Olyan a gyermekkor emléke télen, mint egy sivár, elhagyott lakás, ahonnan kiköltözött mindenki, akit szerettünk, mint egy lakás, melyből elhordták a bútorokat, s melyet nem lehet többé kifűteni.”
(Márai Sándor: A négy évszak – A hó)
Szerettem volna meselni a filmrol, mert jo volt, de mashogyan volt jo.Hianyzott belole az elegencia, ami mindig jellemzo.Bond visszament a multba, es sok aktualisra is tukrot tartott a nezonek.
Aztan elolvastam kisBencet, es visszamentem 11 evesbe, amikor telen este 10-ig szankoztunk a domb oldalon, a vizes nadragunk felig fagyott volt, de soha nem volt eleg, es foleg nem feltunk, nem kellett felnunk, es nem feltettek...kifaradtan huztuk a szankonk az ejszakaban, melyet a ho vilagitott be alulrol, folulrol a csillagok es a Hold...gondtalan, boldog gyermekkrom volt, ma tudom igazan...
Nyugodj Bekeben kisBence!...
