...azt gondolom nem tudunk felkeszulni egy varatlanul olvasott levelre, versre, egy veletlen-varatlanul kezunkbe akadt fotora.
Minden bizonnyal lelkiallapottol fugg, hangulattol, milyen az elorejelzes ott legbelul, es ha kisse beborult, felhos, melankolikus, konnyen lesz cseppfolyos, mint en most.
Nezem a fotot es eletre kel.Emlekszem Vasarnap volt, es en vartam a butorszallitokat.Ultem az ablakban legeloszor , ismerkedtem az utcaval, es vartam mikor fog foltunni a teherauto.Nagyon meleg volt, a fu sokhelyen porzsolve a Nap altal.
Augusztus 27 volt(2003), es csak hetekkel kesobb ebredtem ra, hogy szinten Augusztus 27-en adtam el...
Megsirattam most a fotot, mert ugy erzem , akarmilyen kritikusan nezem, piszok jo kep. Megsirattam az ablakom, vajon melyiket, a ket szemem ablakom?, vagy azt, ahol oly sokat idoztem?, olykor ejszaka is...
Nem erdekes, a fontos, hogy van egy ilyen fotom, kezzel foghato, bekeretezem es kirakom a falra...talan meg ma..
