Tuesday, April 12, 2011

elveszetten, avagy egy Évforduló margójára...


Ez egy zsufolt honap, szuletesnapok, evfordulo, Husvet..Kulon udvozlom a mostanaban kapcsolodokat!
___________________________________

Aranyesoben ragyogott Europa, amikor magunk mogott hagytuk, zugott velunk a gep ,gyomromban ambivalens erzesek parbajoztak.A felelem es a kivancsisag. Eloszor Montrealban erintettunk foldet , az ablakon kitekintve , vastagon jeg es ho boritott mindent .Szintelen, kopar, elettelen volt a taj. Miutan megerkeztunk, a ket borondunkkel megigezve alltam, neztem a sokfele-fajtaju, szinu embert, uj, elso volt minden.Szedultem a latvanytol, es percrol percre egyre jobban ereztem elveszettnek magam. Napokkal kesobb terkeppel es egy szotarral kezemben utaztam, ugy ereztem magam , mintha nem csak beszelni de jarni is tanulnek egyben ujra.Mintha nem csak egy uj nyelvu masik varosba, de egy idegen bolygora ejtettek volna le, annyira mas, kulonbozo, meroben idegen volt minden. Amikor Japanban lattam az embereket a tragedia utan, felismertem azt az erzest, azt az elveszett es egyben mindent elvesztett erzest..az ovek annyiban mas , hogy varatlan, felkeszuletlen, az enyem elore kitervelt, elkovetett merenylet volt.
Az elsoket nem felejtjuk el semmiben.Olyan mely nyomot vesnek belenk, hogy eleg egy illat, egy kepkocka, egy zaj ,egy hangfoszlany, ujra es ujra eljuk akaratlanul is.. Kevessel tobb, mint huszeve ma, hogy leszallt velunk a gep, es igy mar tobb eve elek itt, mint a szulohazamban, az emlekek, azok a bizonyos elsok,azok a mindent meghatarozok, azok nem ide kotnek. Szakemberek szerint is, egy noveny, egy kis fa, minel fiatalabb ultetheto at, a megmaradas, megfoganas remenyeben.Ugy erzem azok a bizonyos elsok olyan melyen engedtek gyokeret, fogantak, hogy keptelenseg kiszakitani, atultetni, nincs az az oceannyi tavolsag, ami elszakitana.Uj elsok is szulettek persze, es uj hajtasok, gyokerek es nincs annal elveszettebb erzes, amikor ezek osszegabalyodnak, es mar nem tudod melyik kot melyikhez,hol kezdd el kibogozni a gubancokat ahhoz, hogy megtalald hol erezned jol, igazan otthon magad...


18 comments:

  1. Ismét kicsit jobban megismerhettünk ebből az írásból Ágika, köszönöm.
    Előttem nem ismert ez az érzés, legfeljebb a szülőváros, a felnövekedés és a mostani élőhely között, de az más - az könnyen áthidalható.
    Sok nehéz érzés kavaroghat benned, azokban, akik megtették ilyen-olyna okokból ezt az óriási lépést. Okos nem tudok most sem lenni, csak gondolok rád és kívánom hogy szép napod legyen a main is, kevésbé zord mint huszonéve...
    Puszillak

    ReplyDelete
  2. Már húsz éve? Nem semmi. Valóban nem lehet könnyű, én is nehezen szakadnék el a szülőhazámtól, pedig nagy bajok vannak itthon. (politika)
    Legalább ezen a blogon keresztül tudod tartani a kapcsolatot, és ez is valami... :)

    ReplyDelete
  3. Akkor egy kérdés:
    Mikor jössz legközelebb abból az otthonból haza?
    Egy kis szálbogozásra... Még van egy kis aranyeső is, és már nyílnak a tulipánok is.:-)
    Kevésbé távol már voltam az országtól, és éreztem az elveszettség érzését ott is.
    Annyival volt könnyebb, hogy nem végleg mentem.Legalábbis nem ennyire hosszú időre. Az fél év volt.
    Időnként rápillantottam a naptárra.Végül már naponta!

    ReplyDelete
  4. Tíz évet éltem külföldön, 1985-től, amikor 14 éves voltam. Elveszett voltam. Pedig mi rendszeresen hazajártunk. Nekem három év kellett, ahhoz, hogy helyemre rázódjak. És azóta is szenvedek attól, hogy itt olyan emlékei vannak pl. a férjemnek, amiket én nem élhettem meg, és attól, hogy a kint szerezett értékes barátságok ma már távkapcsolatokká váltak, és pont a szeretnivaló napi rutin múlt el.
    Jaj, nehéz ez! Mert közben meg milyen jó neked és jó volt nekem ennyi újat magunkba szívni, megismerni, átélni, életünk és lelkünk részévé tenni!
    Üdv,
    Szilvi

    ReplyDelete
  5. Elképzelni sem tudom. Utazgatni imádok, de nagyon mélyen gyökerezem. Csak remélni tudom, hogy a fiainkat sem sodorja messze az élet ... mert ez ma már nagyon gyakran megtörténik.
    Jó, hogy itt az Internet, így az elszigeteltséged az ó-hazától talán enyhíthető. :)

    ReplyDelete
  6. Megértem a honvágyadat, hisz távol a hazától nem lehet könnyü senkinek sem. Nekem a testvérem külföldre ment férjhez és a honvágya mindig megmaradt.
    Igy igaz legalább a blogon keresztül itthon vagy:)))

    ReplyDelete
  7. Szia Mercike:)

    En koszonom , hogy olvasol es ertekeled, es soha nem sajnalod a faradtsagot le is irni nekem, ami pokoli jo erzes.Nagyon kedves , jo embert ismertem szemelyedben, es ez pokoli jo!Koszonom, ezerszer is!

