A vonat hatalmas, fulet serto csikorgassal fekezett le a kisvaros palyaudvaran, megallt, megerkeztunk.
Mar a peronon alltam a babakocsival es a taskakkal, hajoltam, nyujtottam a nyakam, itt van e ?
-Apu, Apu! -szoltam emelt hangon, -gyere itt vagyunk!
Szinte nem is erte a laba a talajt, korat meghazudtoloan termett a lepcsonel.
-Eloszor a csomagokat add kisjanyom!
-Fogd a veget a kocsinak, egyszerre emeljuk le-leptem le a vonatrol.
-Gyere siessunk, mert par perc mulva indul a masik!-szinte hadarta
Mar a masik vonaton ultunk kenyelemben, egymassal szemben.Apu es vele szemben B.az ablaknal, en a gyerek mellett.Nezi a nagyapjat es kacag, nem birja abbahagyni.Apukam persze boldog, de egy ido utan megsem ertjuk a nevetest, az ennyire hatartalanul jovot.Apukam ekkor leveszi a kalapjat, felnyul a kalaptartohoz es leteszi.-Meleg van-nyugtazza.
B. szeme koveti a mozdulatot, es ahogy a kalap a tartora kerul, megszunik a nevetes.Beszelgetunk, hogy milyen volt az ut, ehesek vagyunk e, mert az Anyu keszult, sutemenyt is sutott, es B.vajon megeszi e?Maris megerkeztunk, a kalap ujra a fejre kerul, B. ujbol nevetni kezd.Apukamnak annyira tetszik, hogy fogja es rateszi a gyerek fejere.B.olyan boldog, hogy visong.Mi nezunk egymasra, es egyikunk sem tudja hova tenni ezt a nagy oromet, csak azzal magyarazom, most lat eloszor ilyen kalapot.
A kalap olyan siker lett, hogy nem tudjuk visszavenni, hozzuk magunkkal, es szerencsere Apukamnak nem ez az egyetlen kalapja.
Ekkor kezdodik a baj, mert B. viselni akarja, amikor megyunk el.Torom a fejem, hogy mivel beszeljem le.
-Tudod ez egy olyan varazs kalap, hogy amikor a fejeden van, csak en latlak, senki mas.Ha ebben viszlek ki , a barataid nem fognak tudni jatszani Veled, mert nem latnak.Nez ram csodaloan, de meg kulonosebben a kalapra.Sikerult meggyoznom, a kalap marad, es indoor kalap lesz:)
Az apjanak telefonalok, ha hazajon es a kalap a fejen, csinaljon ugy, mintha nem latna.Barki jon hozzank, beavatom, es a kalap egyre varazslatosabb lesz szamara.....
A kalap ma is megvan apu, csak Te hianyzol belole...
Apukam emlekere, szeretettel.
