a figyelmességrõl...

...valamikor a ferjem kezdte olvasni Marait, ugy kaptam ra en is.Sokszor megallapitottam, hozzam merten tul komoly, de a valasztekossaga,felkeszultsege, tudasa legyozott.Igyekszem mindent elolvasni tole.Az eleterol megtudtam foszlanyokat, hogy nezte meg utoljara az elegetett konyvtarat, amikor tudta, hogy elhagyja az orszagot.Talan az a kep adott neki akkora boseget, hogy potolhassa, ujra irhassa azt a sokat, ha nem is az o altala irodott konyvek egtek porig.Egy ironak mekkora fajdalom lehetett ezt latni.
Aztan azt vettem eszre  keresem, kutatom azokat a reszeket az irasaiban, ami az itteni eletre utal, ahogy o latta, tapasztalta, parhuzamba allitva magam ezekkel a falatkepekkel.
Az elmult hetekben sokat dolgoztam, oraban is.Erzem abbol is , hogy Panda a fiokomba fekudve var, akarja a kozelsegem, a simogatasokat.Csufika a szoknyamon alszik, Lola  orulten feltekeny, hogy ugye csak o ul az olemben, ha mar nehezen toleralja is, hogy a macskakkal kell osztozzon.
Aztan a fiuk, a gyermek ilyenkor sokkal tobbet beszel,magatol, kerdezni sem kell:)
A ferjem meg egy filmmel vart, a neten talalta nekem, ezzel a tanyerral idekeszitve .
Figyelunk egymasra.NIncs naponta ilyen, de amikor van, azt hiszem annal ertekesebb.
Megneztem :A gyertyak csonkig egnek..a film a konyvet nyugodtan irhatom meg sem kozeliti, de azert jo volt figyelmesseget kapni.
Nem ertem a rendezo hogy hagyhatta ki a vegen a kep visszahelyezeset..nem ertem.

Van annak valami arcpiritos varazsa, baja, amikor egy par sokban csak egymasra van utalva, tavol mindenkitol.Ha vannak is ismerosok , baratok, soha nem lesz olyan, mint otthon a tavoli , kozeli csaladi kotelek vonzasaban elni eletet.Valami mindig megmarad a mezeshetekbol, megha elofordulnak is ajtocsapkadasok...

*most 4 napig azt csinalok, es akkor, ahogy jol esik:)