    Az idojaras sokat valtozott azota, valoban letezik a melegedes, mert az elso evekben meg majusbban is havazott.
    Nem volt nem jo napom:)es Te is benne voltal!

    puszillak!

    ReplyDelete
  8. Szia Joe:)

    Teged valahogy mindig gyerekgyuruben kepzellek el, amikor olvaslak, akar itt nalam, vagy a Tied olvasom.Nagyon koszonom a hozzaszolasaidat, es orulok, hogy "megismertelek".Valoban sokat old, enyhit a blog.:)

    Koszonom, szia!

    ReplyDelete
  9. Kedves Eva!:)

    Ez a meghivas igazan jol esett, sajnos idopontot most nem tudok irni, de ha lesz , egeszen biztosan jelzem:)
    Kozel van hozzam a vilagod, amit sok sok konyvvel, antik targyakkal kepzelek el, amikor olvaslak, szeretem mind, meg a cseszed is:)
    Kosoznom, hogy a mai napomban kicsit Te is benne voltal!:)

    puszi, szia!

    ReplyDelete
  10. This comment has been removed by the author.

    ReplyDelete
  11. Szia Szilvi!

    Igen, 10 ev es abban az eletszakaszban nem rovid, es erzem, hogy tudod mirol irok, mirol beszelek.Valoban sok sok jot is kaptam itt is, csak neha az ember egy gyrekkent hozott donteset utolag folulbiralja, megkerdojelezi es akkor osszekuszalodik minden, es ha nem is tartosan de egy ideig nem konnyu.
    Orulok a blognak, hogy ilyen kedves emberekkel talalkozhatom, mint Te is!
    Koszonom, hogy hozzaszoltal!

    puszi, szia:)

    ReplyDelete
  12. Szia Magdi:)

    A net es azon belul a blog valoban sokat segit, oldja a feszultseget.Sokat utaztam haza, gyakran, de ugy vettem eszre nem segitett, inkabb fokozta, vagy eloidezte az elveszett erzest, mert egy ido utan borondokben eltem az eletem, ahogy a batyam fogalmazta.
    Elutazni jo, hazaterni meg jobb:)Ha ugy utazol el, hogy tudod a visszutas idopontjat akkor a legjobb:)
    Koszonom a hozzaszolasod, orulok, hogy "ismerhetlek" Magdi, es, hogy picit Te is a napomban voltal.

    puszi , szia!

    ReplyDelete
  13. Szia Kedves Aniko!

    Teged amikor olvaslak, mindnig angyalkakat latok es sok kedvesseget erzek:)
    A honvagy nem egyszeru, ma mar eleg jol kezelem, csak vannak nehez pillanatok.Az iras, a Ti erositesetek nagyon sokat segit, es nagyon sokra ertekelem.Orulok, hogy "ismerhetlek" Aniko, a blog nagyszeru dolog:)

    Koszonom Neked!

    puszi, szia:)

    ReplyDelete
  14. Azt igy utolag meg leirom, hogy nagyon sokszor, nagyon sokan kerdeztek meg tolem, hogy milyen kulfoldon elni, milyen ott, vagy itt az elet.Masokat is hallottam amikor megvalaszoltak, es majdnem 90% ban csak az anyagi vonatkozasra tertek ki.Tudom, hogy napjainkban kulonosen nagyon fontos, de en igy , erzelmileg kozelitem meg, mert talan mas is megeli, erzi, amit en, csak nehezebb vagy szegyelli igy megfogalmazni.
    A net kivalo eszkoz a hatarok legyozesere, idoben pillanatok alatt korbejarhatjuk a vilagot, teljesne frissek vagyunk hirekben.De en az az ember vagyok, aki megfogni, erezni szeret, megelni:)addig is, amig nem lesz egy uj utazas, a blog nagyon jo, nagyon sok, nagyszeru emberrel erintkezunk, cserelunk gondolatokat, es en nagyon vigyazom ezeket, mint a kertben a viragaimat.
    Koszonom Nektek a mai napot is, es a tobbit is:)

    ReplyDelete
  15. Ágnes, akkor csalódnál, ha látnád, hol élek.Lakótelepi lakásban, és antik tárgyaim nincsenek.Néhány szép régi emlék, fénykép, edény igen.
    Képeken már a lakásom részleteit láthattad, ha visszamész a bejegyzéseimben. Panelba nem is illik az antik( bár kit érdekel, mi illik?), de próbálok otthonosságot bele vinni a környezetembe.Könyvem tényleg sok van.
    Igen, lakótelepen is nyílnak a virágok, aranyeső bokrok is annak, és sok-sok, sőt nagyon sok tulipán, különösen a körforgalmakban, de a városban is.
    Ezt le kellett írnom, mielőtt más környezetben látnál.:-)

    ReplyDelete
  16. Koszonom, hogy leirtad, de nem csalodnek, mert en igy latlak:)
    Es nem csalodnek, mert nagyon foldonjaro ember vagyok, es en is laktam lakasban, itt is, otthon is, ha csak rovid ideig is.
    Es azert sem csalodnek, mert a blogot is azert irom, hogy soha ne veszitsem el azt, ahonnan indultam, es az ember , amire vigyaz, az megmarad:)
    Ezzel, ahogy latunk masokat, egymast, ezzel kapcsolodoan majd lesz egy irasom.

    Szep holnapot kivanok!:)es koszonom!

    ReplyDelete
  17. Ágnes, szépek a soraid, földönjárók. Én is így képzellek el írásaid alapján.
    Akkor vigyázzunk arra továbbra is, ami fontos!
    :-)

    ReplyDelete