Thursday, October 3, 2013

a pulykatál...

Milyen jo lenne unnepekben merni az eletunket, sokkal tobb sikerem lenne, kivalo ertekelesem.Talan ezert is szeretem nagyon , mert akkor mindenki olyan massa valik egy rovid idore, neha hosszabbra is, az unnep utan is kitart valameddig.Szamtalan karacsonyt, szuletesnapot, halaadast rendeztem.Sokszor masoknak is, ha megkertek, neha meglepeteskent is szuletesnapot.Talalok egy valamit, egy szint, egy dekoraciot, es ahhoz igazgatok.Jarom az uzleteket, torom a fejem, szeretek magam is alkotni, belevinni a termeszetest.
Most talaltam egy abroszt, abban feher varras, ahhoz igazgatok.Van egy hofeher pulykas talam, de ma amikor ezt meglattam haza akart jonni velem.Most ehhez igazodva holnap gyertyatartot keresek majd.
O a holnap is igeretes, B. talalkozik velem 2-kor, ketten vesszuk meg a  pulykat.Mar az ize is mas lesz igy.A pulykavasarlas nagyjabol olyan, mint a  fenyo valasztas, nem kis dolog.
Persze meg van egy hetem, de en mindig igy keszulok , nem szeretek kapkodni, osszecsapni.Arra gondoltam az iden kis menut is irok itt a gepen, kinyomtatom, a hofeher eppen jo lesz.
A nagy napon reggel 7-kor kezdek, es valojaban mire leulhetunk az asztalhoz, mert nincs szaladgalas, felugralas, minden ott van, akkor mar nagyon faradt leszek, megis mitsem erzek, mert az unnep maga: varazs..

3 comments:

  1. én pont úgy vagyok karácsonykor, mire asztalhoz ülünk valójában fáradt vagyok, de az a legkevesebb olyankor, az öröm, a csillogás, a jókedv mindent feledtet.
    Tuti, hogy Te is így vagy vele:)

    ReplyDelete
    Replies
    1. Pontosan igy! aztan mire kipihennenk magunkat, jon az ujabb unnep:))

      Delete
  2. Orok korforgasban:)nem csoda ha szedulunk neha, vagy csak szedultek vagyunk:))

    ReplyDelete