Wednesday, November 23, 2011

este...


...arra jottem ra , hogy unnep elott, es mar eleg kozel van, de borzasztoan lehangolo, depis a blogom. Kulon koszonom, hogy meg nem emlitette senki.
Elunk a vilagban es az ember eszre sem veszi olykor, hogy beszukul a sajat maga epitett kis vilagaba , elvesz benne.Aztan egy ido utan elkerulik , vagy O maga kerul embereket, mert messzirol sugarozza a banatot.
En, aki mindig az ellenkezojet hirdetem, en is ilyen hibaba estem.Es nincs felm
entesem, hogy beteg a baratnom, nem terhelhetem masra, mert mindenkinek megvan a sajat terhe.
Visszaneztem a blogomban, amiben a harmadik kara
csonyt fogom unnepelni,es eloszedtem a faimat.Meg egy korabbit.
Az iden folytatom a kornyezetbarat disz kampanyomat, vagyis megeheto diszeket fogok kesziteni.Tavalyit bovitem magokkal, kukoricaval, es apro sutikkel.

Ilyenek voltunk, es majd kivancsian varom milyenek leszunk iden:) talan tolem is lehet otletet lopni..egesz nyugodtan:)




16 comments:

  1. :)
    annyira jó Veled olvasni itt, nagyon jó, amiket írsz, mégha iszonyú szomorú is:
    bőgök , hát bőgök, néha úgy, hogy nem látom betűket, és nem írok kommentet, hogy "itt voltam, olvastalak", mert a szavaid hatására nem kellett a saját bajaim miatt bőgnöm...

    de most összekaptam magam, és látom, Te is kinyitod a csodaszelencédet: karácsonyfák, sütemények illata száll felémÍ:))

    az a csíkosközepű süti klasszul néz ki ám, tudod-e:)))

    ReplyDelete
  2. Kedves Ágnes! Elég régen "jártam" nálad. Időhiányban szenvedek, mint mmindig.:-( Szorosan be van osztva minden napon, néha a naptáram nélkül nem tudok mondani senkinek semmit. Sőt egy barátnóm, aki szintén ilyen szorosan él, már hónapok óta nem tudunk találkozni, mert nem férünk egymáshoz.:-)
    De ma reggel (is) kosrán keltem és mivel kaptam két szabadnapot az iskoláktól ( Különböző problémák miatt szünnapot rendeltek el), ahol dolgozom....azt gondoltam, hogy ma kora reggel bejelentkezek mindenhová, ahová tehetem.:-)) A t9bbi dolgomat pedig rendezem majd később.:-))

    Beleolvasva blogodba, igazad van, kicsit depis és szomorú. De azt hiszem nagyon is érthető. Ezért szerintem senki nem szólna neked, mert ilyen időszak is van sajnos.

    Ilyen időszakokban gondolkodik el az ember, hogy maga az ember igen is esendő, az életünk igenis véges, a betegség igen is előfordul...és sajnos bennünket sem kerül el. Nagyon zsomorú dolgonak tartom, és amig engem nem érint, próbálok nem mélyebben belegondolni, mert ez engem is vészesen a sziklák peremére sodorna. Lehet, hogy ez rossz poitika, de adig nem akarok vele szembesülni, amíg konkrétan nincs meg a baj. Elég lesz akkor.:-(((

    Viszont nem vagyok azért teljesen semleges, mert érzéketlen sem vagyk, és nem mondhatom, hogy az irásaid 100%-ban nem "fognak" meg.

    Annak azonban nagyon örülök, hogy te is kicsit tereled a gondolataidat a karácsony, a készülődés, a várakozás felé. Talán ez kicsit old a feszültségen, ami benned van. Reméljük és remélem neked!

    Kívánok neked nagyon szép napot és kellemes ünnepvárást és készülődést!

