Sunday, September 25, 2011

az utolsó...


...a kertben talaltam magam a kesoi delutanban, belerogytam a szekbe , egeszen lecsuszva, a fejem tamaszkodjon nyultam el, szemem is becsuktam.Ereztem, a szeltol dulongelo faagak kozott beszoko napsugarat az arcomon, jatszott velem.Meg mindig van ereje. Egyik nap mar visszatekintettem, nagyvonalakban is, kesobb reszleteiben is, beleolvasva egy egy bejegyzesbe.Ket ev telt el.Az alkalombol hirtelen Jozsef Attila: Szuletesnapomra irt verse es a Kis hercegbol a roka magyarazata a baratsagrol kozott ingadoztam.De mindig elojon a mondat, az eszhez terito:Semmi nem tart orokke! Igazan kezdhettem volna ezzel, az egesz beiras esszenciaja benne van.
Masokkal ellentetben engem megerositett a blog, ebben a ket evben irtam minden olyanrol, ami gubancban volt bennem.Erzem, hogy helyere kerultek a dolgok, az emlekeim, erzelmeim viragagyasa szepen muvelt, gondozott lett.Es bar egy egy veszteseg ma is eppen olyan fajo, de lehet mar elni veluk
.
Ami miatt szuletik ez az iras , egy ideje nem en vagyok, bosszant, haragszom magamra erte.Masokat olvasok, es eszrevetlenul kisiklat, otletet ad.Egeszseges reakcio, hiszen hatunk egymasra, megis haragszom magamra.Ugy erzem egy ideje egy helyben topogok. valahol elvesztem, es csak neha neha irok olyanrol, ami igazan foglalkoztat, ami igazan fontos nekem. Talan nem szimpatikus , de mindenkeppen oszinte a font leirt.

Ket eve egy szombat esti esos napon ultem a gepnel, megkerdezte a ferjem mit csinalok, blogot fogok irni, valaszoltam hatarozottan .Most is megkerdezte mirol irok.
-Most irom az utolso beirast-valaszoltam ...


*Mindenkinek nagyon koszonom a sok biztatast, a kedves szavakat, a jo atbeszeleseket nehol es kivanom a legjobbakat!

32 comments:

  1. Sajnálom...de azért írhatok majd Neked? :))

    ReplyDelete
  2. Ági, én is sajnálom,hogy ez az utolsó, de megértelek , hiányozni fogsz! Talán egyszer új formában, új gondolatokkal megint írsz a nagy világnak is!
    Teljesüljenek a vágyaid ,és lelj örömöt abban amit teszel és tenni fogsz. Ölellek! Judit

    ReplyDelete
  3. Ágnes!
    Hát én is nagyon sajnálom, mert szerettem olvasni az írásaid. Remélem, hogy új formában, új gondolatokkal majd újra jelentkezel. Kívánom, hogy vágyaid teljesüljenek.

    ReplyDelete
  4. Kedves Ágnes, sajnálom, hogy így döntöttél, szívesen olvastam bejegyzéseidet, nem csak a te emlékeid kerültek kellő helyre, az enyémek is, ebben sokat segítettél, átbeszéltük, kibeszéltük, így ismeretlenül is magunkból.
    Lehet sokszor belefáradunk abba amit csinálunk, úgy érezzük kiégtünk, egy kis pihenés talán megváltoztatja döntésedet.
    Ha mégis távozol, örülök, hogy megismerhettelek, minden szépet az életben, puszillak, hiányozni fogsz...

    ReplyDelete
  5. Virag Kedves:)nem lattalak forever:) Igen, legyszives irj nekem, liliputisat pl:)

    Orulok, hogy eletjelt adtal!

    ReplyDelete
  6. Judit! annyira jot irtal, es igen, talan majd egy megujult bloggal jelentkezem, illetve egy egeszen masikkal.Meg a blogon belul is szukseges a fejlodes valahogy.
    Tudtam, hogy erteni fogsz, jol esett olvasni!

    Nagy oleles, puszillak!

