Monday, April 16, 2012

we don't live here anymore...


Vege.Vege a talalgatasnak, a merlegelesnek, a toprengesnek, a vajudasnak.
A valtozasokban ami jo olykor, ha magunk keptelenek vagyunk dontest hozni is, hoznak helyettunk masok.Nincs ido fontolgatni, hogy jo e , lepni kell.
Egy ujabb fejezet zarul le, majd egy evtizedes, aminek elso napjara , minden percere emlekszem.
Most eloszor nem ereztem hirtelen  semmit, majd megis sokat.Egyszerre szeretne tavozni egy egesz patak.Sokaig kepzeltem el, vajon milyen lesz, mit erzek majd.
Leginkabb attol feltem, hogy igen, egyaltalan erezni fogok , mert van olyan, amikor jo a zsibbadt uresseg, a nihil.Meghal benned minden, mozogsz, fukcionalsz, de csak az idegvegzodeseid rangatozasa ez.A vegetativ idegrendszere.Kepes vagyok mosolyt  produkalni, mert mikozben verzek, majdnem elverzek, meg mukodik a humorom, es precizen fogalmazok, es gondolom at a vegetativ idegrendszer mukodeset.Hulye vagy te , mondom magamnak.Nem sertesbol, soha nem sertoek a hulyezeseim, es csak azoknak mondom, akikkel igazan kozeli joban vagyok, mint peldaul jomagammal:)Igen, tolem egy hulye szo, kifejezetten megtisztelo.
Porognek a kockak, mint mindig hasonlo, dezsavus elethelyezeteknel, sokszor ateltem, nem uj.Telefonalok , profin, szervezetten.Nem csuklik el a hangom sem kozben, az majd kesobb,majd, rakom el tavolra.Egyetlen napig nem leszunk telefon, net es tv nelkul.Jonnek a koltoztetok, amikor en szeretnem, es dobozolnak is.Mindent a kedves ugyfelert a szlogen.Majd kulon megkerem a lelkem tobbszorosen tekerjek at , a torekeny feliratu dobozba tegyek, marok ujabb ongunnyal magamba.


Aztan jon majd, hogy van rosszabb is, es persze tisztaban vagyok vele, mert megeltem mar magam is, a rosszabbat is es a luxust is.Anyukam idezve szabadon;kislanyom egyszer kere'k egyszer talp.B.ezt a  nyelvezetet mar nem erti, pedig tud magyarul.Ki kell fejtenem, magyaraznom kell, es talan egyszer majd egeszen , hangszineiben is erteni, erezni fogja.
Kepes vagyok tortenelmi utazasra kelni, amig a telefonos lany varakozora tesz.Elmegyek egeszen az iparositasig, a tanyak folszamolasaig, Egeto Eszterig, meg Scarlett O'Haraig. kicsit magam is hasonultam veluk olvasaskor.Majd allamositas, es most bankositas..es mar nem nevetek, mert az osszes tobbiben stabil volt a lakcim.
Mi most nagyon sok tenyezo miatt a varosi hazunkba koltozunk, amit nem sikerult eladni.Es orulnom kell tudom, hiszen 6 szobas lakosztaly, a foldszinten uzleti lehetoseggel... de az csak egy jo idoben jokor voltunk jelen befektetes volt, abban a szivem, a lelkem soha nem volt benne, mert en utalok uzletelni.
De hiaba,  a szamhaboruban nem az nyer, aki megprobalja a helyes szamokat a csekkekre irni.Amikor megvettem a hazat, a viz-villany szamla havi 60 dollar volt, ma 600.Aztan figyelni kell a piacot is, hiszen tobbfele piac van.Van amikor az ingatlan a sok, van amikor a vevo.Most vevopiac van, es most egy egy ingatlant tul is licitalnak.Es senkit nem erdekel, hogy a haziasszony lelket meg serti is ez a penzszagu liheges.De ilyen  penzkozpontu vilagban elunk mar ket evtizede es meg nehanyig tartja magat.Hogy kozben kit sodor magaval, maga ala, a licitalokat nem erdekli igazan.