    Szeretettel:

    Csilla

    ReplyDelete
  3. Igen, igen...most már tereld a gondolatodat is az ünnep felé!:)
    Egyik karácsonyfád szebb mint a másik! És nagyon jó ötlet az ehető dísz:) Mi is csak "természetes dolgokkal" díszítjük a fánkat már évek óta-jaj már nagyon várom hogy a gyerekekkel díszítsünk. Bíborkám már biztos élvezni fogja...Előd is biztosan nagy örömmel fog segíteni-kamaszkor ide vagy oda:)
    puszi:)

    ReplyDelete
  4. Kedves Agnes,

    valahogy nem ereztem lehangolonak a blogodat eddig.Most sem.
    A betegseg,a problemak,hat azok is velunk vannak.Neha konnyebb,neha nehezebb formaban.
    De azt tudom,sajat mindennapi tapasztalatombol,hogy milyen sokat szamit,ha van valaki,akire szamithatunk.
    Aki nem betegkent kezel,akinek ugyanaz maradtunk,aki voltunk.
    A baratnodnek minden jot kivanok,de mar maga az,hogy vagy te,az feler sok mindennel!
    Es ezek a dolgok mindig oda-vissza mukodnek.
    A szepet olyan pillanatban kapjuk vissza,mikor nem is szamitunk ra.
    Orulok,hogy ismerlek(de tobbszor mondtam mar:)

    A faid gyonyoruek!
    Nyugodt,szep idoszakot kivanok Nektek!

    Eniko

    ReplyDelete
  5. Kedves Ágnes,
    az ilyen dolgok is épp annyira része az életünknek, mint a boldog pillanatok, még ha mással történnek is meg, számomra nem depis a blogod, sőt, olyan pillanatokba kapunk betekintést, melyek, ha szerencsénk van, el fognak kerülni bennünket.
    Szépek a fáid, én később kapcsolódtam be, nem volt alkalmam látni őket és most várom az ötleteket:)

    ReplyDelete
  6. Katalin:) igen, mosolygasra is szuksegunk van! azt a sutit a neten talaltam, szeretnem kiprobalni a fara.Az enyem biztosan nem lesz ilyen szabalyos, de nem baj, csak finom legyen:))
    Koszonom a kedves szavaidat!!

    puszillak:)

    ReplyDelete
  7. Csilla Kedves:)

    A fo oka a bejegyzesemnek a betegsegrol, hogy valodi, valosagos kozeli legyen a blogom, tele nevetessel, sirassal, mergelodessel..ha nem ilyen lenne gepnek ereznem magam.
    A betegsegek mindig rosszkor jonnek, es bar szomoru, neha frusztral, de vannak nevetos pillanatok is.Azt probalom egy egy epizoddal bemutatni.
    De az elet nem all meg soha, vannak szuletesek, halalozasok, betegsegek, amelyek csak nehany embert erintenek sokszor, masoknak szepen , hiabtlanul telnek a napok.Igy van jol.Nekem most azt a kozeputat kell megtalalnom, hogy a csaladomra Nap is susson, mert az unnep szep, es fontos, mintahogy ok nekem:)
    Koszonom a nagyon kedves hozzaszolasod!

    Vigyazz magadra, puszillak!!:)

    ReplyDelete
  8. Kedves Eniko:)

    Eloszor is nagyon koszonom, nagyon szep hozzaszolast irtal, es kolcsonos az orom! Szeretem a hozzaszolasaidat!

    Egyszer ugy alakult, hogy maagmra voltam utalva eleg nagy betegsegben(tudogyulladas).Meg tudtam tapasztalni milyen az, amikor nem ad valaki egy teat, nem valtja ki a gyogyszered.Magadnak kell.Borzaszto volt.Azt valtotta ki belolem, hogy akit en ismerek, es hasonlo helyzetbe kerulne, soha ne legyen igy.Neha egy fesules a hajban tobbet er, mint barmi mas, mert benne van az erzes, hogy nincs egyedul.

    Koszonom a szep szavaidat Eniko! es hasonloan a legszebbeket kivanom Neked!

    puszi, oleles:)

    ReplyDelete
  9. Rozsa Kedves:)

    Koszonom Neked is kedves biztatasod, szavaidat, es ahogy fontebb irtam bizom benne senki nem kerul hasonlo helyzetbe.