    ReplyDelete
  7. Kedves Rita:)Nalad meg jobban zavarban vagyok, mert nem tul reg csatlakoztunk, csak valahogy igy jott ki a lepes.Szeretnek valamilyen formaban, szinten tovabb lepni, foljebb lenne jo:)
    Meg nem tudom hogyan, de a fontos, hogy az elkepzeles mar feszkelodik bennem.
    Nagyon koszonom a kedves megjegyzesed, jol esett!

    puszi, szia:)

    ReplyDelete
  8. Draga Rozsa:)

    Bevallom konnyem is kijott, az irasod olvasva, mert valoban az a legszebb erzes, ha megerintunk valakit a gondolatunkkal.Orulok, ha igy erzed, kolcsonos volt.
    Nem irom le ujra, hogy lesz masik, mert meg nem tudom, de ha valami mast kitalalok jelentkezem, igerem!
    Nagyon orulok viszont, hogy megismerhettelek!

    nagy olelest kuldok es puszillak!:)

    ReplyDelete
  9. Én úgy hiszem, nem az utolsó, csak ebben a minőségben utolsó, de erre a válaszaidban már utaltál Te is. Korszakaink vannak, fejlődési fokozataink. Van időszak, amikor azt érezzük, valami nem működik tovább, kiürül, akkor be kell fejezni. A nyári periódusom nekem is ilyen volt. Ez az ujjá alakulás periódusa. Nem kell lezárni semmit. Nem kell siettetni semmit. Ez az egész olyan, mint a születés folyamata. Amikor megtermékenyülünk, még nem tudjuk, csak érezzük, hogy valami lezárult és valami más alakul. Idő kell, amíg az új testet ölt, de ez nem jelenti azt, hogy hogy bármit is befejeztünk volna.
    Átmenet. Gondold át. Mi várunk Rád türelmesen... :)

    ReplyDelete
  10. Hiányozni fogsz. Remélem folytatod majd, hisz azt mondtad lételemed az írás... Puszillak.

    ReplyDelete
  11. Kati:) de kedvesen irtad le, es csak annyit tennek hozza, utana a szuletes utan, ha nem is fejezodik be valami, mert nem, de mindenkeppen mas lesz.
    Nem tudom most meg, hogy lesz e masik blogom, hajlamos vagyok onmagam unni, es elegedetlenkedni sajat magammal.Biztos, hogy valami jo piheno utan valamit fogok csinalni, mert olyan nincs, nem lehet, hogy az ember nem csinal semmit, az csak idopocseklas lenne.Azt hittem ertek a szavakhoz, mert kozom van hozzajuk, a szep beszedtol kezdve mindnig arra biztattam, es hasonlo peldaval is elek.Olyan szep, amior valaki tisztan, sallang, szleng mentesen beszeli a magyart.Aztan elolvasok valakit es kinevetem magam, hogy milyen keves vagyok:)maximalista es orokos elegedetlen, egy ido utan nem egeszseges.Viszont mar meg tudom fogalmazni magamnak is a bajom.Itt tartok.
    Nagyon koszonom a hozzafuznivalod, sokat jelent!

    puszillak, cimem tudod:)

    ReplyDelete
  12. * nehany gepelesi hiba becsuszott, bosszant, de mar nem kezdem ujra:)

    ReplyDelete
  13. Draga Magdi:) nem ismetlem magam, amit Katinak is irtam, ott tartok.
    Igen, letelemem az iras, fontos, hogy megelt erzeseket szavakba ontsek, de most pihenek.A nyar elejn kaptam a ferjemtol egy mutyurt, rockerstick a neve, barhol gepbe dugom, irhatok, posztolhatok.Ut kozben, utazas, kirandulas, akarhol lehetek:)Lehet ez lett a vesztem?nem tudom:)
    Valaki erosen befolyasol egy konyvre, az eletemrol, az eddigirol, mar harom fejeztre fel is osztotta:)aztan a blogban is megkerestek nehanyan, es meg azota sem hiszem el..magammal kapcsolatban nagyon ketelkedo vagyok..ki a fenet erdekelne az en eletem, mondom :)Majd kiderul mire megyek ezzel a sokkal, cimem Nalad is megvan.:)

    puszillak, es nagy oleles!:)koszonom, jol esett az irasod!

