Tuesday, May 11, 2010

Öngyilkos gondolatok...




'Az ongyilkossag gondolata egy igen eros vigaszszer, altala sok rossz ejszakan teszi tul magat az ember" Nietzsche


Nem tanultam melyrehatoan , de szoktam magamban foglalkozni ezzel a kenyes , napjainkban megis olyan gyakran elofordulo un.temaval, hogy az emberek mar nem is nagyon rendulnek meg.

Amikor eloszor olvastam, hallottam :azt fejtegette, hogy gyenge idegrendszeru embereknel fordul elo, a gyenge idegrendszert, vagy betegesen gyenget magyarazta meg a tavoli unokatestverek hazassagkotesebol kialakult verfertozes, ami a fold, vagyon megtartas miatt kovetkezett be.

Volt egy baratunk, Bill.Bill USA Vermontbol kerult Kanadaba, elso hazassaga 20 ev utan valassal fejezodott be.Ha lehet egy valasbol jot kihozni, talan csak annyi ebben az esetben, hogy a gyerekek felnottek onalloak voltak mar.Nem tudtak ugy serulni, mint egy kiskoru, aki meg onmagat sem fedezte fel, plane nem helyezte el a vilagban.
Billre ujra ratalalt a boldogsag, masodoszor is megnosult, bar mar 45 eves volt, megis meg babat is vallalt az uj eleteben.Billnek jol alakult az elete olebe hullott egy olyan haz, aminek valos erteke kozel millio dollar, hatalmas birtok szeru telekkel, nem tudom hany szobas hazzal, hozza nemes kutyakkal.A hzat kevesebb, mint 300 ezer dollarert vette meg.Illetve , mint kesobb kiderult kezdte fizetni.A boldogsagot a masodik gyermek erkezese tetozte.Bill mindig jokedvu volt, sokat nevetett, es olyan joizuen, hogy az ember megkivanta folyton, es nevetett vele.
Bill harom eve ongyilkos lett, a pinceben akasztotta fel magat.Joeleore biztositast kotott a hazra, amit a feleseg meg is kapott.A gyerekek akkor nem voltak osszesen 5 evesek, ketten egyutt.
Neha meg ma sem hiszem el, hogy nincs , hogy tobbe nem nevet a telefonba.
Billnek nem volt verfertozese, nem volt gyenge az idegrendszere, mert akinek gyenge az nem keszul fel a biztositassal ilyen tudatosan.
Ebben a meseben akkor sem igazan hittem, ma meg kulonosen nehez lenne, szinte mindennapos lett.
Ami felhaborit, hogy barmi tortenhet, foldrenges, arviz, foldcsuszamlas, meszarlas, genocedium..az Oscar nem marad el, az egyeb dijkiosztasok nem szunetelnek.Kepzeletben mindenki atlep ezeken a hullakon, meg talan finnyasan arreb is loki a labafejevel, es megy tovabb..mar mar uveges szemu kozonyseggel..es talan meg egy kepzeletbeli gyergyat sem gyujt a lelkeben.
En valoban nagyon sok erzelemmel szulettem, en megsirattam Billt, a Kiskunlachazai kislanyt, es sorolhatnam a neveket, vagy a nev hianyaban az eseteket..nem tudom melyik a jobb.De tobbnyire a sok erzelem fele hajlok, mert sokkal melyebben elek meg dolgokat, es tobbet elek meg abbol, ami korulvesz.

Napjaikban gazdasagi gyilkossagok vannak..nem, nem irtam el, nem ongyilkossag, gyilkossag, mert aki nem fizeto kepes egyik naprol a masikra, mint pl Bill, azt ott nem O maga donti el, hogy meghal, az aki elveszi elole a lehetoseget...es ami szomoru ebben, hogy az aki dont ilyen sorsok felol, na O neki soha nincs egyetlen nyugatalan ejszakaja sem, de ugy kepzelem sok egyeb jo dolog sem...

4 comments:

  1. Kedvenc filmjeid közül hiányzik a Fight Club. Abból annyit tanultam, hogy nem a pénztárcám vagyok, nem az öltönyöm, és nem a giccses IKEA legénylakásom. Egy maszturbáló szarkupac vagyok.

    Bill esete tragikus, de a beteg világ, amiben élünk, ilyen tragédiák sorát eredményezi. Akarsz változtatni? Szabadulj meg attól, aminek önként rabja lettél, adj el vagy rombolj, égess fel mindent, talán segít. Lényeg, hogy ne add fel. Az anyagi válság átmeneti, a halál végleges.