Most ujbol a szivembol veszitek el egy darabot ezzel a kertvarosi hazzal, az en kertemmel, az en patakommal, meg akkor is, ha mar erlelodott bennem a valtoztatas, a nyugtalansag.Az a fele, amikor nem tudom megindokolni, csak vagyom, mert aki egyszer haza't elhagy ,annak a  vere lesz fertozott, csak nem mutatja ki labor.Egy orokos nyugtalansag fertozi meg.
Ezzel magyarazatot talalok, adok a sok elkoszonesi viselkedesemre is, nem szeretek kotodni, mert elore felek az elvesztesetol.
Ejszaka van es nem birok aludni, mar nem esik jol , pedig igazan meg semmi nem tortent.Majd holnap , tolom el meg a gondolataim is, itt mar nem fogok tudni aludni..
 Nem igerek semmit, nem tudom, hogy lesz e kedvem irni, vagy csak majd az uj szobambol...mindegy, majd jelentkezem, majd vidamabb lesz, es meltosaggal teli, mert mi emelt fovel vesszuk az akadalyokat, mi magyarok...

* a hazunkat eladjuk, mert sok benne a folyekony penz.Uzletelni mar senki nem akar(ezert nem sikerult eladni a masikat), amit ertek, es orulnom kell, hogy nem ugy lesz eladva ,hogy meg mi tartozunk.De en egyelore nem talalom az oromom...

28 comments:

  1. Draga Agnes,

    teljesen ertelek es szomoru vagyok,veled.Ebben a helyzetben azt kell nezni,latni,hogy egyutt vagytok.A csaladod,ami a legfontosabb,veled van es ez atsegit sok mindenen.
    Persze,minden valtozas megvisel,foleg a huseges,ragaszkodo embereket,mint amilyen te is vagy.Es mindig ottmarad egy darab a szivunkbol...Ugyanakkor visszuk magunkkal a szepet,es egy uj nap mindig uj remenyt iger.

    Oszinte szeretettel,

    Eniko

    ReplyDelete
    Replies
    1. Koszonom Eniko!:) a lenyeget foglaltad ossze, es en is tudom, latom, csak egyelore felhos, de majd kisut a Nap ujra:)

      puszillak, sokat jelentett az irasod!:)

      Delete
  2. Wass Albert: Otthon

    Igen, valahogy így van: otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon.

    Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak.

    Ez az otthon.

    Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit.

    Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben.

    A fontos az, hogy érezd: jobbra és balra Tőled áll a világ, a maga szépségeivel, és a maga csúnyaságaival. Süt a nap, esik az eső, szelek járnak és felhők futnak a széllel. Vannak virágok és fák és patakok és emberek. Valahol mindezek mögött van az Isten és Ő igazítja a virágokat, a fákat, a patakokat és az emberek közül azokat, akik neki engedelmeskednek. És mindezeknek a közepén itt ülsz Te, egy széken, egy asztal előtt. És ez a szék és ez az asztal ma a Tied. Ma. Ez a fontos. És körülötted szép rendben a többi: a virágok, a fák, a felhők, Isten bölcsessége és az emberek kedves balgaságai, ma mind a Tieid. És jól van ez így. Mert hiszen az ember úgyis elég keveset él. És még az is jó, hogy keveset él.

    Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Froni:) O az egyik kedvencem, es a fontiek csak igazolni tudjak, hogy miert.
      Mire a fak megnonek konyve, most nalam is igaz, mert amiket en ultettem itt is megnottek, hogy aztan majd mashol ultethessek:)
      Nagyon koszonom a kedvesseged!

      puszillak:)

      Delete
  3. Nagyon megható volt ez a mai történet...nem ismerem az érzést, amiről írsz, mégis...amikor költöztem, akár kényszerből is, igyekeztem a dolog pozitív oldalát megtalálni, az adott helyben, helyzetben megtalálni a jót. Hol könnyebb volt, hol nehezebb, nem tagadom. De velem voltak akik igazán fontosak...az ő életük is az én felelősségem, igyekeztem megkönnyíteni nekik a változást, hiszen ők talán még el se tudták mondani az érzéseiket, a félelmeiket..
    Kívánom, hogy megtaláld magad, a Neked tetsző dolgokat az új házban, hogy jó legyen otthon lenni :)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Kataca:) ez az elso elkeseredes, majd eszhez terek en is es teszem a dolgom, amit maskor is.Nevetni is fogok, hogy akik szamitanak ram, nyugodtak legyenek , lathassak minden rendben lesz.
      Az a nyugtalansag erzes, amit orulj, hogy nem ismersz, az kiborito is tud lenni, de mar eleg jol kezelem.:)
      Nagyon koszonom a kedves szavaidat, soraidat, jol esett igazan.