    ReplyDelete
  14. Hát ez nem igazság! Végre találtam egy nagyon jó kis blogot, szívemhez közel állót, lelket melengetőt! És erre itt az utolsó írás....
    Kívánok sok szerencsét a blogmentes életedhez! Talán visszatérsz hamarosan...
    Puszi: babi

    ReplyDelete
  15. Kedves babi:)

    Nagyon sziven utott , amit irtal, es kulon elnezest Toled, mert igazan szerettem a hozzaszolasaidat!
    Nagyon sajnalom, hogy csalodast okoztam, de valahogy igy jott ki a lepes.
    Okvetlenul tudatom, ha ujat irok!!
    Puszillak, es nagy olelest kuldok es ne haragudj!:)

    ReplyDelete
  16. Ágikám, most értem ide hozzád, és csak csatlakozni tudok a többiekhez: csináld azt, ami szívből jön - úgyis azt teszed:) és jelentkezz, ha úgy érzed, megérett a helyzet. Együtt érzek veled, én is erősen gondolkodom most egy hasonló lépésen...


    De hát te egy olyan írós fajta vagy :))) én meg nem...

    Szép napokat és vigyázz magadra, nagy ölelés!!!

    ReplyDelete
  17. Ágnes Kedves! Milyen is az ember, még azt is meg tudja unni, "bele tud fáradni", amit igazából szeret. Néha csak egy kis szünetre, feltöltődésre, vagy apró változtatásra van szükség a folytatáshoz. (bevallom Neked, most én is erre várok, annak ellenére, hogy nálam a saját írás nem számottevő). Azért én bízom benne, hogy nálad is csak átmeneti állapot és visszatérsz közénk feltöltődve. Szép napokat, puszi Neked és visszavárunk:))

    ReplyDelete
  18. Ágnes Kedves! Milyen is az ember, még azt is meg tudja unni, "bele tud fáradni", amit igazából szeret. Néha csak egy kis szünetre, feltöltődésre, vagy apró változtatásra van szükség a folytatáshoz. (bevallom Neked, most én is erre várok, annak ellenére, hogy nálam a saját írás nem számottevő). Azért én bízom benne, hogy nálad is csak átmeneti állapot és visszatérsz közénk feltöltődve. Szép napokat, puszi Neked és visszavárunk:))

    ReplyDelete
  19. No látod Ágnes???:)))) Már annyira visszavárlak, hogy ismétlem önmagam:)))

    ReplyDelete
  20. Kedves Mercikem:)

    Tudod az ilyen, amit magunktol csinalunk, akkor a legjobb, ha jokedvvel, es addig csinaljuk, amig jol esik.Valahogy atjon , lattatja, ha kenyszer, eroltetett.Ez a felulet (blog), megha szuper jo is, mert milyen tavolsagokat osszekot, de egy ido utan gepies lesz, mint a gep:) Lehet csak en latom igy, de szerintem nem, csak en le is irom:)A lenyege, hogy olyan, mint egy jo konyv, vannak ezerszer olvasott vagy nezett, csodalt reszei, kepei, de akarhogy lassitjuk, vege lesz.Sok egyeb hatas es ert, ahogy fontebb emlitettem, aztan majd meglatom mi lesz beloluk.Most csak pihenek, meg fejben sem engedem magamnak az irast:Dmert kepes vagyok allandoan:)
    Teges id hasonlora biztatlak, csak ugy es addig szabad, amig jol esik, jo erzessel tolt el.Neha eleg nehany nap kihagyas, vagy nehany het, lehet ujra kezdeni, mert maga az inger kesztet, de neha meg kell egy uj konyvet venni:)
    Nagyon koszonom a megjegyzesed!sokat jelent...es nagyon orulok, hogy " megismerhettelek"!

    puszillak es nagy oleles Neked!:)

    ReplyDelete
  21. Kedves Lilikem:)

