Monday, May 17, 2010

kukoricás gondolatok


-Na megneztem a csoveket, mar lehet fozni-mondja anyukam
-Ebedre fott tengeri lesz-jegyzi meg mosolyogva
egyet kaphatok nyersen?-kerdezem
Kaptam.Kreativ kislany voltam.Tudtam, hogy orakig kell majd varni a kukoricara(tengeri), aminek fozes kozben az illata az udvart is elarasztja majd, jatszottam.
A kukoricacsore arcot rajzoltam, szemet szajat, lejjebb mintha teste lenne ruhat..es a hajat ket oldalra befontam.Babaztam.Meseltek, hogy a nyelvem hegye is logott, ugy belefeledkeztem a munkamba , nem lattam mast, nem hallottam, csak ereztem, a fozesben levo kukorica illatat, ami olyan eros volt, de kellemesen eros, hogy szinte a levegobe lehetett harapni, ugy kinalta magat.
Babaztam es hatalmasakat nyeltem.
-egyet megkostolok, hogy jo e-hallom a novrem hangjat.En nem szerettem kostolni, ez megmaradt kesobb is, mindig ugy fozok, hogy soha nem kostolok, es valahogy megis mindig jo, nem tudom hogy csinalom:)
-jo lesz, elzarom alatta a gazt-hallom a noverem, es akkor mar ott labatlankodok, figyelek sovarogva de fegyelmezetten.Nezem, ahogy kesziti a talat hideg vizzel, abba kiszed nehany csovet huteni.Varni kell par percig, amig a hideg vizben elmerulnek a csovek es ehetove valnak.
Egyet kivesz a noverem, megsozza, es mar kapom is a kezembe.Kiulhetek vele, ulok a lepcson, fogom a kukoricat, ket kezemen erzem, ahogy folyik a csobol a felszivodott viz es vegre beleharapok.Mar csak a kukoricara figyelek, elvesztem benne:)Pillanatok alatt vegig megyek a sorokon, az arcomon erzem egy ket szem megragadt,az allamon lecsurgo sos viz mar, mielott uj csovet kerek, letakaritom.
A szomszed gyerekek neznek, sovarognak, latszik, hogy hatalmasakat nyelnek, csak nekunk van korai kukoricank...

Amikor idekerultem, elso evekben ismertem egy nenit, akitol megtanultam, hogy a kukoricat nem kell orakig fozni, badarsag.Ha befodjuk , ugy, hogy sehol nem kap levegot, 10-15 perc es kesz.Es nem csak sozzuk, hanem sokfele fuszerkeverekes vajjal kenjuk, es nem csak onmagaban de sok etlap menujeben is szerepel, fozve, grillen sutve.
Mar napok ota kivantam a kukoricat, de csak ugy szeretem venni, ha en tisztithatom le, mert amikor fozom a fazek aljara teszek a zold levelekbol, ugy jobb az ize, anyukam szerint is, meg szerintem is.Ma foztem kukoricat es a sok elokelo recept mellett nekem valahogy ez a regi izlik megis, es eppen ugy keszitem el, mint akkor ott regen, idoben visszautazva abba a kis konyhaba, ahol olyan nagy szeretet fert el es turelem, abba a meleg nyarba, hogy allt a levego, es vele egyutt az ido is talan..

3 comments:

  1. Ez merénylet kérem szépen! Nagyokat nyeltem miközben olvastam. Sőt, éreztem az illatát is szinte.

    Mi is úgy főzzük: alá is teszünk leveleket, a tetejére is. Hmm... Én is szeretnék kukoricát! :)

    Szép napot!

    ReplyDelete
  2. Kedves Ágnes!

    Hát a kukorica nekem is kedves "utazó"-társ. a Múltba. Amikor nyáron kislányként mezítláb rohangáltunk a kertben, és a hűvös konyhában a kukorica illata szállt, és éreztük, hogy jó nekünk.:)Régen azt hittem/ük, hogy az sokáig fő... mert az úgy volt rituálé, kivárni, amíg kész. De furcsa, hogy amióta tudom, hogy gyorsan főzni - azóta mintha nem lenne olyan. Már nem olyan izgalmas. De attól még persze jó nagyon. Együtt ülni a Kicsikével, és törökülésben mosolyogva rágcsálni, akkor én is kicsi vagyok, Vele.:) Puszi Neked! Szép estét!

    ReplyDelete
  3. Lanyok:)
    Nagyon orulok, hogy magammal vihettelek titeket is, egy kepzeletbeli kukoricazasra:))

    Cserfescsillag!
    Igerem kajarol kevesebbet irok, figyelembe veszem, hogy munka kozben olvasol:))es jo, hogy irtad, anyukam is tett folulre is leveleket.

    puszi, szep napot!

    Theo:)
    Szinte lattam , ahogy kukoricaztok egyutt:)valoban nincs olyan ize, de azt hiszem a hiba bennunk is van, mert visszavagyunk valahova , ezert hisszuk, hogy akkor jobb izu volt:)

    puszillak, szep napot:)

    ReplyDelete