    És az a véleményem, hogy Bill cselekedetét rákenni holmi gazdasági szereplőkre merő túlegyszerűsítése és hárítása a problémának. Az embernek először a lelke hal meg, és utána a teste. A házának ehhez semmi köze.

    ReplyDelete
  2. Hát, Ágnes!
    Nagyon is értem a gondolatmeneted, mert igen van ez az árnyoldal az életből, ahova eljut akár a Bill elmeállapota is és így dönt......
    Persze a kívülálló, kiegyensúlyozott ember nem értheti......
    Hasonlóan túlérzékeny vagyok én is......., bár már kívülre felhelyeztem egy jótékony páncélöltönyt önmagam védelmében, de még így is vicces vagyok magamnak..., mert nem jó nem megélni az önnönvalóságod a beteges világban, mert lehet már máshol lennék, hisz ez az érzékenység nehéz teher........... Na, de a pofonok is olyan jól edzenek és van mibe kapaszkodni...persze nem vagyok családfő sem....
    Igen.....most kaptuk kézhez egy korábban felvett, nem túl sok deviza kölcsönünk levélkéjét, melytől a férjem egész éjjel jókat hánykolódott mellettem...... Megint plusszköltségek, 10-12 órás munkák mellett is gondok adódnak.....két gyerek, új iskola stb....., nincsenek nagy igényeink, mindent felélünk havonta és csak szaporodnak az igazságtalan, mások kapzsiságából eredő és még mindig nem elég szorítások....... Ezek mindennapos halálos dóziscseppek, csak ne keseredjen bele a Férjem, hisz Ő is elég érzékeny............ ezen igyekszem, hogy értékelje a maradék jót az életében, ami ott maradt...ott van........

    ReplyDelete
  3. Először is, együttérzek. Én nem ismertem öngyilkos embert, csak halvány sejtésem van arról, milyen nehéz lehet az itt maradtaknak feldolgozni a történteket.

    Másodszor, magamról írnék pár szót. Talán a "sosem volt semmink, csak ami feltétlenül szükséges" családi környezet az oka, de valahogy nekem igényem sincs ilyen tulajdonkra. Albérletezem, persze erre válasz az, hogy még fiatal vagyok. Ha majd családom lesz, stb.
    Lehet, hogy a "beteg világ" mondatja velem, de nekem nem fontos, hogy szüljek, hogy erre a "beteg világra" lelkeket cincáljak. Önzőségnek tartom, és jelenleg azt gondolom, örökbefogadással jobbat teszek, mintha örökítem magam.

    Ha már mégis megvan a család és az anyagi terhek, amelyek elviselhetetlenné váltak, szerintem akkor sem lehet az öngyilkosságot másra "kenni".

    Nagyon jó barátnőm mesélte, hogy egy ismeretterjesztő filmben öngyilkossági kísérletet elkövetőket mutattak be. Vannak, akik olyan módszert választanak, amivel tutira mennek, nem csak figyelemfelkeltés. Pl. leugranak valahonnan. Ezt minden x. mégis túléli. Bemutattak egy ilyen túlélőt, és megkérdezték tőle, mire gondolt zuhanás közben. Azt válaszolta: arra hogy nem akarok meghalni.

    Együttérzésem ellenére azt gondolom, nincs önzőbb tett az öngyilkosságnál.

    ReplyDelete
  4. Szerintem nem elsősorban önzésből lesz valaki öngyilkos...és valóban lehet, csak így tud rosszul választva segítségért kiabálni, mert más módszert nem ismer...Ki tudja... Vagy megússza, vagy nem....
    De vannak olyan érzékenységi fokok , gyengébb idegrendszerrel rendelkezők, ahol mindenféle hatás triplája lehet máskülönben egy stabilabb energiákkal rendelkezős egyénnél........
    Nem ítélném meg azt, aki így megy el....... az sem lehet egy könnyű döntés....... ha satbilabbak a gondolatok nem űzik bele az egyént ebbe a választásba.......
    ezért szükséges, hogy először is ismerjük meg jól önmagunkat, vállaljuk be az árnyoldalainkat-nézzünk velük szembe..., és a mi a legfontosabb erősítsük meg az önmagunk szerethetőségét, tiszteletét....... és próbáljunk meg megtalálni olyan menekülési útvonalakat, melyekben feloldódhatnak a belső feszültségek és keressük az örömöket...... És talán így a legnehezebb, de működik.....

    ReplyDelete