Wednesday, May 12, 2010

Öngyilkos gondolatok.../2

A hozzaszolasoknal egyszeruen nem enged a rendszer valaszolni, megprobalom itt.

Kedves Z!

Nagyjabol egyetertek azzal, amit irsz.
Nem partolom es nem itelem el az ongyilkosokat, egyszeruen foglalkoztat, mert eleg sok, egyre tobb ahhoz, hogy joerzesu ember erzeketlenul atlepjen a hullakon.

A tarsadalmi rendszer adott, a modellek, az elvarasok adottak.A megfelelesi kenyszert nem csupan temagad, ezt az elvaras generalja, mert egyszeruen meg kell felelj.
Kell lakcim, telefon, net, kocsi.Ha errol lemondasz, egy het utan olyan apolatlan utcalako leszel, hogy az is undorodni fog toled, aki odataszitott.
Ugy szakadsz le a civilizaciorol, mint a vilaghalorol.

mas:a filmet lattam, de Brad Pitt nincs a szivemcsucskeben, es ha sok lany utalni is fog ezert de Mel Gibson sincs:)

Koszonom a hozzaszolasod.

Kedves LARION!

A csaladfoknek napjainkban nem egyszeru a helyzete, es ezert is elkeserito, mert amikor van egy csalad es idokozben nem ember es csaladcentrikus dontesek szuletnek , akkor mit csinalsz?A gyereket nem tudod lenyelni, a csaladot vinned kell.Neha ahhoz hasonlitom sok ferfi, apa feladatat napjainkban, mint egy futo verseny, ahol van 5 kor, es az erot az utolso korre tartogatja a jo atleta.Az apaknak napjainkban allandoan sprintelni kell, es ez a tulhajszolt, felfokozott allapot hozhat nem esszeru donteseket.
Senkinek nem egyszeru.
Neked is koszonom, szeretem a szempontjaidat.

Kedves Bera!

Nagyjabol megvalaszoltam a Te hozzaszolasod is, amit szinten koszonok.
Jomagam is azt az osztalyt kepviselem, amit Te, es hasonloan indultam.Nem valtoztatott meg az elet, es nem fogom azt irni, azert latod igy, mert fiatal vagy.Nem fogsz valtozni.Az anyagiassag eleg koran jelentkezik emberekben, akik csak attol tudjak fuggove tenni letezesuket.
Az elet ertelmet szamomra sem a haz szobainak szama, vagy a kutyafajta hatarozza meg.
Billt azert irtam le igy, ilyen szogbol kozelitve, mert ami erdekes, hogy altalaban jomodban levo emberek tobbsege az , aki igy valaszt kiutat.
A szerelmet heroin fogyasztashoz hasonlitotta valaki, olvastam.Ha szakitanak valakivel, az agyban a kemia meg dolgozik, es ezert van az, hogy meg hetek mulva is megbocsajtana e s visszamenne, mert a drogrol is hasonloan lehet leszokni, vagyis pokoli nehezen(ha egyaltalan lehet).Arra is gondoltam a jomodu emberek is hasonloan vannak stimulalva es egyszeruen nem tudjak mar elkepzelni, hogy mashogy eljenek.De vegulis en sem tudom a valaszokat, csak erdeklodom az irant , ami korulottem tortenik.Es nem elegit ki, ha en meg eppen rendben vagyok, de a masikkal hasonlo adodik, ez engem nem vigasztal, mert korabban is irtam mar, az elet orome banata csak megosztva jo, baratokkal, csaladdal.
Gyerekvallalasba, orokbe fogadasba most nem megyek bele, mert ahogy olvastam Nalad, en is szeretek kivesezni mindent.Az egy eleg osszetett,hogy itt ket harom mondatban leirnam, mert lattam ellenpeldakat pl az orokbefogadas negativ oldalarol.


Az ember keres oromoket, egy ideig oraig be is csapja magat, es barmennyire is fontosak a reszletek, a nagy kep folott nem tudunk elmenni .A nap vegen vagy eppen az elejen a kepet latod es kepztelen vagy elveszni egy egy reszletben, megha idoleges megoldas is lenne.
Talan ettol vagyunk emberek.


Megegyszer kulon kosoznok minden hozzaszolast, jo latni, hogy sokunkat fogalalkoztat, jo egy kicsit belelatni egymas fejebe.

