Sunday, May 22, 2011

a boldogság kincsei...

You can't put a price on happiness!

Hosszu hetvegenk van es en most nagyon boldog vagyok attol, hogy most irok, igy ebbe a hetvegebe ultetve, mert ebben a kornyezetben sokkal kifejezobb lehetek, leszek. A boldogsagot nem lehet felbecsulni, annak nincs ara, tartja a mondas es milyen igaz, barmilyen nyelven igaz, ugyanazt jelenti. Amikor reggel kiengedem a kutyakat a kertbe nagyon sokszor csoppenek vissza hetedikes kislannya, aki most ebredt fol, reggel 7 ora van es keresi az anyjat.Latom anyut jonni velem szembe, csupa mosoly az arca, tolem, ahogy meglat,-felebredtel Agikam? kerdezi.Anyukam nem birta a meleget, ezert hajnal 4 kor dolgozott a kertben es mire kisutott a Nap, mar minden rendben volt.Nem latszott a kerten az erzekenysege, egyik legszebb volt.-Eso utan jo benne dolgozni, engedi magat a fold-hallom a hangjat, ahogy dolgozom, dolgoztam szombaton, es milyen igaza volt.Ugy elmelyedtem idonkent a gondolataimban, nem vettem eszre a kutyak megint atszoktek a szomszedba es mar sirnak.A neni kutyaja egy pog, aki nem ugat csak all mindig a keritesen tul, es az enyemek nem ertik, en is igy lennek a helyukben, meg akarjak nezni kozelrol.Atmentem ertuk, a neni beengedett es kerte varjuk meg hatha visszabujnak es vajon hol.Nezett ram es mosolyra derult.Megsimogatta az arcom es azt mondta-you glowing my little darling:) vagyis sugarzom a boldogsagtol.A kutyak visszabujtak, a lyukat megoldottuk a kovetkezoig...delutan 6 kor mar grilleztem, varatlan latogatoknak, es milyen jo, hogy penteken hamburgert befuszereztem, kavartam..nevetos este lett es jo beszelgetos.

Ma bolhapiacon jartunk es kozben lefotozhattam a Liszt Ferenc utca tablat, es ha valaki egeszen kinagyitja lathatja, hogy Kanada szerint magyar volt:)Mindig a tablara mosolygok, ha latom es intek neki, meg Lisztnek is:)


A foton lathato kincsekre leltem, 50 cent volt darabja , egyik egy kezzel festett olasz darab, a masik taiwani, a sal amerikai.Kincsek, es felbecsulhetetlen aruk es oromszerzesuk van.Jo helyen lesznek nalam mind. Delutan keveset esett, lehetett olvasni, az olvasottat megvitatni, ez a masik nagy mufajom, imadom kibeszelni, megvitatni, ami nagyon erdekel. A kozelmultban talaltam egy cikkre, aminek ide teszem a linkjet,(http://www.168ora.hu/tudas/mitol-leszunk-boldogok-66964.html) mert magam nem szeretnem elismetelni, csak annyit , hogy levett a labamrol a cikk.Magamra ismertem, igy elek, a cikk elott is igy eltem es azota is.Sokan hajszoljak a boldogsagot, valamit elkepzelnek, valamilyen pontot, egy fuggvenyt , amitol teszik fuggove, es addig ugy dontenek nem lesznek boldogok.Az elet meg elmegy mellettuk meg csak nem is lassan, de jo gyorsan, mert nem volt alkalmas idopont a boldogsagra.
Ha a konyhaban elveszek a fozesben , boldog vagyok.Ha munka kozben megoldhattam valamit , az vagyok.Es sorolhatnam, de ugy sem ernek a vegere.
Nekem egy olyan 15 ev van mogottem, amikor batyam szerint borondokben eltem az eletem, annyit utaztam.Eleinte boldogga tett.Mar evek ota csak szekrenyekben es szobakban, kertben szeretem elni az eletem.Boldogga tesz ez az egy helyben levos allapot, allandosagot, biztonsagot ad , jo erzes.Neha elmosolyodok azon, utazas kozben mennyit blogolhattam volna:)bar most sem irok keveset, de a sok megelt kihozza belolem idonkent, mert sok jo tortenes volt.Persze voltak rosszak, es igen rosszak is, de a boldogsag nem allando, az csak pillanat, jo eszrevenni, meg ha utolag is neha.


