Friday, September 9, 2011

szentimentális értékeink...


..Nemzetkozi Filmfesztival van itt felenk, Torontoban.Regen elmentem csak azert, hogy lathassak egy egy szineszt, ott alltunk orakig egy ket masodpercert:)Akkoriban meg eros szalak fuztek Jameshez, James Bondhoz, egyszer Ot is lattam, martinit igaz nem vittem. Mar nem megyunk szineszeket lesegetni, kenyelmesedunk, azt megsem irhatom, hogy oregszunk:)mar csak a teven keresztul imadjuk Oket.


A kavezonk bejelentette, hogy a kis meretet leveszi a listarol, a kinalatbol, ezentul a legkisebb meret a kozepesnel fog kezdodni.Ha beulunk akkor kerhetjuk porcelan cseszeben, de ablakon keresztul csak igy volt veheto.Ezzel is a nagyra, tobbre osztokelnek.Nekem jo, mert kozepest kertem mindig , a felet iszom meg, annak a legjobb az izesitett aranya. Amiota bejelentettek, mert pontosan nem tudom mi a kituzott datum, a ferjem naponta ilyen kispoharral jon haza:)gyujtjuk:)es meg en engedek el nehezen dolgokat..:)



Van annak valami gyermeki baja, amikor a ferjem samlit vagy hokedlit ker tolem, igy tavol az otthontol.Nezem mosolyogva, meghatodva, mert otevesnek latom a nagyszuleinel, ahol magaba szivta ezeket a neveket, es el is mutogatta nekem kulsore, magyarazva funkciojukat, mintha en nem tudnam:)de nem szolok, mert tetszik, amikor kisfiunak latom:) Szoval samlit kert tolem, mintha nem tudna, hogy nincs, es egyaltalan nem is tudom, hogy itt ismerik e ezt a butor darabot.Utana kozli velem, hogy O samlit fog kesziteni hamarosan, sot az is megeshet, most a hetvegen.Surget, hogy keressek fotot a gepen, maris samlik, hokedlik tarhazat nyitom meg.A fotok lattan megerositi kijelenteset, hogy igen, samlit fog kesziteni:)

En ugy gondoltam nem varom meg a samlit, amig elkeszul, Eva blogjat olvasva, eszembe jutott a szolonk.A garazs mellett van ket bokor,mi ultettuk.Lattam a zold furtoket nyaron, de aztan megfeledkeztem, a levelek takarjak.Elso evben emlekszem 4 szem volt a termes, sikerult megfelezni, mert csak mi szeretjuk. Ma 71 szemet szamoltam:D haladunk a termessel, mondtam is erre mar szureti bulit is rendezhettunk volna:D A ribizli termesem hasonlo volt, csak eltunt a foto a geprol, amikor nyaron tonkrement. Azert vacsorara dioval, sajttal jo volt, es amit mi ultetunk, mi szedunk le, az olyan egeszen mas izu, meg akkor is, ha nagyon keves:)

Kivancsi lennek George Clooney, vagy Brad Pitt , es kedvencem Matt Damon mit szolna, hogy helyettuk a samli gyartasban fogok gyonyorkodni inkabb::)
Maradjanak csak a helyukon, tavoli, szentimentalis ertekeknek...:)

7 comments:

  1. Kincset találtam itt hajnalban: az írásodat érzem annak. Nagyon szépen megfogalmaztad, szinte érzem...

    ReplyDelete
  2. Igen a sámli is egy olyan gyermekkori emlék......... amikor téli estéken a sámlin ücsörögve hallgattuk a felnőttek meséit........milyen jó is volt! A mai gyerekek már nem is tudják mi az a sámli. A férjed is a gyermekkor egy picike szeletét varázsolja az otthonotokba. Szerintem George Clooney, Brad Pitt,Matt Damon is szívesebben néha kisgyermek......talán a sámli gyártásba is beszállnának!
    Puszi Nektek!
    Erika

    ReplyDelete
  3. Koszonom Katalin! nagyon kedves vagy es igazan orulok, hogy ilyen jol atment:)

    puszi, szia!

    ReplyDelete
  4. Erika:))elkepzeltem a kertet a hiresegekkel, hogy samlit gyartunk:)jo kepet festettel nekem, jot mosolyogtam:)Koszonom!
    Na kivancsi vagyok lesz e samlink, ha igen posztolom:))

    puszillak, szia!:)

    ReplyDelete
  5. Nagyra tudom értékelni, amikor valaki saját kezűleg nekiáll valamit készíteni....:))Adott esetben sámlit, mint a párod...Nálunk ez úgy működik, hogy mi is elég sok mindent elkészítünk magunknak, amire éppen szükségünk van...Mármint barkácsolás terén természetesen nem én, hanem a kedvesem. S be kell vallanom városi gyerek létére nagyon ügyesen csinálja! Legutóbb például ellestem egy nagyon ügyes ötletet a egyik vásár alkalmával, leültünk megbeszéltük és ő ügyeskén el készítette, pont olyanra sikerült, amilyenre gondoltam. Kicsit én is besegítettem természetesen. A végén az elkészült "remekművet" szemlélve elégedetten vigyorogtunk, s nagyon elégedettek voltunk vele. Használjuk a mai napig is és sokkal nagyobb becsben tartjuk, mintha az üzletben vásároltuk volna meg.....Szóval varázsa van a saját kezűleg készített tárgyaknak....

    Én magam sokat hímzek, horgolok, telente kötögetek, nos ezekkel a dolgokkal is különleges kapcsolatom van...

    Mindenkinek nagyon ajánlom próbálja ki, milyen nemes érzés "alkotni", a a végén az alkotó büszkeségével elmondani, hogy: "igen, ezt én készítettem!"

    Jó érzéssel olvastam a bejegyzésedet!

    ReplyDelete
  6. Viktoria:) nagyon szerencses az olyan lany, legalabbis szerintem, akinek a parja ilyen adottsaggal bir!Szerencses vagy Te is.
    Az en arom kivalo uzletember,de a barkacsolasban, ott inkabb csak en eretekelem, mert szeretem:))soha kedvet nem vennem, de kicsit stresszelek, ha kitalalja, hogy valamit megjavit:D

    En is kotottem, horgoltam, himeztem, itt valahogy ezek elmaradtak, mas a ritmus, mas az eletvitelunk, es soha nem volt ido.Neha mar erovel szakitok idot, ha ejjel is, de pl a bloghoz, mert kepes lennek valami nem kedvesnek tuno miatt foladni, mindez az itteni eletvitel miatt.
    A kertben viszont sokat alkottunk kozosen, es ha csak nehany szem is a termes, de csudajo erzest ad:)

    Nagyon koszonom a bejegyzesed, jo volt olvasni, es kulon koszonom a biztatast!

    puszillak, szep het kezdest!:)

    ReplyDelete