Allok a probafulkeben , eppen igyekszem megszabadulni a nadragomtol, hogy azt a barna rohangalos, bevasarlos ugyintezos szoknyat folprobaljam, amikor a mellettem levo fulkeben csorog a mobil telefon.
-Hello, en vagyok-szol bele a no
-Eppen a lanyunkhoz igyekszem, most megyek fel a lepcson-folytatja
persze en ledermedek, (meg korul is nezek, hogy nem almodom ezt az egeszet),mert felek nagyon nevetni fogok, inkabb nem mozdulok, nehogy zajt adjak ki.
-Hello!hello! nem hallak, azt hiszem elvszitettelek-nyomja ki a telefont, gondolom .
Lapitva, de felprobaltam a szoknyat, es mintha a hallgatasommal valamit en is elkovettem volna a vonal masik vegen levo ferfi ellen, de csoppet sem ereztem bunosnek magam:)
Egyszerre lepunk ki a fulkebol, a no olyan 60 koruli, jo megjelenesu, osszenezunk, a nezesunk cinkos, az az igazi noi cinkossag van benne, hogy tudom a titkod, de ne felj en nem mondom el senkinek, plane nem a ferjednek:)az o szemeben a magabiztossag, hogy latod van meg mit tanulnod..hat van:)
