Friday, October 25, 2013

üres pad szindroma..


..veget nem ero kacskaringos uton jutok le az autopalyara.Mindig ujat kanyarodik, amikor mar azt hiszem vege.Minden fordulat uj szogben tarja elem a tajat, atsut a Nap, uj megvilagitasba helyezi, nincs ket egyforma kep.
A legszebb helyeken , legszebb diszletben, diszletkent csodalatos padok, melyek mindig uresek.Sietos autosok csodalkoznak ra, veluk egyutt en is, hogy ezek a legszebb helyen elhelyezett padok vajon miert uresek, nem ul le senki egy szusszanatra sem...en is csak kepzeletben lepkedek bokaig  falevelben, a puha zold csizmamban, mellettem Lola tipeg apro labaival, korbeszaladja a padot, nez ram, hogy leulunk e..kepzeletben igen:)



*foto a netrol

2 comments:

  1. Hova rohanunk?
    És én mikor tanulom meg beosztani az időmet?
    Szeretek itt nálad leülni, mindig jó...

    ReplyDelete
  2. Tényleg nem tudsz egyszer azokon a padokon üldögélni, és csak úgy lenni? :-)

    ReplyDelete