Filmeztunk, olyan a csalad hazimoziban volt , ami abbol tevodik ossze, hogy nem hagyjuk el a hazat es en keszitek kukoricat.
Borzaszto fontos az odafigyeles, az, hogy a tv a sarokban , ahol all, bar ket szogbol, de a tekintetek sugarat, ha szemleltetnem, egyetlen iranyt alkottak, egyetlen metszespontjuk volt.Imadtam.
Mar csak azert is, mert nehany eve lattam egy beszelgetest pszichologussal, aki eppen arrol tartott eloadast, amit en fejben oly sokszor megallapitottam, talan le is irtam egyszer magamnak.Napjaink ingeraradataban az emberek (en magam is sokszor) keptelenek egyetlen feladatra fokuszalni.Ha telefonal, kozben rajzol, vagy netet nez.Akkor dobbentem ra, amikor vendegunk volt , es a feleseg a tv ele ult, mert valamilyen sorozatresz ment, amit o kovet, buvolten szogezodott a tv ele, mikozben hozzank is beszelt...
Mi este filmeztunk, nehol megbeszeltuk, amit latunk.Senki nem csinalt mast kozben.
Igy volt az este gombolyu, de az is meglehet, hogy inkabb kerek:)
Es kozben elcsabit a November, a ketjegyu pluszos mert homersekletevel, a visszanezett fotokon is kedvem van a fa ala beulni olvasni, a gocsortos torzsehez dolni.Csupa csomozott fakereg, mar eloszor is megfogta tekintetem.Korberajzoltam itt ott, hatha kisimitok egy egy csomot, kepzeletben sikerult...
