Wednesday, December 29, 2010

gondolatok egy nõ naplójából...


Neha arra a kovetkeztetesre jutok, emberekkel folytatott beszelgetes kapcsan, a legtobb ember egyforma abban, hogy nem mer orulni, ha valamiben sikeres, kutatja, keresi azt, hogy miert kell boldogtalan legyen a boldogsagaban.

Egy not tegnap figyeltem, 15 percen belul semmit nem engedett a gyerekenek.Csak azt hangsulyozta mi az ,amit nem csinalhat, nem szabad.Semmivel nem probalta lekotni, nem terelgette az fele, amit szabad.Nagyon nagy szabadsag igenyem volt, van,sajnaltam a kislanyt.

A szeretet nem mas, mint egy magunk altal letrehozott fiok, tele feltetelekkel, millio kerdesben kell egyezni a sajat vilagunkkal, hogy azt mondhassuk, aham igen, szeretetet ebreszt bennem Mi ez ha nem onmagunk szeretete, semmikepp nem a masike.

Mindig a rossz fiuk voltak az erdekesek, mert semmi ilyen elvarasnak nem felelnek meg..folkapjuk fejunket, hogy je, milyen erdekes ez az ember, milyen meresz, annyira szemtelen amit csinal, hogy szeretem erte.


A gyerekeinket a sok elvarassal, a kicsi kortol rajuk eroltetett szabalyokkal, fegyelmezesekkel csak elore beidomitjuk, ugy dobjuk be az iskolaba , hogy a tarsadalomnak mar alig kell valamit modositani, megfelelo rabszolgat kapott.

A varosi elet nem mas, mint onmagunk lancra kotese.Nem lehet ugatos kutyad,nem locsolhatsz, nem kopkodhetsz, nem mehetsz gyorsan, nem mehetsz lassan, nem lehet kakasod, libad, a gyereked nem lehet onmaga, beidomitva kell koszonni az utalatos szomszednak is, hogy rolad is csupa jot gondoljanak.

Ugy ereztem mindent ki kell irni magambol, gondolatokat, amik megszulettek, amit nem szeretnek atvinni a jovoevre.Nem szeretnek semmit atultetni .Uj ev , uj lap, uj gondolatokkal.

2 comments:

  1. Hm,megint egy gondolatsor,ami nagyon az enyém is.Az örömmel kapcsolatban,az idomitással,korlátozással,rossz fiúkkal,rabszolgasággal.
    Mindezt azért csináljuk,hogy másoknak megfeleljünk?
    A nem örülést nagyon nem kivülről nézem,másokon.
    Egy csomó olyan dolog történt velem az idén,ami örömre ad okot és nem merek láthatóan örülni,mert semmi olyat nem tettem,ami egy ilyen korú és ilyen nemű embertől elvárandó itt és most.
    A szürke ruhás hozzáállás nagyon érdekes,lehet,hogy ki kellene próbálnom?

    ReplyDelete
  2. Szia:)

    A szurkeruhasat okvetlenul probald ki, es sokszor szuletesnapon is csinaltam.

    Azert erzed Tiednek, amit irok, mert nem veletlenul olvasol, egy kicsit Te is vagyok, es Te egy kicsit en is:)

    Nagyon Boldog Uj Evet Kivanok Neked es azt, hogy merj orulni, attol nem fog elmulni!

    puszillak!
    Agnes.

    ReplyDelete