Hatodik napja esik megszakitas nelkul, mara mar napot igertek, de most eltoltak hetvegere.Reggel, amikor kinezek es sirni latom az ablakaimat, ahogy folyik le az eso, en is sirok belul.
Az udvaron mar mindenutt all a viz, onallo kis tavak gyujtodtek ossze.
A hetvegen folfedezett ribizli furtoket meglatogattam, de semmit nem fejlodtek.Biztattam oket, hogy jon a meleg, jon a nap. Amikor a csillart is leporoltam es kiraktunk egy ujabb 500 db-os puzzlet , feszulten ultem be az ablakba es nem zavart, hogy kenyelmetlen.Az ujjammal kisertem le a cseppeket, erdekesen kerestek utat maguknak.Mar az ajtotol kiabaltam vissza, jovoknemsokara, tudjak a partra megyek, es jobb, ha most egyedul.Pattanasig feszultem, ilyenkor menni kell, es kozben rajottem, a sebesseggel, a menessel, valahol utkozben elhagyjuk, levetkozzuk a feszultseget.A part megallit, eszhez terit, a viz haragosan szurke, ramosolygok, hogy megertem.Neptelen a part, nehanyan kocsival alltak csak be, es onnan bamulnak a hullamokra.Nekem kell, hogy halljam es szagoljam az esot, a hullamokat. A labam visz, nem gondolkodom.
Mosolyogva nyitok be, megjottem kialtok..es a tevehez lepek, mert ismeros zene van.Idejet sem tudom mikor hallottam, kezdodik a Flinstones, magahoz szogez, leulok es nezem.Nezem Vilmaekat, Dinot, ahogy leteperi Fredit es szelesedik a mosoly, a legzesem nyugodt, elhagytam a bajomat. Vegig nezem a meset es tudom, hogy a vegen Freddy ki lesz zarva es kiabal, es hallom angolul, ahogy kiabal, a szammal megis azt mondom:Vilmaaaa....,Vilmaaaa... engedj be!!