2 comments:

  1. Tudod, Ágnes, amikor írtam amit írtam, elég fáradt voltam, inkább érzések törtek fel... Legerősebben a tehetetlenség. Aki úgy dönt, hogy elmegy innen, hogy feladja a reményt, gyakorlatilag végérvényesen kijelenti, hogy mi, akik körülötte vagyunk, minden igyekezetünk ellenére, túl kevés öröemt nyújtunk neki, hogy a szívében lévő bánatot ellensúlyozzuk. 2006-ban két kiválló barátomat veszítettem el, egyik 24, másik 27 éves volt, gyakorlagilag velem egykorú. Amikor eszembe jut, hogy annak a világnak fontos része voltam, amit eldobtak maguktól, egyrészt haragszom magamra azért, hogy kiment a fejemből és ebből kifolyólag megint nem azon munkálkodom, hogy az ittmaradók számára jobbá tegyem azt, másrészt egy nyomorult senkinek érzem magam. Tudom, önző vagyok, mert hogy jövök én ahhoz, hogy valakit életben tartsak akarata ellenére, hogy jövök én ahhoz, hogy megmondjam neki, mit kezdjen magával? És miért képzelem én azt, hogy majd pont miattam fogja valaki rossz döntéseit megváltoztatni? Attól, hogy alapvetően igazam van, fekete és fehér között rengeteg árnyalat létezik.
    Talán az a baj, hogy nem tanulunk történetükből, nem látjuk meg a halálos mintát, aminek felfedezésével életeket menthetnénk. Kiváló és értékes életeket.
    Valóban, ha a környezet elvár, az ember is elvár magától. A környezeti elvárások azonban nem a TV-ből jönnek és nem a főnökünk sújkolja belénk. Az elvárások azoktól érkeznek, akiket szeretünk. Ha szeretteink olyasmit várnak el tőlünk, amit képtelenek vagyunk teljesíteni, túlhajszolnak minket.
    Amikor azt mondom, hogy nem a kocsim és nem a házam vagyok, akkor nem tagadom ezek szükségességét. Csak azt mondom, hogy nem kell az életemet annak szenteljem, hogy a fogyasztói társadalomnak megfeleljek, hanem olyan célokat kell keresnem, amik a saját kis (bocsánat) szaros lelkemnek többet jelentenek, a családom boldogulását, a gyermekeim nevetését, a barátaim gólörömét... Ezekhez nem kell sokmilliós palota, csilli-villi legmodernebb játék a Matel-től vagy óriáskivetítős plazma TV... Ezekhez odafigyelés kell, de néha úgy tűnik nem vagyok elég jó benne.
    Amikor azt írom, hogy köszönöm, azt akarom mondani, hogy jó dolog olyan embert találni, aki nem akad fenn a maszturbáló szarkupacon, és hajlandó befogadni későbbi gondolataimat is. Önző okból köszönöm meg, mert jól esik, hogy megértettek.

    ReplyDelete
  2. Elolvastalak nehanyszor bevallom, es ugy latom Neked jot tett ez az en irasom, megha teljesen ismeretlenul is, hiszen nem ismerlek, fogalmam nem volt az elozmenyeidrol.Ha jot tett Neked, hogy vegre ennyi ev utan kiadhattal olyan gondolatokat, amiket eddig alkalom, hangulat vagy csak egyszeruen kommunikacio hiany miatt nem sikerult, akkor elmondhatom, hogy orulok, nem irtam hiaba.Megha onzo is az oromom.
    Azt hiszem legnagyobb baj valaki ilyen fele elveszteseben, hogy nem eleg a fajdalom onmagabna, de parhuzamosan becsapottnak erezzuk magunkat, csalodottnak.Mert elmarad egy beszelgetes, elmarad a megelozo, es elmarad a miertek megvalaszolasa, mar nem kapod meg a valaszt, magadra vagy hagyva, es aki a "problemat"kivaltotta, O lenne a megoldas is egyben, de nincs.
    Aztan telnek az evek, es az erzelmek ujratermelodnek.Ne okold magad, fiatal vagy, sok hatas er, masokra figyelsz , kesobb kezd az ember emlekezni.Egy idore elraktad Oket, de nincsenek felejtve.
    En megkoszonom, hogy igy ismeretlenul ilyen privatba beavattal, es most onzo sem vagyok.

    Barmikor jo neven veszem a hozzaszolasod, nem szoktam egy egy szon fonnakadni, amikor valaki a legtokeletesebben akarja kifejezni magat.

    Szia:)

    ReplyDelete