Tuesday, September 20, 2011

a veszekedésről...


Ma furdes kozben arra jottem ra , hogy a veszekedes hasonlit egy buncselekmenyhez. Lehet: hirtelen felindulasbol, elore megfontolt, es egy harmadik a kivaltoja.
Sokan nyilvan nem ertenek velem egyet, de szerintem a veszekedesek fontosak, szuksegesek, es neha neha elkerulhetetlenek.Egy egeszseges kapcsolat nem tud mukodni enelkul.Na jo, ha kronikussa valik, akkor mar komoly baja van a kapcsolatnak, amit csak sebeszeti beavatkozas menthet meg, vagy fejezhet be, kettevagja a feleket, mint a sziami ikreket.De en arrol a neha neha, magunk sem tudjuk mitol, csak ugy akarjuk es jon, es megfigyeltetek mennyi mindenre feny derul olyankor, amire egyebkent nem?
Ilyenkor jonnek azok a mondatok, hogy ezt akkor nem is mondtad, azt mondtad szereted, es tetszik neked, es ezt csak most mondod?
ami
re a valaszok is megvannak, igen most akkor megmondnom, hogy tudd, igen hazudtam, mert nem akartalak megbantani, es jobb, ha tudod...
Azt hiszem ilyen napokon van rossz hajnapunk, meg ugy egyaltalan semmi nem jo, de a vege megis jo, mert kiderul, ami kiderulhet, egy reboot van a kapcsolatban, de az is lehet egy virusirtas:)ami kering, bujkal bennunk, csak izgat, idegesit, de most akkor kiadtuk magunkbol, johet az ujabb futam:D

Nos ezeknek az osszecsapasoknak vagy nevetes lesz a vege, vagy ugy dontunk, hogy most megsertodunk es elvonulunk furodni,kozben vegig hallgatozunk, hogy mikor kopognak az ajton bekiteni, es ha igen, vegre kopognak, akkor erositjuk a viznyomast, hogy ne kelljen valaszolni, csak huzni az idot, hogy mit mondtal,. nem hallom, mondd megegyszer,. hangosabban, ha lehet, csak vegtelensegig huzni az idot, hogy a masik megpukkadjon, mikozben mi is megpukkadunk a nevetestol.

Es akkor vegre mi -forgive-, mindent, de feltetelekhez kotjuk, mikozben soroljuk, rendben de akkor igy es ugy, mar eszre sem vesszuk, de ujabb veszekedes virusat ultettuk el:)

4 comments:

  1. Élethűen irtad le az emberi kapcsolatokat, nagyon tetszett. Igen, szerintem is szükség van a veszekedésekre, sokszor tényleg ilyenkor derülnek ki dolgok, amik addig szőnyeg alá voltak söpörve. És a veszekedésnek tényleg csak úgy van értelme, ha a kibékülés követi, bár kissé talán gyerekes, de milyen jó még kéretni magunkat.

    ReplyDelete
  2. Jó ki sposzt! Én időnként kiborítom a bilit, tény és való, és ez nekem mindig jót is tesz. De van ám olyan ember, akivel egyszerűen nem lehet vagy nem érdemes veszekedni! Egyet például egészen közelről ismerek :). Ezzel együtt senki sem bújhat ki a saját bőréből. Az a nagyon bosszantó viszont, amikor nem akarnak utána kibékíteni!!!
    Ha mégis inkább elkerülnél, mint kirobbantanál egy veszekedést próbáld ki a mai mosoly-gyakorlatomat.

    ReplyDelete
  3. Marianna:)koszi, orulok, hogy tetszett!Tegnap este pont igy eltuk meg, valojaban azt irtam le:D
    Nagyon szeretek gyerekesen duzzogni:)

    ReplyDelete
  4. Magdi:)az igazsag az, hogy velem pokoli nehez veszekedni, merleg vagyok:D vitatkozni nagyon szeretek viszont:)
    Ettol fuggetlenul neha van civodas, veszekedes fele, es imadom, ha bekitve vagyok:D
    Azt hiszem nagyon felhaborodnek, ha nem lennek,teljesne megertem a bosszusagod:D
    Megyek hozzad gyakorolni, illetve fejleszteni, mert elegge halado szinten mosolygok:D

    ReplyDelete