Monday, October 14, 2013

a pulyka, after...


"   Pedig… nincs az embernek semmi oka se rá, legalábbis legtöbbször nincsen. De rászáll az emberre valahonnan ez az oktalanság, mint a hó, ahogy rátapad, a sár rácsapódik és egész napon át szenved az ember, mint az állat. Valamit szeretne, hogy ne úgy legyen, mint ahogy van. Valahogy éppenséggel csak szomorú az ember a szomorúságért magáért."

Szabó Pál: Talpalatnyi föld (részlet)

Egy kicsit en is szomoru lettem, mert vege, elmult,sajnos a jo dolgoknak is vege van egyszer.
A lazas keszulodesemnek, a surges forgasnak a konyhaban, es az elismero dicseretek begyujtesenek is vege.Mert ki hinne, de a pulyka mindig most a legfinomabb, soha ilyen finom meg nem volt...mosolygok, nem szolok, csak orulok ennek a felfedezesnek is.
Elteszem a fotokat, es az sem olyan baj most, hogy lefejeztek minden kepen a pulyka miatt.
Panda alig birt magaval, az eveseben benne volt, hogy o miert halas.
Gyonyoru napos meleg volt ma is.Es ahogy a napnak vege van, ugy mulik el majd ez a rovid idore ram szallt szomorkas hangulat is..




5 comments:

  1. Ezt a fotót idetenni ember (én) elleni vétek!

    ReplyDelete
  2. Nem tudom az előzők milyenek voltak, de ez nagyon guszta, elhiszem, hogy finom volt, ízlésesen megterítve, gratulálok Ágnes.

    ReplyDelete
  3. Minden karácsony után ezt érzem!

    ReplyDelete
    Replies
    1. Igen, az a masik nagy keszulodes, illetve sokkal,nagyobb, az ur is maga utan, amit hagy:)
      En is ilyen vagyok Eva:)

      Delete
  4. Viktoria:)en is csak itt vettem fel az unnepi szokassal a pulykaevest, de azota imadom.A recepetet a masik helyen leirtam, ha erdekel, a fozosben.
    Az oktober sokunknak kedvence, nekem a szpsegen kivul az unnepeimmel is:)

    Kosoznom, puszillak!

    ReplyDelete