      Puszillak szeretettel:)

      Delete
  4. Azért könnyű, mert tudod mi következik, de azért nehéz is.Mindig nehéz a megszokás, mert még jelen van sokáig a múlt. Megcsinálod, és várom az írásaid, hogyan történik a változtatás és a belső változás.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Eva:) igen, a lenyeget talaltad fejen te is.Nagyon jol estek a szavaid, es visszavaras:)Nem maradok ados, ahogy eddig is , onnan is ugy fogok irni.:)

      puszillak, es koszonom !:)

      Delete
  5. Sírtam, és átéreztem. Annyiszor költöztem már. Remélem hamar rendbe jönnek a dolgok, együtt vagytok, van egy új hely...Felépíthetsz ismét valamit és még az is lehet, hogy a végén örömöd leled benne. Nem biztos, hogy rossz lesz. Puszi!

    ReplyDelete
    Replies
    1. tami :) tudod mar a labm ujja is kellene, hogy osszeszamoljam:)Annyi a jo benne, hogy a hely megvan es nem idegen mar, hiszen 3 eves.Csak eleolem most a zoldet, a kertet vettek el lathatatlan kezek.Az belvaros, a zajaval, de majd megtalalom a szepet, igerem:)

      Nagyon koszonom a kedves soraidat!
      puszillak:)

      Delete
  6. Az előttem szólók azt hiszem már mindent elmondtak, kívánok sok szerencsét az új kezdéshez, erőt és egészséget hozzá, a többi jönni fog magától.
    Eggyüttérzek veled, puszillak.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Ennyi jo is volt Rozsa Kedves:)jol esett, es tudom, hogy gondolsz majd ram.Most nem tunok el, csak a pakolasi napokra de az is lehet meg kepes leszek akkor is firkalni:)
      Kosoznom, es puszillak:)

      Delete
  7. A házunk előző lakói jutottak eszembe rólad, főleg a feleség, az ő álmai voltak benne, amit a férj megvalósított, de költözniük kellett, ha szívük megszakadt is. Láttam az asszonyon, mi nők már csak ilyen érzelmesek vagyunk, főleg, ha valakinek olyan nagy lelke van, minzt a tiéd. Sok szerencsét az új élethez!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Nagyon koszonom Holdgyongy:)igen, mi nok latjuk azt, ami nincs kimondva vagy leirva.Olvasunk egymasbol, es altalaban nagyon jol.
      Jol estek a szavaid, megha nem is masit rajtunk az, hogy nem csak mi jarunk igy.

      puszillak szeretettel:)

      Delete
  8. Sajnálom, hogy fáj, a búcsú mindig nehéz, még ha tudod is, és el is döntötted.. tudom milyen érzés ez, megértelek. Kívánom, hogy olyan legyen a következő lakhelyed amilyennek megálmodod!
    Ölellek Gabi

    ReplyDelete
    Replies
    1. Gabi Kedves:) te talan egy kicsit jobban is tudod, majdnem ugy, mint en.Aztan majd megrazom magam , de jo ilyen sok kedves emberrel egyutt busulni es mosolygni is:)majd fogunk ujra.

      puszillak, es nagy oleles:)Koszonom!

      Delete
  9. Kedves Ági, biztos furcsa lesz új helyen ébredni, kávézni, ablakon kinézni, sétálni.....de Te magaddal viszel minden derűt, melegséget,,,mert benned van....és mi magyarok emelt fővel....szóval fel a fejjel, mert csak jó jöhet! Ölellek!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Judit:)latod milyen jol ismersz mar?:)az apro reszleteket is, amire gondol ilyenkor az ember.
      Nagyon koszonom a kedves soraidat, annyira jo volt olvasni, es sok erot ad.