    Gondoltam Rad a heten, mert biztosan emlekszel egy evvel ezelott mar abba akartam hagyni.Akkor erzelmileg tulterhelt voltam, es orulok, hogy biztattal, ugymond visszahuztal:)sok jo szuletett belole, es volt egy ket nagyon jo iras is.En sokat irtam, mert igy tudtam neha neha valami nagyon jot, mintha a piszkozatokat is ide irtam volna, ugy jon le igy utolag.Ha nem is vagyok nem tudom milyen iro, mert nem, de at meg nekem is el kell ismernem, hogy van egy sajatos stilusom, ezert biztatnak.
    Sajnaltam, hogy "eltuntel" a blogbol, de gondoltam, hogy oka van.En olyan bejelentos vagyok, meg egy ilyet is szeretek leirni:)
    Nagyon orulok, hogy irtal nekem, hogy "megismerhettelek", annyira megorultem ma reggel Nektek!!:)

    puszillak, nagy oleles es legjobbakat kivanom Lilike!:)

    ReplyDelete
  22. *fotozni nem tudok, de tegnap reggel igy sutott be a Nap hozzank, mintha tuz lenne odakinn.Ugy dontottem folteszem ide, hatha masnak is tetszik.Megtorpantam a nappaliban, amikor meglattam, es a kep teljesen visszaadja.

    ReplyDelete
  23. Ágnes most jutottam el hozzád.....s mit látok? Nagyon sajnálom.........de megértelek. Addig jó csinálni valamit amíg szívből, örömmel és szeretettel tesszük azt, mindenféle kötelezettség és teher nélkül. Jó volt elidőzni Nálad.....sok kellemes pillanatot szerezve ezzel egymásnak. Pihend ki magad, aztán majd......meglátod.
    Legyen sok-sok örömöd az életben és a családod körében! Hiányozni fogsz!
    Puszillak! Erika

    ReplyDelete
  24. Ágnes, sajnálom, hogy igy döntöttél, bár mostanában ritkábban utazom a blogok között, de a tiédet olvasni sokszor megérkezés volt.
    Természetesen meg is értem, meg amit Kati irt a korszakokról, az nyilvánvalóan igy van. És te minden nap irtál, sokat adtál magadból, kell közte pihenő. Látod, biztosra veszem, hogy visszajössz.

    ReplyDelete
  25. Kedves Erika:)

    Nagyon szepen koszonom a megjegyzesed, a kivansagokat, nagyon jol estek!Orulok, hogy jol erezted itt magad, szerettel beterni.Mar nem ismetlem magam, de igen, az a legfontosabb, hogy szivbol csinaljunk ilyet, elvegre nem kotelezo.Ha meg jol csapodik le masoknal is, az csak bonusz.
    Viszont kivanok Neked es Csaladodnak a legszebbeket!

    puszillak, es nagy olelest kuldok!:)

    ReplyDelete
  26. Marianna Kedves:)

    Koszonom Neked is, es tudom, hogy ertesz, megertesz!
    Meg nem tudom mi lesz, hogy lesz, de jol esik , hogy ilyen sokan jelzitek, es hogy visszavartok:)az a legjobb erzes komolyan!
    Egy igaiz kozossegre talaltam itt a vak blog vilagban, sokat epitgettuk egymast, de egy kicsit nekem hianyzik az , amit masoknal megtapasztaltam, hogy szemelyesen is talalkoznak.Ugy azt gondolom valamivel sok szinubbe lehet tenni, fejleszhetobb maga az iras is.
    Na majd kiderul mire megyek en:)

    puszillak, szia!:)

    ReplyDelete
  27. Nem gyozom elegszer megkoszonni tenyleg Mindannyiotoknak, nagyon jol esett, esik, es kulonosen a visszavaras!
    Ez egy jo kis kozosseg, es ha nem is ebben a formaban, de masikban remelem visszaterek!

    Mindenkit puszilok!

    ReplyDelete
  28. Kedves Agnes! Köszönet minden kedves szóért, minden szavadért, amellyel arra bírtál, hogy gondolkozzak és köszönet azért is, hogy megmutattad (többek között), hogy sokkal nyitottabbnak kell lennem. Üdítő és szívet melengető vagy éppen szomorú és könnyekre fakasztó soraidat: köszönöm! És tisztelet azért, mert fel mered vállalni azt is, ha olyan változásokon kell átmenned, ami nem éppen könnyű. Kevesen merik maguktól meglépni az életben-sokszor csak egy trauma vagy nagy öröm, ami rákényszeríti őket. Ez számomra a saját magadhoz való mélységes őszinteséget és igen nagyfokú önismeretet jelent!És ez tiszteletreméltó. Tudom, hogy még hallani fogunk Rólad! Isten áldjon!!!

