és hatásairól, beléptem és írtam vagy 4 piszkozatot..

    ReplyDelete
  4. Hupsz:)majd ird le azert, hogy mire jutottal a miertekkel!legyszives

    ReplyDelete