Friday, November 25, 2011

:)



A vilagon nincs szomorubb annal , mint felebredni karacsony reggelen es mar nem vagyunk gyerekek...
Erma Bombeck


Hogy ez mennyire igaz...

9 comments:

  1. nagyon szép ez az idézet, és nagyon igaz: ismerem ezt az érzést:))


    köszönöm szépen a blogom látogatását is és a kedves szavaidat:)*

    ReplyDelete
  2. Viszont talán még jobban izgulunk, hogy a gyerekeknek sikerül-e örömöt szereznünk:)

    ReplyDelete
  3. Van benne igazság, de mikor meglátom az unokák szemében azt a csillogást, mikor meglátják a fenyőt, amit egykoron a lányaim szemében láttam, kárpótol mindenért.
    Puszi:)))

    ReplyDelete
  4. Jujj,regen en is keszitettem ilyen diszeket!
    Es olyan szepek voltak.
    Ma felkutatom a helyet,szines papirok,ollo stb.
    Hatha vissza idezhetek valamit.....
    Eniko

    ReplyDelete
  5. Ugyan Katalin, ez a legkevesebb, egy kis odafigyeles a masikra.
    Orulok, hogy oromet okozhattam:)

    Az idezet nekem is nagyon megtetszett, azonnal idehoztam:)

    ReplyDelete
  6. Lilikem:)igen, Neked is igazad van:)en nagyon izgulos vagyok:))

    ReplyDelete
  7. Rozsa:) igen, ezek biztosan leirhatatlan erzesek, csak arra gondoltam, amikor meg talan nincs csaladja valakinek, es ugy eri ez az erzes.

    Pl en legkosebb voltam a csaladban, es noveremnek mar volt babaja, es onnan nekem is azt mondtak en mar nagylany vagyok:))Na ez jutott eszembe:)

    Puszillak:)

    ReplyDelete
  8. Eniko:)kepzeled nezegettem a neten es csak ilyen fotot talaltam eddig.
    Nagyon szerettem csinalni, lehet en is fogok , de csak a lancosat.
    Orulok, hogy kedvet csinaltam Neked is:)

    ReplyDelete