Monday, September 19, 2011

brownie...


A suto melege ugy oleli korbe a konyhat, hazat, mint az anyak olelo karja, ole a gyermeket.
Jo puhan, melegen, olyan nagyon jolesoen, aminek parja nincsen.
A nyitott konyhaablakon kiszokik a sutemeny illata, hogy mosolyt csaljon a lakok arcara, mar belepes elott.
Esett ma, mar ejjel ota szunet nelkul.Olyan bubanatosan szurke volt minden, olyan osszehuzodo lett a jarasunk, olyan oszi, de meg a kitekintes remenyevel, hogy ugye meg nem maradunk igy?!?.
Ilyenkor talan a legjobb a meleget ado suto mellett, a meleg finom sutemeny,( brownie), aminek a szine is meleg, olyan oszi sutemeny.
Jo a reggeli kakaohoz majd, vagy este teaval, vagy a gyermeknek tejjel.
Gyermekke toporodik a legfelnottebb is, ahogy majszolja.

Szeretem az elso huvos esteket, ahogy korbeoleli a csaladot a konyha, a melege, illata, a hangulata.
Szeretem nezni az enyeimet, es tudni, hogy a csaladi melegseg szikraja nem a sutobol, hanem belolem indult ki egy egyszeru, hetfoi sutivel...

egy őszi vers

Mikor az őszi szelek szállnak

bozontos erdők, tar hegyek felett:

jaj, de csodaszépen muzsikálnak!

Mikor már a szívedet is

valami bús érzés befonta:

szeptemberi szelek zenéjét

merengve hallgatod naponta.

Mert amikor nótává halkul

halálnál, csendnél csendesebben

magyar mezőn a magyar bánat:

ó, nem sír annál semmi szebben!

Olyankor drága vágyat érzel

mindentől messze elmaradni,

s őszi szelek magyar dalába

belehalni, belehalni.../Wass Albert