Azt is mondjak az emberi lelek apro reszecskekbol epul fol.Minden ilyen meghalasnal elveszitunk egy pici szemcset.
Megtapasztaltam milyen meghalni, milyen a halalbol visszaterni.Evekig nem volt telefon otthon, csak a postan, nem volt net, csak a belyeges levelek, melyek egyre rovidultek.
Benned el a mult, orzod minden kepkockajat, mert valamiert olyan nagyon fontosak, nem szeretnel semmit elvesziteni.Ugyanakkor uj eleted van, naprol napra tanulod a lepeseket, szavakat.
Aki marad, annak nem lehet olyan fontos, ami volt, nem ertekelodik fel, csak rad csodalkozik evekkel kesobb, hogy te mi mindenre emlekszel.Te racsodalkozhatsz arra, hogy ez csak neked ilyen fontos.
Sokszor szeretnek szaladni leirni csomo, talan csak szamomra fontosnak tunot..aztan jon egy blokk, es meggondolom, majd kicsufolom magam, hogy ugyan miert hiszem azt, hogy ez valakit is erdekel akar most, vagy kesobb, ha egyszer valaki ujraolvas.Elmarad sok lejegyzes igy.
Aztan ulok es toprengek azon, hogy valaki hogy kepes akkora szornyuseget elkovetni, megszervezni, megtervezni, nem meggondolni magat ?hogy tehet ilyet?a tervezestol kiindulva, hogy-hogy nincs egy pillanat, amikor megrazza a fejet, hogy nem , ilyet ember nem tehet..hiszen a tudat valaszt el bennunket az allattol, amit csak az oszton mozgat.
Es hogy lehet az, hogy van egy kisfiu, akit torbecsalnak, visszaelnek bizalmaval, es o mar nincs velunk, de az elkoveto idot kap a bune magyarazasara, a kezenfekvo , nyilvanvalo korulhazudozasara?Mit lehet ilyenkor varni?hiszen az eredmeny tobb, mint tragedia, azt hiszem ez napjainkban maga az ember tragediaja....
*foto a netrol