Most vasarnap este van, es igen, boldog vagyok, mert meg elottunk van egy nap, amit este majd tuzijatek zar.Tokeletes..majdnem boldogsag felsofokon..

13 comments:

  1. örülök az örömödnek:)

    és szépek a kincseid nagyon!:)

    ReplyDelete
  2. Én is integetnék Lisztnek. Jó, hogy lefotóztad a táblát.:-)
    Egyébként ahogy mondod. Sokan úgy gondolják majd akkor leszek boldogok, ha ez meg ez meglesz, elérik, megszerzik, megcsinálják...
    És közben? Közben mi van? Mert mire elérik a vágyott célt, úgyis újat tűznek ki, és görcsös igyekezettel hajszolják.
    Közben is boldognak kelle lenni. Hányszor beleestem a fent említett célkitűzős csapdába. Az évek mindenre megtanítanak. Már én sem úgy gondolom.
    Egy könyv, egy beszélgetés, önmagunk tapaszatalatai segítenek ezt felismerni. Van bőven variáció. Mert hiába mondják, ha belül mi erre az igazságra nem érzünk rá.Fel kell, hogy szívódjon.
    Meg kell rá érni. Jó, hogy te ezen az úton vagy már.
    A kincseid szépek.

    ReplyDelete
  3. Az Csíkszentmihályi interjús linket köszönöm.Örülök neki.

    ReplyDelete
  4. Ági!
    Jó volt olvasni a boldogságodat!!!
    Puszi

    ReplyDelete
  5. Koszonom Katalin, en is nagyon szeretek es tudok orulni a masokenak, mint a kis Bogikadnak is:))

    ReplyDelete
  6. Eva:)orulok, hogy orulsz:))a fotot, ha letoltod es ugy kinagyitod, alul ott log, hogy canada-hungary, csak sajnos szembe sutott a nap, azert lett ilyen.Ezert irtam, hogy itt magyarnak tekintik:)

    Csikszentmihalyi konyvet hallottam, lattam, de midig tovabb mentem , a Flow-ra gondolok.Aztan par hete talaltam ezt a cikket, es csak egyik amulatbol estem a masikba, ahogy azonosulni tudtam az elmeletevel.Pozitiv pszichologiarol es igen sokat tudtam eddig.
    Nagyon orulok, hogy elolvastad es hasonloan tetszik:))

    Szep estet, mert itt surgetnek mar, mennem kell:))

    ReplyDelete
  7. Judit:)ennek meg en orulok!


    puszi, szia:)

    ReplyDelete
  8. Ezzel teljes mértékben egyetértek kedves Ágnes, a boldogság nem állandó állapot, vannak boldog percek, órák, pillanatok, de vannak és hiszem ez így van mindenki életében, csak fel kell ismerni és becsülni őket. Örömmel olvasom, Te megtaláltad a nyugalmat és ez boldoggá tesz.

    ReplyDelete
  9. Kedves Agnes!
    kukkants be, kérlek, a blogomba!
    Szeretettel,
    Szilvi

    ReplyDelete
  10. Koszonom szepen Rozsa Kedves:)mindig ilyen voltam, az a helyzet, csak nem tudtam igy megfogalmazni.Barmennyire is erdekel az uj, kivancsi vagyok, kihivasokat szeretek, de kozben nem felejtkezem el megelni az oromoket:)igy tokeletes.

    Koszonom a hozzaszolasod es nagyon szep napokat kivanok!

    ReplyDelete
  11. Itt is koszonom Szilvi!!megtisztelo igazan, es torom is a fejem rendesen:)

    puszi, szia!

    ReplyDelete
  12. Örülök a boldogságodnak, Agnes. És nagyon meg tudom érteni, mert ugyanígy vagyok vele én is. (akkor is, ha vannak, akik gyanakodva fogadják az ilyen embereket.... valójában sajnálom őket). Azt olvastam valahol, hogy minden embernek van egy bizonyos boldogság szintje, ahova krízisek után mindig visszatér. Nem tudom, hogy igaz-e, de magamon így tapasztalom. Maradj is ilyen. :) Puszillak.

    ReplyDelete
  13. Szerintem eppen egyidoben irtunk, en Nalad, Te nalam:)es ennek is tudok orulni, amit irtal, azzal tokeletesen egyet ertek.

    puszillak Magdi es koszonom!

    ReplyDelete