      Emelet fovel jarom vegig es majd nevetunk ujra:)

      puszillak:)

      Delete
  10. DrágaÁgnes,

    kívánom, hogy az újban is találd meg a régi örömét! ahogy ismerlek, hamarosan úgyis tele lesz az egész ház a lényedből fakadó jósággal, szépséggel...
    idő kell hozzá, tudom, de te a lakásból otthont varázsolsz pillanatok alatt.

    ölellek, és adom a vállam, hogy úgy istenigazából kisírhasd magad!
    :)
    k.

    ReplyDelete
    Replies
    1. Klara Kedves:)ezta vallat most elfogadtam, lesz egy mini niagara:)de aztan mar nevetes is, es remelem otthont csinalok abbol a masikbol is.The other house, igy hivom egyelore:)

      Koszonom, es puszillak:))

      Delete
  11. Olyan jo volt olvasni titeket, es ha cseppfolyos is, nem baj, majd nevetunk meg egyutt:)

    puszi nektek!nagyon jo emberek vagytok!

    ReplyDelete
  12. Kedves Ágnes!
    "Soha ne mond hogy soha." - mondják. Én nem szeretném elhagyni a házunkat, mert megszoktam,mert szeretem, mert sok minden ideköt.....és borzasztóan átérzem, amit most irtál.:-(( De a mostani viszonyok között nem mondom, hogy egyszer talán nálunk is nem jön el a kényszeritö valóság, amikor mindent felpakolva elmegyünk...egyszer. Nem tudom...
    Szeretettel gondolok rátok!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Koszonom szepen Csilla, nagyon jol esett, amit irtal.Es eppen ez a lenyege, hogy igazan sneki nem tudja mikor kell hasonlot lepnie a mai vilagban.Mi nok mashogy mukodunk, mi a lelkunk szivunk beletesszuk tudom, ezert nehez.Majd tul fogok lepni, nem vagyok hisztis,de ilyen fontosat nem hagyhattam ki innen, es ugy irtam le, ahogy van.
      Szivbol kivanom Csilla, hogy soha ne kelljen koltoznotok, a kovacsolt kerites miatt se:)

      puszillak, es nagyon koszonom!:)

      Delete
  13. Néhányszor költöztem csak életemben, mert én is nagyon ragaszkodó típus vagyok.
    Amikor 13 éve elköltöztünk,ahol most lakunk,és arramentem,ahol laktunk, sokáig sírva mentem haza,az új házba.Tudtam,hogy butaság,de az összes emlékem még odakötött.
    Tudtam,de csak az eszemmel, a szívemmel nem,hogy majd ha lesznek élményim,emlékeim az új házban,akkor már ott is jó lesz.
    És jó lett, csodás lett! Már odáig jutottam,hogy taszít a régi ház.DE ehhez idő kell.....
    Gondolok Rád és NAGYON várlak vissza!!!!!Írjál nekünk!!!!!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Mammka Kedves:)

      Neked is nagyon koszonom, azt is , hogy elmeselted, es a biztato visszavaro szavaidat is:)most kulonosen jol esik az embernek, en nagyon sokszor koltoztem.Reszben sok pozitivuma is van, es ott van a sok rossz is, de majd ezzel is megbirkozom:) es majd irok, meselem milyen:))

      puszillak, es nagyon koszonom!:))

      Delete
  14. This comment has been removed by the author.

    ReplyDelete
  15. Drága Ágnes ! Voltam,s közvetve ugyan, de vagyok is hasonló helyzetben. Tudom milyen nehéz. Mégis, azt mondom, megsiratni csak a holtakat kell, a többi minden pótolható. Meg van a képességed ahhoz, hogy a városi házban is boldog légy, és kellemessé, széppé tedd a családod életét.Lépjél tovább....vár a jövő.

    ReplyDelete
    Replies
    1. alterego Kedves:)

      Igen, csak az erzi at igazna, aki megtapasztalja, es napjainkban valahogy egyre tobben vagyunk.Ez igy meg nem is a legrosszabb, mert a masik hazat mar 3 eve ismerem, mar amennyire.Tudom van aki sokkal nehezebb helyzetben van.Csak itt eloszor ereztem magam nagyon otthon a kert, a sok novenyek miatt.De most nem lesz sok, majd talan kesobb:)

      Nagyon koszonom ismetelten!!

      puszillak szeretettel:)

      Delete