    A fat nagyon szeretem , elore megtervezem a szineket, mindent:)most pattogatott kukoricat is es mandula, dio, ilyesmi csomagocskakat is akasztok majd a fara.Tavaly rizses es mezes sutiket csinaltam.A kutyak is leloptak, annyira izlett nekik:D
    De majd mutatom a fotot az iden hogy sikerult:))

    puszillak, es koszonom!:)

    ReplyDelete
  10. Edina Kedves:)

    Kosoznoma biztatasod, nagyon aranyos kedves lany vagy:))
    A gyerekek biztosan orommel segitenek majd, mi tavaly egyutt csinaltuk.En sutottem a fiuk diszitettek a mezes es rizses diszeket, ja e skozben megetttek egy csomot:))
    A sajatkeszitesu barmi azert jo, mert szabalytalanok, nem olyan hibatlan szepek, de a mienk:)
    Mikor eszrevettem eszika diszeket, allandoan beszelniuk kellett hozzam:DD

    puszillak, szia:)

    ReplyDelete
  11. Jajj Ágnes! Egy percig se gondold, hogy lehangolónak találná a látogató a blogod. Nagyon is színes és változatos a blogod, és ez jó. Ezért szeretünk annyian, még ha mindig nem is jelezzük írással:) Hogy szomorú témákról (is) írsz??? Nincs azzal semmi gond, a szomorúság éppúgy részünk, mint a vidámság. Érdekes ám ez a blogolás, mert akarva-akaratlan az ember önmagáról is vetít egy képet a tartalommal. Bevallom Neked Ágnes, Nekem a látott kis képecske tetszik, mert emberi.)
    puszillak:)

    ReplyDelete
  12. Ágnes, Kedves!

    Nem lehangoló a blogod, hanem vannak végtelenül szomorú bejegyzések is a mostanság kevesebb örömteli mellett. Olyan, mint maga az életünk, nagy örömök és nagy szomorúságok, küzdés és bizakodás, vannak jobb időszakok és olyanok is, amikor kilátástalannak látjuk a helyzetünket. Nagyon emberi mindaz, amit írsz. Ezért is szeretem a blogod, ha nincs is időm mindig hozzászólni, de minden nap megnézlek. Ha nem írtam aznap neked, csak gondolj hozzá a kommentálókhoz. Erőt és kitartást kívánok neked!! Puszi! :-)

    ReplyDelete
  13. Lilikem:)a Te megjegyzesed nekem most azert kulonosen kedves, mert az elejetol olvasol, kapcsolatban vagyunk:)es ha ilyen ido utan igy latod, latsz, az csudajo:))Koszonom Neked!

    puszillak, sok szeretettel!:)

    ReplyDelete
  14. babi Kedves:)

    A Tied meg attol kedves, a megjegyzesed, mert ha nem is olyan reg valtunk velemenyt, gondolatot, de annal ertekesebbek!
    Igen, mindnekeppen emberi, es termeszetes all hozzam kozel.Kozos pontunk lehet, ahogy figyelem, figyellek:)
    Koszonom a biztatast, nagyon jol esett!:)

    puszillak, sok szeretettel!:)

    ReplyDelete
  15. Ágnes! egyáltalán nem lehangoló a blogod. Mindannyian emberek vagyunk.....vannak nagyon jó napjaink....és sajnos a szomorú napok is az életünk részei. Én úgy gondolom, sokszor még segít is ha kiírjuk magunkból a gondot, szomorúságot, bánatot. Így tudunk magunkról valós képet mutatni. Szeretek hozzád járni....olvasgatni....olyan valósághű, és emberi.
    Látom a karácsonyi készülődés már Nálad is elkezdődött.......szépek az előző évek fái........gondolom már tudod milyen lesz az idei. Nálunk mézeskalács sütemény van a fán és saját készítésű díszek.
    Kívánok Neked egy kissé nyugodtabb, felhőtlenebb időszakot....a barátnődnek meg szurkolok, hogy legyen ereje, energiája leküzdeni a betegséget.
    Puszillak!
    Erika

    ReplyDelete
  16. Erika Kedves:)

    Nagyon szepen koszonom a biztato, kedves szavaidat.Igazan jol esik!

    Egy kicsit probaltam kimozditani magam, hogy a csaladom ne szenvedjen hianyt semmiben.Ujfele diszeket kerestem a neten, tavaly mi is mezeskalacsosat sutottunk, es rizseset a fara.Most ezt szeretnem boviteni kukoricaval es magokkal.Ez a magos megoldas nagyon tetszik, es az apro sutik.:)
    Tavaly a kutyak is lopkodtak ugy izlett nekik:))

    Kosoznom kedvesseged megegyszer!
    Viszont kivanok jo, szep keszulodest!

    puszillak:)

    ReplyDelete