Kedves Amelie:)
Az elso hozzaszolasod alkalmaval a szivembe zartalak, mert annyira onnan irsz mindig.Neha ugy meglepodok, mert mintha en irtam volna, annyira hasonloan latunk sokmindent, a korkulonbseg ellenere.Es Imadom azt, amilyen szepen , szabatosan fogalmazol:)
Sok a kozosunk, es persze a nem kozos is, de nagyon nagyon orulok, hogy "megismertelek".
Es ilyenkor, amikor ilyen kedves emberkere talalok, akkor kulon orulok, hogy blogolni kezdtem:)
Nagy olelest es puszit kuldok, legalabb akkorat, amilyen tavol vagyok:)
Agnes.
