Tuesday, September 6, 2011

priceless...



elso iskolanap 2011/B.

A homerseklet igazodott az iskolahoz,megsem lehet 30 fokos hoseg, ha mar padban kell ulni. Lehult rendesen, 11 fok van es napkozben sem lesz sokkal tobb.
Meg en igazithattam az ing gallerjat, meg megkerdezte, hogy -anya igy rendben vagyok?
Es meg megkerdezte :-anya kersz egy ragot? Ez a ragos mondat mindig muzsika a fulemnek, mert olyan a hangsuly is, a tartalma is, hogy baratok vagyunk, I'm one of the guys:) a kis bandajabol.
Tomoren ennyit jelent ez a mondat, de sokkal tobbet er...
Az erzest ugy sem tudom leirni, amit erzek, ulunk valahol es ragozunk, es beszelgetunk, mint a nyarbucsuztato esten is...priceless

Koran sminkeltem magam, hogy az visszafogja a konnycseppeket, amit nalam minden iskolakezdes idez, es utolso iskolanap is, meg akkor is, ha a fejemre nott mar..sminkelhetek ujra:)

Szep hetet kivanok Mindenkinek!:)

8 comments:

  1. Tudod mi volt a furcsa? Az évzárón nyár elején az osztályban csak Én sírtam az Anyukák közül, amikor a Tanító nénik dícsérték a gyerekeinket...azt hittem Velem van a baj! Akkor mégsem..ez megnyugtató! :) Most az évnyitó ünnepségen, augusztus 31-én, már vissza tudtam nyelni a könnyeim. Azt hiszem úgy leszek, mint Te...ha már két fejjel magasabb lesz és középiskolába fog menni, Én akkor is sírni fogok a büszkeségtől!És nem fogom szégyellni!!!!

    ReplyDelete
  2. Amikor a fiam kezdett akkora lenni mint én, néha felvettem a tűsarkút, és nevettem, hogy még magasabb vagyok bebe....:)) Jó nálam nem nehéz magasabbnak lenni..:D :D (156cm) Ma meg már...hajajj...felnézek rá :D És rendszeresen orra akarok bukni a 45-46-os cipőkben (amik természetesen néha szanaszét hevernek) az előszobában.
    Nagyon nagyon jó dolog szülőnek, e mellett anyának, s havernak is lenni a gyerekkel.
    Istenem, nemrég (21 év) hozták ki pólyába mellém a kórházba :)

    ReplyDelete
  3. Mindig van valami, amiért büszkék lehetünk rájuk. Amikor a fiam új tanévet kezdett annó, a Tanító néni ámuldozott: nahát, hogy mekkorát nőttél a nyáron, már majdnem akkora vagy, mint az Apa. Erre az én gyerekem: na igen, de majd ha akkora leszek, mint az Anya !! - megjegyzem: egymagasak vagyunk Apával, 173 cm mindketten (ami pasinál nem annyira daliás...). :-)
    Ma 28 éves, és ritka az a nap, amikor nem beszélünk ...

    ReplyDelete
  4. Froni:) semmi baj Veled, en is ilyen bogomasina vagyok, nagyon meg tudok illetodni olyan aprosagon is, amin sokan talan nem.
    Nincs mit szegyellned igazan!egyszeruen vannak emberek, akik sokkal tobbet ereznek, tultengnek, de milyen jo is az, mert sokkal tobbet elnek meg:)

    ReplyDelete
  5. Edit:)en meg most is fel szoktam venni a tusarkut, pedig 165 vagyok mezitlab:)De mar abban sem vagyunk egyformak es meg csak 16 mult.
    Tusarkuban ha vagyok, nem kell akkorat hajolnia hozzam egy puszira:D
    Nagyon szeretem a barati jo viszonyt en magam is, nincs annal jobb:)

    ReplyDelete
  6. babi:) pont ma reggel en is azt alapitottam meg, hogy ismet mekkorat nott ezen a nyaron is ez a gyerek:)A ferjem 183cm, de mar Ot is lehagyta:)Szerencsere az egesz vaza no, nem csak nyulik es sportol is, aminek en nagyon orulok.
    Sokszor alakul ki kamas zkorban, ha valaki sokat no hirtelen rossz testtartas, na erre vigyaztam en.Huzd ki magad volt napi 100x, es "anya" dunnyoges, de megerte:))

    Szep a kapcsolatotok,napi szinten beszelni..:)mai vilagban kulonosen.

    ReplyDelete
  7. Ágika, kedves ez a bejegyzés is, szívet melengető:)
    Minden egyes nap visszaidézem magamban, és hidd el, LÁTOM magam előtt, ahogy óvodásként, elsős-másodikosként, aztán egyre nagyobbacskán jönnek felém óriási iskolatáskáikkal a pöttömök, aztán találkozunk, puszi-puszi, megyünk haza, vagy megyünk a suliba kézenfogva, beszélgetünk, elválás előtt megint puszi-puszi... és ma ők az óriásiak, nem csak az iskolatáskájuk, és nagyon szeretem őket, és nem szeretném, hogy véget érjen az, hogy anyuka vagyok és gondoskodom róluk... (Évnyitó nálunk nem volt, csak első iskolanap ;))))

    ReplyDelete
  8. Mercike:)koszonom, nagyon kedves vagy!
    Tudom mirol irsz, mert en is igy elem meg , es azt hiszem nyugodtan leirhatom, hogy soha nem fog veget erni a gondoskodasunk:))magamrol tudom, hogy felnottkent egyre tobbszor hianyzott az anyai torodes:)az anyasag soha nem er veget:)
    Koszonom, hogy megosztottad, jo volt olvasni!

    puszillak szeretettel!:)

    ReplyDelete