Valami melankolia keveredik a kozeli karacsonyhoz egy ideje, pontosan hat eve.Akkor ment el az anyu, ment az apu utan.Szeretett kiulni delutanonkent, ha ideje es az idojaras engedte.
Volt elol, hatul kis teraszunk, hatul egesz nagy.Ott bonyolodtak a nyari kiulos csaladi ebedek, a dinnye-kukorica evesek.Hogy szerettem, szinte erzem a ragacsos cukros le keveredeset a sos kukoricaeval.
Apukam nagyon szepen halt meg.Mar korhazban volt, megerezte, hogy keves az ido, igazolva ezzel azt, amit eddig csak filmekben, konyvekben irtak le.Azt, hogy mindenki megerzi.
A batyam volt mellette, a noverem utkozben a korhaz fele anyuval, amikor csorgott a mobil.
-Bocsass meg nekem Csillagom-volt az apu utolso mondata, mire beertek mar nem elt.
A temeto legvonalban a hatsokert fele esett, utana anyu mar mindig ott ult.Mintha igy kozelebb erezte volna magat.Harom evig elt utana meg...soha nem tudtam meg, hogy megbocsatott e, szegyelltem megkerdezni...
Az egyszeru eletek szamtalanszor folulmuljak a legromantikusabb filmeket, allapitom meg ma reggel is.Mar tudok mosolyogni ezen a szep emlekemen is.Meg kell tanulni azt is, hogy a halal az elet resze, az elengedest.Igy tud nyugodni az elment is, es a maradott is.
Szep karacsonyunk lesz.