    ReplyDelete
  29. Froni Kedves:)

    Nagyon sokaig megkozelithetetlenul zart voltam, nem volt blogom , semmi hasonlo, meg nev nelkul sem.
    Aztan rajottem , hogy igy mindent es mindenkit kizarok, a jokat is, a szepeket az eletembol.Megtanultam elni:)ha ugy tetszik, a mondas szerint is magatol a felelemtol lehet csak felni.Nem csak a szepeket, a rosszat is szeretem megelni, igy lehet csak kulonbseget tenni, es ertekelni.
    Magam szamara is riasztoan bolcsre sikeredett, de valoban igy elek.
    Ha jol sul el, masok is magukra ismernek az en megnyilasaim altal, akkor oldodik a feles is, rajonnek nincsenek egyedul,es barmibol ki lehet jonni, valahol mindig van egy kez, vagy egy szo akar..a szavaknak sokkal nagyobb erejuk van, mint sokan hitelt adnak.
    En ugy erzem egy nagyon jo kis blogkozosseg tagja lettem eszrevetlenul, majd tudatosan is.Segitjuk, epitjuk egymast, mert mindneki kulon kulon erdekes, ertekes.Igy erzem.
    Nagyon koszonom a szavaidat, es orulok, hogy talalkoztunk es jol erintettelek meg!
    Az emberek nem olyan riasztoak, mint ahogy napjainkban a csapbol is ez folyik!

    Puszillak, nagy olelest kuldok:)

    ReplyDelete
  30. Egy idézet jutott eszembe:

    Richard Bach
    Ne légy szomorú, ha búcsúzni kell.
    Búcsúra szükség van az új találkozáshoz.
    S az új találkozás, bár percek vagy életek múlnak el közben, barátok számára bizonyosság.

    Ha úgy érzed menned kell, menj! :) Én nem vagyok szomorú. Valahol, valamikor biztos megint találkozunk :)
    És megint egy idézet:

    Richard Bach
    A felhő nem tudja, miért éppen erre száll, s miért épp ily sebesen.
    Érzi a késztetést: most erre van az út.
    De az ég tudja az okot és a célt minden felhő mögött, s tudni fogod te is, ha elég magasra szállsz, hogy túlláss a láthatáron.

    Nem kél olyan vágy benned, melyhez ne kelne erő is benned valóra váltani.
    Meglehet, hogy azért meg kell dolgoznod érte.

    Meg még egy: :)

    “Valahányszor új helyre jutunk, új világ ébred bennünk is. A változással és fejlődéssel szükségszerűen együtt járó szorongást elkerülendő, sokszor csökönyösen ragaszkodnánk a megszokotthoz. A veszélytelen egyformaságba csimpaszkodva mindent és mindenkit szeretnénk olyan biztosra venni, mint a napfelkeltét, olyan állandóan tudni, mint a csillagokat. De nem lehet. Az élet folyamat, mozgás, átalakulás. Bármennyire szeretetnénk „visszatartani a hajnalt”, a változás az egyetlen, amiben biztosak lehetünk.” (Harriet Lerner)

    Puszillak :)
    Edit

    ReplyDelete
  31. Draga Edit:) de megorultem Neked(is):))

    Nagyon szepen koszonom az idezeteket, mind illik ide is, ram is.Nagyon kedves vagy, koszonom!!
    Annak kulon orultem, hogy nem vagy szomoru, mert nem vagyok jo elkoszonesben, pont ezert, mindig ugy erzem valami rosszat csinaltam:)
    Most csak nem irok, de nem tuntem el.Cimem is tudod, itt vagyok barmikor!
    Nagy oleles Neked es puszillak!:)

    ReplyDelete
  32. artemis Marianna! tudod a forditas ervenyes, ha barmikor szukseged van segitsegre,irj batran!

    puszi, szia:)

    ReplyDelete